Jól, mondom, JÓL elõadni...

I will survive...

Nekem ez, ezt-azt jelent. Már akkor is tetszett, mikor a túlélés csak távoli szólamnak tûnt, nem éreztem naponta (percrõl-percre) a szóban rejlõ valódi feladatot, néhány éve viszont -nyilván személyre szabottan- saját bõrömön tapasztalhatom meg, mit is jelent.
Ez egyfajta himnusz. Nekem.

Hogy is mondta mindenki Orbán Viktora? Merjünk nagyot álmodni! Ha jól emléxem, ez volt a jelmondata, mikor hagymázas álmai egyikét, a budapesti olimpiát vette szárnyai alá (ideig óráig, mint minden mást, hiszen nem ismer más intervallunmot, mint 48 illetve 72 óra, s annak leteltével menjen mindenki el az útjából, akit Õ nem odavalónak tart, mert ha nem.... mond majd mást...)
Ritka az a pillanat, mikor én az õ egy-egy gondolatát megfontolandónak tartom (sokkal gyakoribb volt ez, mikor még az egyetemen -mint FIatal-DEmokraták-SZövetsége, s annak vezetõ személyiségeként- mondogatott oda a hatalomnak. Mert akkor még valóban messzebb látott a saját portájánál, de azóta...

De vissza a jelenbe, erre a szintre, ahol én létezem... ahol ... ahol én... TÚLÉLEK.

Szombaton, nyugisan, amolyan nyugdíjashoz méltón, egy bögre forró teával felszerelkezve ültem az ágyamban, párnák közt, vastagon betakarózva s néztem az aktuális részét az aktuális hatalmas csillagkeresdének.
Egy ponton úgy éreztem, hogy bögrém azonnal összeroppan -amúgy gyenge- kezem szorításában, de belátva ennek rám gyakorolandó negatív hatását, hát mégsem tettem kárt benne, viszont telefonáltam a barátnõmnek. Ildike számított erre (tán ismer? szegényke...:), s azt is tudta, mit fogok mondani. Úgy hellyel-közzel emígyen hangzott:

"- Basszus! Ki volt az az eszement, agyatlan senki, aki ezt adta a szájába?! Eddig is azt gondoltam, hogy nem való oda egy gyerek, de így pláne!! Gloria Gaynor mivé lettél!! ... bocsi Ildike, csak nem bírtam ki.
- Tudtam."

Ennyit errõl. Hangja nagyon jó. Nem adok 5 évet és díva válik belõle. Ha még rátesz kicsit, akkor nem is kérészéletû lesz a karrierje, mert rengeteg van benne, ez most is látszik.
De tényleg nincs mellette senki sem, aki egy ici-picit észben tartaná, hogy õ még gyerek!?
Ja, azt mondtam, ennyit errõl...
Mert -miután ez a szám, EZ A szám- én régóta õrizgetem ennek sok-sok változatát, feldolgozását, amolyan életerõ tartalék nekem, mint egy rakás más is. Ezekbõl néhányat megmutatok:

Elsõ, Diana Ross. Naná. Ismert, alap. Ru Paullal, a jellegzetes, mással össze nem téveszthetõ "óriással".

Ugye?


A következõ Cake. Kicsit sok a felvétel elején a ballaszt rész, tehát ahol a világon semmi nincs, mégis ezt választottam,mert szerintem ez a legjobb klipp. Érdemes azt az 5-6 másodpercet kivárni. Iszonyú jó.

És van ennek koncertfelvétele is. Íme:

Hmmmm....

Ja, és azt még ki nem hagyhatom, ami a humorra épít. Illetve a humorral építkezik az I will survive biztos alapjára. Íme:

Ez az. Így kell ezt.



De lehet úgy is, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Szentségtörés.
Mondanám, ha ismerném -és elismerném- ezt a fogalmat.
 

jol_mondom_jol_eloadni