Történt, hogy pénteken hívtak az OORI-ból, azon belül is a VEMO-ról -nem rébusz, hanem intézmény és ottani osztály rövidítése-, hogy hétfõtõl mehetek a címben jelzett bejárós kezelésre.
Némi emlékeztetõ a nyiroködémámról ITTENDE, NI, és a JEGYZET, mely a mostani kezelés okát rögzítette.
Ismétlem, pénteken, akkor is délután, cirka 4 körül kaptam a hívást, miszerint következõ hétfõn reggel nyolcra legyek Budakeszin, az intézményben. No,én ennek örömére rögtön mondtam a hölgynek, hogy nincs kizárva, hogy pár perc és hívom is, mert ez eléggé derült égbõl villám lesz az alapítvány Támogató Szolgálatának. Hiszen én csak így tudok menni, és hát ez meglehetõsen rövid határidõ, s ki tudja, lehet nem rám várnak vigyázz állásban nap mint nap, hogy azonnal, mikor szólok a város egyetlen erre szolgáló autója rögvest vigyen is engem ahová szeretném.
S lõn... mert hétfõn egyáltalán nem tudtak vinni -tehát szóltam is az osztályon azonnal-, de keddtõl járok.
Már a telefonban is elmondtam, aztán a felvételkor is, hogy meg kell nézni a lábam, mert a mostani állapot az elõjegyzésbe vételkorihoz képest, klasszisokkal különbözõ, hiszen elmúltak róla a sebek és a dagadás elillant, így nem is a kezelõbe, hanem a doktornõhöz vezetett az utam. Megmutattam a kérdéses lábszáram és kérdeztem, így is kell-e ez, hiszen ez egy mechanikus kezelés, csakhogy momentán nincs fehérje-felgyülemlés a lábamban, tehát ugyan ártani nemárt a kezelés, de nem áll fenn a helyzet, melyet kezelni kellene...
Hmmm... doktornõ lemérte a lábam -több helyen körfogat, a mostani értékek a térdem és a bokám közötti területen a felét mutatják az akkorinak-, megnyomkodta, majd közölte, akkor is kell a kezelés.
Ismét hmmm...
Ez volt tegnap reggel, mára annyi alakult, hogy csak ezen a héten kell bejárnom, de ezt már semmiképpen sem tudtam lefaragtatni. Ez is valami.
................................
Azért pöttyöztem, mert a konkrét helyzettõl elvonatkoztatva, muszáj megjegyeznem valamit.
Miért van az, hogy a_doktorok sokasága nem képes látni a_zembert, hanem csak és kizárólag az õ felségterületét érintõvel, tehát a beteg egy adott tünetegyüttesével hajlandó foglalkozni. És nem, nem arra gondolok, hogy miért nem gyógyítja a fogorvos a vesemedence-gyulladást, hanem például arra, hogy a beteg adottságai, képességei, körülményei miért nem érdeklik a_doktort. Vagy csak a beteg többi, más betegségei, melyek befolyásolhatják azt az egy területet a medicinában, mellyel az adott orvos foglalkozik.
Miért?
...és ezt nem taglalom tovább.... mosollyal orcámon legfeljebb feladok egy hirdetést... 'fásli' jeligével...
.....................................................
Teljes nyirokkeringést érintõ testmasszázst kaptam, majd ki kellett találni, hogy a nyomorult -de nagyon ügyes- jobb lábam -ééérdekes alakú lábszárát- hogyan lehet befáslizni,ráadásul úgy, hogy az elkészült lábam beleférjen az egyetlen pár cipõmbe... különben ugyebár nem tudok járni. De ezt sikeresen megoldotta a kezelõm,mindkét lábam combig befáslizta, s fél 10 felé végeztem is.
No, ezután 3 utánig ültem a büfében és egyre jobban szenvedtem. Órákig ülni csak bizonyos széken vagyok képes, illetve még ott is csak ha néha felállhatok, vagy feltehetem a lábam, de a polcolás magassága is érdekes, és egyáltalán. Nos, itt egy alább látható széken ücsörögtem, vagyis fészkelõdtem és szenvedtem. Ittam egy kávét, de az is csak úgy ment, hogy a táskám és nagy szatyor betonfáslim -mert persze kétszer annyit írtak fel s váltottam ki, mint amennyire szükség van a kezeléshez- cígölhetem magammal folyamatosan, így a kávém a büféseknek kell az asztalhoz hozniuk, mert egyszerûen nincs kezem, hogy tartsam azt is...
/OORI büfélátkép ehunnan, e/
Szóval, mire hazaértem a kín tépte az összes csípõm és a betonfáslitól a bokám-lábfejem is áriákat zengett -viszont örömhírként éltem meg, hogy jól választottam, mikor a bokámra szavaztam a júliusi mûtétet illetõen, hisz a térdem szinte nem fájt...-, így szinte semmit nem csináltam, viszont amint bírtam megszabadultam a fáslitól és be is fejeztem a napot.
.....
Ma ötkor keltem -vagyis az az igazság, hogy szundiztam még vagy húsz percet, aztán elkészültem és hétkor itt is voltak értem.
Tegnapból tanulva rákérdeztem, hogy nem tudnának-e elõbb jönni értem, vagy netán megvárni, mert egyszerûen nem megy ez az inkvizíció nekem, többet árt, mint használ így összességében. Úgyhogy ma, jöttek is 10 óra elõtt, csakhogy ma meg már háromnegyed kilenc körül végeztem, ám ez nem összehasonlítható a tegnapi tortúrámmal.
Ráadásul a mai fáslizás sokkal kényelmesebb lett és ahogy az elején is mondtam, annyit el tudtam érni, hogy csak péntekig járok be.
Addig meg limfomacera rulez!
/Spec inkvizítorzokni használati útmutató itten lakik, ni/
Ráadásul pénteken randizom életem legszebb férfijával!!
← Boka | Lymphoedema aktuálisan - 3. → |