Hány fogam van?

 Nem emlékszem. S ez a két dolog -mármint a fogak csökkenõ száma, s a memória elenyészése- biza összefügg.

Brit kutatók -mondaná a Mokka adásában Kárász Róbert-, akarom mondani egy amerikai kutatássorozat bebizonyította, hogy a szájüreg betegségei egyenes összefüggésben vannak a szellemi teljesítõképességgel. Mely mély alapigazságot én a havonta hozzám kerülõ nõcis újsághalom egyik darabjának átolvasása közben fedeztem fel.

Nos. Adva van egy túlélõ, ki néhányszor meghalt -vagyis nem mutatott életjeleket, nem volt légzés, szívverés, agytevékenység-, s mindez a kóma idején történt, vagyis mindannyiszor vissza kellett cibálni, nehogy végleg a kerítés túloldalán maradjon. Mely alkalmak mindegyike alatt az agyszövet egyre nagyobb  része került a szakszóval leírt, fõzelék állapotába, hiszen igen hosszú idõbe telt, mire meggyõzte ez a világ a vándort, hogy még nincs dolga odaát, majdan az utolsó halál után ennek aránya biza a 90%-ot is elérte.  
Ezer meg egy más sérülést nem említve, valami mütymüty okán 14 foga is ott maradt a 6-os út melletti szántóföldön, ennek a túlélõnek. Ám ennek jelentõségére mindeddig senki nem világított rá.

Pedig most már nyilvánvaló, hogy a memóriája az említett -és tökéletesen teoretikusan felvetett, s meg nem személyesített- túlélõnek, nem az agyhiány miatt, hanem a mindez idáig okkal meg nem nevezett -de valószínûsíthetõen a sebtiben helyére tett lélegeztetõ vagy a légzsák hiányában az arcával közvetlen érintkezésbe került mûszerfal által kifejtett erõnek köszönhetõen kialakult- 14 darab fog elvesztése miatt lett olyan, amit maximum nagy jóindulattal lehet csak annak nevezni. 
Szóval a Meglepetés meglepetést okozott nekem. Nyilván ez is a célja eme elmés névválasztással keresztelt orgánumnak.



/Nem ilyen, na, de ez ehun lakik e/

Csak el ne felejtsem!

hany_fogam_van