Magyar vagyok

Akkor mit is jelentett? Nekem egyértelmûen az összetartozást, a 'magyarnak lenni' érzést. Sosem tapasztaltam azelõtt ilyet, egyszerre annyian skandáltuk a Nemzeti dalt és ez valami olyasmi volt, amit azóta sem tudok szavakba önteni.
Utána hetekig hordtam a szalagot a karomon (tini voltam, na... már nem szépen megvarrott kokárdát, csak masnira kötött nemzetiszínû szalagot a bal karomon...), a tanárok megjegyzéseivel mit sem törõdve. Igen megosztotta ez a gesztus a tanári kart. Hogy miért?? (Vajon miért? Most látom csak igazán, hogy nem egyértelmû az üzenete.)

Aztán elmúlt, lecsengett ez a lelkesedés, már ami a kokárda viselését illeti, hipp-hopp felnõtt lettem, akkor meg már nem ilyesmik kötötték le a fölös energiáimat, ismét a tv-n át figyeltem a dolgokat, de már feleségként, anyaként...:) Már csak március 15-én viseltem, sõt, még a babakocsiban utazó gyerekem is kapott, hisz az olyankor kell, hogy legyen minden magyar emberen...

...és ezt most is így gondolom...
Mégis úgy érzem, hogy elvették tõlem a kokárda-viselés jogát. Elvették, akik csorda módjára öklömnyi szalagcsokorral a mellükön hírdetik, hogy az a magyar, aki mellettük áll, és aki magyar, az bizony ki is teszi ennek a jelképét, és ez a jelkép egyértelmûen -innentõl- az övék... ergo, aki nem teszi ki folyamatosan a kokárdát, az nem velük van, és az végsõsoron, de talán legfõképp nem magyar...

Kikérem ezt magamnak! Én magyar vagyok! Akkor is, ha nem lóg az ablakomban zászló, akkor is, ha nem hordok NagyMagyarország kitûzõt, akkor is, ha eszemben sincs tüntetni menni és még sorolhatnám.

Kikérem magamnak, hogy elvették tõlem a kokárdámat!



A gugliba beírtam, hogy 'kokárda' és ez az egyik találat. Vajon miért érzem én magam liberálisnak?

(Kis segítség: ez, ugyebár a 2002-es választás elõtti idõbõl származik.)
A kép forrása