Minden úgy lesz, mint ahogy volt
Szépet árul mindegyik bolt
A hentesek mind disznót vágnak
A vadászok is lõnek párat
A szeretõk egymásnak esnek
A szelídek meg félremennek
Húznak magukon párat
Majdnem mindenkit megcsinálnak
Könyörgöm a szelídeknek
Ne legyen még mindegyik meg
Maradjon meg némi remény
Boldog, aki lelki szegény
Állítólag a bûn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor
Ahogy a nõk, hogyha mennek
A nõgyógyászhoz, én úgy térdelek
Le imához, össze a kéz,
Mozdul a száj, de olyan nehéz
Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Az igazából a mennybõl való
← Karácsony | Karácsony → |