Kedves vezhetõnk, a nagy forradalmár

Sok ilyen van, gyakorlatilag hetente lehet olyat találni amelyben tisztán látható, egyértelmûen õ maga adja bizonyítékát annak, hogy saját szavaival szöges ellentétben álló dolgot tesz, s azt aztán tejles mellszélességgel le is nyomja a fidesznyikek torkán, meglepetés talán, de még mindig sikerrel.

A cikk amiben ez csak illusztráció, s melyet érdemes elolvasni, mert igen, híven tükrözi a jelen állapotot.

Tudom, ha én megkérdezem (aztán itt annak az update-e néhány hónappal késõbbrõl), az nem sok jóval kecsegtet. Vagy, mikor drukkolok valakinek.

Ez már mind tiszta. Tudom, hogy nem kéne, de talán akkor ez is egy az én addikcióm -a hálón függeszkedés- mellett, mert azt is tudom, attól, legyen az bármihez köthetõ, nem egykönnyû megszabadulni, így egyelõre magam sem tudom levetközni, hogy zsigeri ellenállást ne érezzek az ilyen ember irányában. S ez még ugye nem a függõség, mert valami_ellen nem lehet addiktív az ember, így én is változtathatatlanul és talán ostobán, de akkor legalább nagyon is önazonosan a hazám felé, s nem kevésbé a demokrácia felé érzek elkötelezettséget, s igen, szar ügy, ez az addikcióm olyan, amelytõl sosem fogok megszabadulni. Amíg én élek, illetve a cucc ami kiváltotta ezt belõlem, megvan, addig ez is tart.

A Magyar Köztársaság. Már az utolsó napjait éli. Ahogy én is a nyugdíjas társadalomban, hiszen január 1-tõl a Magyar Köztársaságból királyi szóval kirúgattatik a köztársaság -úgy, ahogy a fidesz-bõl anno a demokrácia, majd a fiatalok is-, s ahogy a rokkantak kitoloncoltatnak a nyugdíjasok közül. S bár utóbbi befizetésen alapuló kiszámított és kiszámítható járandósságból, januártól a létbizonytalanság egy zsarolási eszközévé degradálódik.

Elõbbi pedig.... nos, elõbbi pedig egy hisztis homokozólapoátját vesztett konok, nem túl okos, de kicsit sem buta, ám annál erõszakosabb sértett óvodás bosszúja.



/Éljen kedves vezetõnk!/

Szóval, meddig még viki? Meddig?

kedves_vezhetonk_a_nagy_forradalmar