Jövök-megyek... mintha intézkednék...

Mozgalmas volt, na.
Volt, ugye a kétségbe beléje esés, miszerint valami szutyokság beleköltözött ebbe, ni a gépbe, és bármilyen szépen kértem, aztán már fenyegetõztem, rá se fitty a görény, úgyhogy hívnom kellett hozzá valakit, aki konyít a dologhoz.
S jött is, ahogy az meg vagyon írva, Edit -a gyógytornászok gyöngye- ajánlására megkörnyékeztem Norbit, aki el is jött, aztán vitte is magával a masinát, mondván, hogy itt helyben sajna csak sátorozással egybekötött többnapos esemény keretein belül tudná orvosolni számítógépem bajait, tehát fájó búcsút vettünk egymástól -mármint gép illetve én magam- és a legjobbakat remélve útjára eresztettem...
Közben Hármaska úgy gondolta, hogy belefér õszi szünetébe egy rövidke látogatás unokanõvéremékhez, s ennek szellemében pénteken reggel fel is mentek Egyeskével Zsuzskához -az említett rokonhoz. Aki persze felvetette annak lehetõségét, hogy mi lenne ha, esetleg talán... én megunnám itt ni a banánt és mennék én is amolyan családi életet élni hozzájuk erre a néhány napra.
Telefon Norbinak, gép hogyléte felõli nem leplezett érdeklõdés miatt, majd mikor mondta, hogy õ úgy készült, hogy még pénteken vissza tudja hozni, csak sajna valami ez+az közbejött ezért legkorábban szombat reggel lesz a dologból valami, hát teljesen fel is adtam a hirtelen jött kirándulás ötletét és kezdtem visszarázódni a normális, punnyadós mindennapi kerékvágásba.
Persze Zsuzska, mikor meséltem a helyzetet, rögtön azt mondta, hogy az tök jó, így péntek Bertáé, szombaton meg amint tudok, menjek fel busszal (!!!) mert akkor még mindig van idõnk dumálni 'ésatöbbi' fontos dolgok...

Persze kedvem nagyon is volt, de a zabszem, mely már-már hazajáró lélek errefelé, azonnal tudta mi a dolga... (a görény, cöcöcö...)
Szombaton reggel visszakaptam a gépet, szépen tisztára pucolva, új tûzfallal meg miegyéb. Szépen megköszöntem, ellenõriztem ami az én kicsiny agyamnak igen fontos a virtu világban. (Na, kérem szépen láss csodát! Egyes egyedül tudtam letölteni /így köll ezt megfogalmazni, ugye??/ tûzrókát!! Ez az én egyik nyavalyám, de valamiért azt /hihi... ezt.../ jobban szeretem, mint az IE-t, és nem volt most a szép tisztára mosott-vasalt gépen! Hö!! Akadály nekem az ilyen?? Höhö!! Dehogy kérem!! Azóta is nagyokat pillogok, hogy erre képes voltam...)
Itthon maradó gyerekeimet kioktattam a tudnivalókról (na, nem mintha nem boldogulnának ezen utasítás-szerûségek nélkül, de valahogy az én lelkemnek kell, hogy úgy érezzem, mégiscsak én vagyok az aki... én, na... a zannyuk, na...). Egyeske felvitt a buszhoz és én egyedül nekiindultam a világnak!!

Mikor végre odaértem a Népligethez (ami külön mosolyogtató része a történetnek, hisz én bármire megesküdtem volna -má' ha egyáltalán esküdnék bármikor is-, hogy én még az életben ott a buszvégen nem voltam, pedig dehonnem, kérem, csak agynak a hiányában megtartani ezeket az információkat?!?!!...) ért a következõ meglepi, miszerint nem várnak Zsuzskáék -ami még önmagában nem lett volna nagy kalamajka, de nincsenek is otthon, tehát nekem taxival nem hozzájuk kell elbumliznom, hanem egy újabb számomra totál ismeretlen helyre, jelesül a Vidámparkba. (Mi keresnivalóm van nékem ottan???) Hát, egye fene, ha lúd, hát kövéren jó, vagy mi  a frász van, úgyhogy némi járkálás után megtaláltam az értem küldött autót, beszuszakoltam magam és elindultunk.

Kalandok kalandok hátán! Oszt még akkor mondja valaki, hogy unalmas a rokilét!

Bementem a Vidámparkba. (Szerintem elképesztõen drága a belépõ! Most komolyan! Értem én a logikát, de akkor is! Kérdeztem a nénitõl, hogy rokkant kedvezmény van-e -láttam, hogy kerekesszékkel ingyen be lehet menni, a kísérõnek nem, de aki a székben ül, annak nem kell fizetnie-, erre válasz helyett csak egy dallamos nevetést kaptam... úgyhogy együtt vigyorogtunk a bódéablak két oldalán...)
Azon nyomban hívtam Zsuzskát, hogy akkor merre a merre, és rögtön mondta is, hogy nézzek balra és meg is pillantom... (Másnap beszéltük meg, hogy azért õ is látta rajtam, miszerint nekem igazi kihívás a "bal" mint olyan megtalálása... De legalább már odáig eljutottam!!)

Hármaska éppen a 100adik pörgõs-rázós okosságból küzdötte kifele magát, arcán fültõl fülig vigyorral s közölte, hogy mi a következõ célpontja... Elbattyogtunk odáig, s kedves, reménykedõ arccal nézett rám, hogy ugye én is megyek egy kört most??
Izé... Ez volt az Ikarusz nevezetû szerkentyû. Itt megtalálható a leírása, és kettõ kép is, könnyítendõ az elképzelését bátorságomnak... (Már benn ültem,mikor rájöttem, hogy ez eddig rendicsek, de hogyan fogok kievickélni innen... de sebaj!! Csak annyit mondok, hogy itt vagyok, s nem ott... vagyis, sikerült!!)
Kiduhajkodtuk magunkat a parkban (én megelégedtem ezzel az egy pörgettyûzéssel, és úgy tervezem, hogy ezt be is tudom osztani a következõ 10 évre...), majd elmentünk Dunakeszire vacsorázni, az egyik törzshelyükre.
Aztán még megnéztük nyugiban a Kill Billt és aludtunk egy kicsinkét...
Másnap ebéd után jöttünk el Zsuzskától, Péterék hoztak haza minket, mert olthatatlan vágyat éreztek rá, hogy meglátogassanak bennünket. Mondanom sem kell, hogy nagylelkûen engedtem kérésüknek s ha már úgyis hozzánk jönnek, akár haza is vihetnek minket, gondoltam... annyira ügyesen kombinálom összefele a dolgokat!!
Persze még az õ nyakába is tudtam akasztani ilyen-olyan pc-s feladatokat, de gond nélkül (s látszólag igen jókedvvel) vette az akadályokat. (Köszönöm! A jelszó nem tudása miatt meg újfent bocsi, bocsi!!!)
Ennek gyümölcse a most befejezett cd-re írás, mellyel végre újra hozzájutottam egik kedvenc világmegmentõs játékomhoz, jelesül a DIABLO II-höz. Ezután már nyugodtan alhattok, ti puhány népek! Majd én, talema a harcos amazon*, megvédem a világot!! (*: akit inkább neveznék harcos tolvaj amazonnak; esetleg barbár óriás; idönként meg lovag a kardjával... Egy a lényeg: ugye mindenki biztonságban érzi magát újra?)

De visszatérve a tegnapra. Este még akartam ezt-azt csinálni itthon, de annyira kivett belõlem minden fizikai tartalékot ez a kiruccanás, hogy inkább punnyadtam a tv elõtt aztán aludtam.


Jó volt. A gép is mûxik, DIABLO sincs biztonságban naná, ellenben a világgal!!

jovokmegyek_mintha_intezkednek