Hó.

Bakker.

Tudom, unalmas és a cspból is ez folyik, de bakker én már tavaszt akarok!
Reggel nem bírtam kikászálódni az ágyból, mit kikászálódni, megfordulni sem, sõt, mert beállt a derekam. Hiába, na, az én koromban már ilyen mókák érhetik a mégoly fitt túlélõt is akár.
Aztán lassan, millimétereket haladva az ágy széle felé, és fehérre vált kézzel kapaszkodva bármibe, amit elértem, tornáztam fel magam álltó helyzetbe. Mert ugye az ülés ilyenkor csak a dynair párnán vagy a nagy, KösziDitte lufipárnán sikerül -legalábbis folyamatos kiabálás nélkül, ugye.
Szóval, ott vagyok, állok az ágy mellett és azon töröm a fejem, hogy most mi legyen. Tudok-e lépni. Elérem-e a mankóm. Egyáltalán kettõ mankó van-e elérhetõ távolságban, vagy fürgeróka mivoltom okán netán csak egy van karnyújtásnyira, a másik meg el van ásva tartalék gyanánt.
Nem, szerencsére gyõzött a következetlenségem -vagy mindenre felkészült, tapasztalt énem-, mert ott volt a másik is.
Nem is kiabáltam -nagyon... csak szegény Am/ ébredt fel-, míg kislattyogtam a konyhába, ahol a cseppeimbõl bevettem egy adagot, elmormoltam egy csendes áldást annak keserûsége miatt, majd megcsináltam a kávém, és a pultnál állva megittam. (Jé, a gyóccereim elfelejtettem bevenni! Bakker...)
Aztán visszagyöttem ide. Már a szobába és ide, a géphez már le tudtam ülni, mert itt a párna a rendeltetésének megfelelõ helyen.
Most várom, hogy igazán hasson a keserûség és mehessek zuhanyozni.
Szemem már koromnak megfelelõ, tehát olyan, amivel szemüvegen át is csak nagy vonalakban látok -mellesleg igenis nagyon szép szemek, na-, így néha csak skubizom a monitort, próbálok megfelelõ távolságból rálátni a képernyõre, hogy a fókusztávolság ideális legyen (van, hogy az ideális, tehát minden ragyog, pontos, csak olyan messzire kell "dõlnöm", hogy már nem látom a szöveget.... ehhh....), úgyhogy mindennel próbálkozom: villany fel, reluxa kinyit...
S ma, ahogy megtettem a szokásos kísérletsort -látásom javításának céljából-, kinéztem az ablakon.
De ne már! Havas a kert!!!!


/Na, tessen. Emmá havazás, ehunnan, ni./

Én úgy döntöttem, hogy ezen a héten már itt a tavasz. Úgyhogy ez akkor mi? Egy idõjárási anomália?
És ezzel van összhangban az én derekas mizériám?
Kérdezem én: nem-e lehetne-e, hogy máma már békén hagyna ez a sokminden?
Annál is inkább, hogy pénteken koncertre menek, jövõhéten meg képzésre. Jaj nekem, de elfoglalt vagyok.

S ha már kikelet, meg medve elõrejel, ugye:

ho_1