Két évnyi feketeleves / I.

Szûk körben Gyurcsány Ferenccel.




Kezdeném az elejérõl, például onnan, hogy én mit is gondolok GyF-rõl. Ha csak önmagában az embert nézem -már amennyit ekkora távolságból tudni, sejteni lehet-, cirka ugyanazt, mint ellenpontjáról, az apró, akarnok vikirõl. (Borzalom, de még a minimális tiszteletet sem vagyok képes kicsikarni magamból ezzel az emberrel kapcsolatban, mert nagyon szimplán azt gondolom, BÛNt követ el, és ezt tudatosan, saját hasznára teszi, s ez megbocsáthatatlan.) Tehát körülbelül ugyanazon jellemzõkkel bír e két ember, de az biztos, hogy talán úgy lehet jellemzõen leírni amit érzek ez ügyben, hogy õk ketten, egyazon mérce két pólusa. Tehát ugyanúgy akarnok, nagyon domináns emberek, kíméletlenül kidekázott elvekkel, csak éppen ezen elvekben óriási különbség mutatkozik.
És ezt most nem fejtegetem tovább.
Az viszont ami még számomra elengedhetetlenül megemlítésre méltó, az az e két ember körül szervezõdött csapat megítélése. Mert ez egy kulcsfontosságú eleme ennek, vagyis annak, hogy melyikük miképp áll az általa választott hivatáshoz. (Persze, az is megérne egy misét, hogy ki tekinti és minek a politikát, a nagypolitikát pláne, de ennyire most nem marcangolom a kérdést...) Hiszen a viktoriánus elit, a szûken vett fideszista vezérkar, pontosan megfelel a DK demonstrációjának, melyet a parlament mai ülésnapján mutattak be, értékelvén a jelen kormány elsõ két évi munkáját (ámokfutását).


/Oligarcha válogatott most ehunnan gyön e/

Vagyis én a DK-val kapcsolatban is vártam s figyeltem a megalakulás óta, hogy na, gyerekek, lehet tenni én meg azért vagyok, hogy értékeljek. (Szerényen, tudom.)
További érintettségem a párttal kapcsolatban a DK helyi szervezõjéhez fûzõdik, akivel -szokásomhoz híven- a facebook oldalain ismerkedtem össze, ahol is szintén szokásomhoz híven éppen a helyi akadálymentesítést pedzegettem, és Õ ehhez a témához hozzá is szólt, sõt, kifejezett érdeklõdést mutatott a dolog iránt, ezzel meggyõzve engem arról, hogy érti ezt a kérdést, tovább lát a minden emberben meglévõ alapvetõ korlátokon, melyek áttörése szükséges a sérültek életé megértéséhez, a toleranciához.
Aztán amikor a fidesz székház elõtt tüntettünk mi, sérültek, és én nem találtam segítséget, aki elkísért volna, legnagyobb meglepetésemre -és valami megtiszteltetésféleségemre is, ha mondhatom ezt- Õ ajánlotta fel segítségét, melyet én el is fogadtam. Éppen akkor kapta a hírt a fent jelzett eseményrõl, s megkérdezte tõlem, hogy vajon érdekelne-e minket, sérülteket egy szûk körû beszélgetés az elnök úrral. Nos, anélkül, hogy bárkivel egyeztettem volna, csakis a saját nevemben beszélve, megköszönve a lehetõséget igennel válaszoltam.
Itt kell elmondanom, hogy én kvázi bárkivel boldogan beszélek sok dologról, mindenki véleménye érdekel, és igyekszem kihasználni minden adódó alkalmat -legyen az bármilyen messze is ideológiailag tõlem-, hogy a politikában szereplõ, a mi életünkre hatással lévõ döntések hozóit ha lehet, közelrõl is megnézhessem magamnak. Látnom kell az arcát az embernek, ahhoz, hogy eldönthessem, jó felé érzem-e amit érzek vele kapcsolatban. S legnagyobb örömömre, ilyen lehetõség idõnként adódik nyugalmas, unalmas, roki öregnéni életemben.
Tehát ezen felbuzdulva, elkezdtem itthon telefonálgatni s összeszedni egy maroknyi embert, akit szintén érdekelne ez a dolog. (Közben pedig áldottam László nevét, mert ez a lehetõség azért nem mindennapi.*)
A helyi mozgássérült egyesülettel is felvettem a kapcsolatot, ahol tag vagyok, és Pestrõl is jöttek barátaim -kik szintén sérültek-, így összejöttünk nyolcan. Illetve kilencen, s ezt a létszámot leadtuk, kérdezve, hogy elegendõen vagyunk-e ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon majd velünk Gyurcsány. Nos, bátor ember, s felvállalta, hogy a kilenc roki nekiszegezheti kérdéseit.
A szerdám kicsit zaklatottra sikerült, annál is inkább, hogy elõzõ este én a 400-ban lebzseltem kicsit, de tekintettel e fontos eseményre korán haza is utaztam, majd reggel csak kicsit agyonverten ébredve indultam neki a napnak. Ingatlanügynök vizittel kezdõdött, majd gyógytorna és uzsgyi haza, mert nemsokára jöttek is Gyõzõék Pestrõl, akikkel úgy beszéltük meg, hogy nálunk lesz a gyülekezõ, s együtt indulunk majdidõben a szeánsz helyszínére. Hoztak nekem saját kenyeret, kóstolóba -ami igazán, különlegesen finom és szépséges jószág-, én pedig azt viszonoztam egy áfonyás dittekenyérkével, pedig nem is beszéltünk össze. Kicsit beszélgettünk, majd indultunk is.

Nos, én mára kiakadtam, mint az órarugó. Jaj... holnap folytatom a jegyzetet, mert még csak most értem oda, hogy battai jobbik ostobasága, és battai jobbik feje milyen alak, és GyF milyen is közvetlen beszélgetés közben, vagy Varju László szintén milyen benyomással bírt... szóval, holnap folytatom.


* Félreértés ne essék. Nem egy celebbel, egy mesehõssel, egy vallási mítosszal találkozom ilyenkor, illetve most például, hanem egy emberrel, akit kvalitása, helyzete vagy bármi más -ezt nem firtatom- olyan pozícióba helyezett, ami számomra érdekes. És ilyenkor az emberre vagyok kíváncsi. Blikkül fogalmazva azt mondanám, megnézem magamnak, ki van a tévében látott álca mögött. (Na, jó, ez inkább öntelt maszlagul hangzik, de akkor is valami ilyesmi...)

Folytatás, íme.

ket_evnyi_feketeleves_i