Iszonyat

A cím teljes egészében fedi a tartalmat ez esetben.

Nem tudok aludni, és ez nem furcsa különösebben, mert hetente minimum egy álmatlan éjszakám szokott lenni, de ma ehhez még hozzájött a jobb -oldalon nõtt, nyomorultabb, sokkal nyomorultabb, de remekül teljesítõ, több tucatszor mûtött- lábam.
Nyilván, ennek most nagyrészt okozója a hideg s a moci. De ez így kevés, tehát mondom: a tél, amúgy sem a barátom, mert billegális voltom miatt nem szerencsés mondjuk elcsúszni, és a mankó különösen hajlamos ilyesmire. Ráadásul a hüjenyomoréknak állambácsi -jelen esetben elmebeteg önjelölt király- évente egy pár cipõt datál, mely így is, a 80%-os támogatással belekerül 18-20.000 HUF-ba, ami ez dõ alatt el is használódik, tehát azt sem tudom megjátszani, hogy egy évet kvázi kihagynék, mert akkor csináltatnék egy téli, bélelt cipõt, aztán egy nyárit...vagyis ugye egy béleletlen bõrcipõm van.
Ez tehát az egyik eleme ennek. A másik pedig a moci.
Az én gyönyörû, csendesen suhanó, borvörös mocim. Mellyel fáradság nélkül jutok el korábban gondolati messzeségben lévõ, mára pedig kézzelfoghatóvá vált helyekre is, mint pl a GARÁZSVÁSÁR.
S e két tényezõ együtt azt is hozza magával, hogy kedves, erõs, ügyes jobb lábam, mely a 25 cm-es csont- és 40% lágyrészhiány okán vérellátási zavarokkal küzd -pl nyirokrendszer 10%-on teljesít, s egy artéria is hiányzik sok-sok kis érrel egyetemben-, és nyáron a legnagyobb hõségben is képes kékre-zöldre fagyni.
A mocin ülve, ugye, még az a korlát sincs meg, amit gyalogászás közben "cipelek magammal", hogy kész, ennyi volt,  csak itthon, mikor aludnék veszem észre, hogy olyan féllábszártól lefelé egy jégtömb van a lábam helyén.
És ez az én fájdalomskálámon ma éjjel elérte a 7-es szintet. (E skála 0-10-ig kalibrált.) De annyira, hogy most még harisnya sem kell a SPANYOLCSIZMÁHOZ.
Tehát ma sem aludtam. Ilyenkor filmeket, sorozatokat szoktam nézni, vagy ha nagyon fájok és tudom, hogy nem tudok annyira sem koncentrálni, akkor valami természetfilmet, vagy ha még rosszabbul vagyok, akkor horrort. Mert azon elég bambulni.
Persze a jó horrort meg szeretem is, nem kínzom magam, lósz, már bocs, de a mazochizmus távol áll tõlem, de nagyon ritka madár a jó horrorfilm.
Ma éjjel meg aztán kifogtam egy olyat, de olyat, hogy jaj... ami igaz,az igaz, nem is horror volt a szó klasszikus értelmében, sokkal inkább ijesztgetõs(nek szánt) katasztrófa(szerû) dráma vagy mi a reteknek szánták, de címéhez méltón ISZONYAT volt.

Utána, cirka ötkor gondoltam, most már alszom egy kicsit, hátha át tudom verni lábam és nem veszi észre, hogy én itt a felvégen alszom.. de nem sikerült.



Mert ezt hívom én látóteret elfedõ KÍN-nak.

Unalmas, tudom. Baromira az, nekem is és ez a mai remekmû csak fokozta unalmamat. .

iszonyat