Upload failed. Maybe wrong permissions?
Ám, most nem bírok gátat szabni a sok-sok bõsz gondolatnak agyam helyén...
A konkrét blogot, illetve onnan is a konkrét postot nem linkelem ide,
...
...
...most egy pillanatra ismét elgondolkodtam: miért is nem?
- Mert nem értek vele egyet? Ez igaz. De nem az indoka a 'nembelinkelésnek'.
- Mert felbõszít az ott olvasott tartalom? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok.
- Mert félek a hullámoktól, amiket az ilyesmi indulatok keltenek? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok, és ezt még bõvebben ki is kell fejtenem kicsit.*
- Mert önzõ vagyok? Ez is igaz. Naná, és lehet, hogy ez áll a legközelebb az igazsághoz: nem fogok népszerûsíteni egy olyan írást, ami felbõszít, majdhogynem dühít és egyetlen szavával sem értek egyet. Sõt! Ha normi lennék, talán csak állnék és néznék ki a fejembõl, annyit gondolva: "Ilyen is van??"
Na, akkor visszatérve: vajon miért van az, hogy bizonyos emberek komolyan gondolják, hogy az a vircsaft ami a napokban (hetekben, talán az utóbbi hónapokban) zajlik a fõvárosban forradalomként aposztrofálható? És lelkesítõ beszédeket mondanak, és Tomcat és Toroczkay meg Budaházy kiszabadítására buzdítanak? (Illetve a felsoroltak éltetésével vannak elfoglalva.... az adott pillanatban élõ helyzethez kéretik igazítani az elõbbi mondatot!)
És ismét megkaphatom azt is, hogy én azért beszélek, mert nyugdíjas, ingyenélõ vagyok a gyerekeimmel együtt, nyilván MSZP bérenc ésatöbbi...
OK... finom mosoly bújkál a szám szegletében... csak nyugodtan, gyerekek, csak nyugodtan!
...amíg itt ontja okosságait, addig nem tesz tönkre egyetlen közteret, utcát, üzletet, kirakatot sem, amit ugye nem mi, ingyenélõ nyugdíjasok fizetünk, hanem nyilván Õ, aki dolgos, adófizetõ polgára hõn szeretett hazájának...
*Olyan szerencsés vagyok, hogy az életutam részét képezik olyan tapasztalatok, melyek feldolgozása azzal jár, hogy bizonyos érzelmek nem tartoznak a repertoáromba. Ilyenek például: megbánás, sajnálat, félelem. Iszonyú kemény igazság, hogy amitõl félsz, az bekövetkezik. Megtanultam. Nincs dolog, amitõl félnék. Már nincs.
A lényeg: ha ez forradalom, akkor mondjanak nekem egyetlen kézzelfogható célt, amit zászlajukra tûztek a mozgalom harcosai, és azon nyomban el fogok gondolkodni a dolog helyességén. Hisz egy forradalomban kell, hogy legyen valami nemes, valami elõrevivõ cél. És itt most mi lenne ez?
Vagy elég önmagában az árpádsávos lobogó? Amúgy valaki okos (és itt nem pejoratív jelzõként használom ezt) azt mondta, hogy ennek a zászlónak a fasiszta jelentés-hordozását törölni, vagy legalábbis enyhíteni lehetne egy a közepén vágott lyukkal, amivel ugye jelezhetnék, hogy biza innen eltüntették a nyilaskeresztet...
Én ezt értem.... és egyet is értek vele. De lehet, hogy ez csak a 10%-os agy privilégiuma...
2007-03-17
~~DISCUSSION~~
Forradalom?
Elgondolkodtam.
Tudom, hihetetlen, de szoktam ilyet csinálni...
Ám, most nem bírok gátat szabni a sok-sok bõsz gondolatnak agyam helyén...
A konkrét blogot, illetve onnan is a konkrét postot nem linkelem ide,
...
...
...most egy pillanatra ismét elgondolkodtam: miért is nem?
- Mert nem értek vele egyet? Ez igaz. De nem az indoka a 'nembelinkelésnek'.
- Mert felbõszít az ott olvasott tartalom? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok.
- Mert félek a hullámoktól, amiket az ilyesmi indulatok keltenek? Ez is igaz. De ez sem az igazi ok, és ezt még bõvebben ki is kell fejtenem kicsit.*
- Mert önzõ vagyok? Ez is igaz. Naná, és lehet, hogy ez áll a legközelebb az igazsághoz: nem fogok népszerûsíteni egy olyan írást, ami felbõszít, majdhogynem dühít és egyetlen szavával sem értek egyet. Sõt! Ha normi lennék, talán csak állnék és néznék ki a fejembõl, annyit gondolva: "Ilyen is van??"
Na, akkor visszatérve: vajon miért van az, hogy bizonyos emberek komolyan gondolják, hogy az a vircsaft ami a napokban (hetekben, talán az utóbbi hónapokban) zajlik a fõvárosban forradalomként aposztrofálható? És lelkesítõ beszédeket mondanak, és Tomcat és Toroczkay meg Budaházy kiszabadítására buzdítanak? (Illetve a felsoroltak éltetésével vannak elfoglalva.... az adott pillanatban élõ helyzethez kéretik igazítani az elõbbi mondatot!)
És ismét megkaphatom azt is, hogy én azért beszélek, mert nyugdíjas, ingyenélõ vagyok a gyerekeimmel együtt, nyilván MSZP bérenc ésatöbbi...
OK... finom mosoly bújkál a szám szegletében... csak nyugodtan, gyerekek, csak nyugodtan!
...amíg itt ontja okosságait, addig nem tesz tönkre egyetlen közteret, utcát, üzletet, kirakatot sem, amit ugye nem mi, ingyenélõ nyugdíjasok fizetünk, hanem nyilván Õ, aki dolgos, adófizetõ polgára hõn szeretett hazájának...
*Olyan szerencsés vagyok, hogy az életutam részét képezik olyan tapasztalatok, melyek feldolgozása azzal jár, hogy bizonyos érzelmek nem tartoznak a repertoáromba. Ilyenek például: megbánás, sajnálat, félelem. Iszonyú kemény igazság, hogy amitõl félsz, az bekövetkezik. Megtanultam. Nincs dolog, amitõl félnék. Már nincs.
A lényeg: ha ez forradalom, akkor mondjanak nekem egyetlen kézzelfogható célt, amit zászlajukra tûztek a mozgalom harcosai, és azon nyomban el fogok gondolkodni a dolog helyességén. Hisz egy forradalomban kell, hogy legyen valami nemes, valami elõrevivõ cél. És itt most mi lenne ez?
Vagy elég önmagában az árpádsávos lobogó? Amúgy valaki okos (és itt nem pejoratív jelzõként használom ezt) azt mondta, hogy ennek a zászlónak a fasiszta jelentés-hordozását törölni, vagy legalábbis enyhíteni lehetne egy a közepén vágott lyukkal, amivel ugye jelezhetnék, hogy biza innen eltüntették a nyilaskeresztet...
Én ezt értem.... és egyet is értek vele. De lehet, hogy ez csak a 10%-os agy privilégiuma...
2007-03-17
~~DISCUSSION~~
| ← Szép, Esztergom este | Cotton Club Singers → |