Hát, mit mondjak...

...ezek azért szép legények, na.

 

Ugye? Azért ahogy bólogatnak ezek a szép szál legények... nos meg kell hagyni, még az én koromban lévõ éltes matrónák is meredten gondolkodóba esnek...

S ha már ezzel elõkerült ez a téma, összeszedem végre a színészeimet, nehezen, de csakis erre a szempontra szorítkozva, mármint a kedvenc XY-ok számomra a filmvásznon.

A 3. helyezett, kemény versenyben, hosszadalmas, nehéz küzdelemben, melyben olyan arcokat tiport sárba, mint Nicholas Cage, vagy George Clooney, nem más, mint Bruce Willis!!


/12 majom, s belõle a jól megérdemelten bronzérmes, innen, ni/

S menjünk tovább. Angyalok háborúja. Vagy Szarvasvadász. Még sorolhatnám, de talán ez a kettõ volt, amikben megfogott, egy életre megvett magának az a tekintet. Õrült? Talán. De az biztos, hogy a 2. helyre bõven elég volt, Christopher Walken az ezüstérmes.


/Ez az õrült tekintet ehunnan, e/

És elérkeztünk az õrültek legõrültebbjéhez, minden tekintetek, legtekintetebbjéhez, a szempárok legáthatóbb nézéséhez, A FÉRFI-hoz. Az 1. Jack Nicholson. Naná.


/Jack NIcholson meg eminnen gyütt mostan/

Ó, hát persze. Már hallom is a kritikát, látom a lekicsinylõ legyintõ kézmozdulatot, s hozzá a lebiggyesztett ajkakkal odavetett kérdést: "Ezek?" majd a folytatást: "De ezek öregek!"

Nos, kérem, erre csak azt mondanám, hogy a jó bor idõvel még jobb lesz, érettebb, patinás, zamatos, mélyebb.
A lõre viszont szimplán megbuggyan, s ahhoz sem kell sok idõ, így meg sem éri azt a kort, ahol már az életerõs ifjak legyinthetnének rá. 

hat_mit_mondjak