Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Festett erek


  

De nem eszperente lesz ez, mert ezt nem lehet ebben vezetve megejtenem.

Huh.

Szóval, csütörtökön (ma szombat van, ugye) reggel Dorkával bementem az ÁEK-ba, hiszen nagy nehezen
kiegyeztünk ebben az idõpontban.

Megint külön szobát kaptam -most az 1. számút-, ugyan az ágy nem volt megvetve, de lévén ott fotel, asztal, hûtõ, tévé, így ellébecoltam azt az egy-két órát, mire sikerült megoldani ezt a kérdést.

Örültek, hogy bementem, engem viszont ez nagyon is meglepett, mert ennek az elérése kisebb polgárháborúba került nekem, de sebaj, fõ, hogy ott voltam.
Mikor meglett az ágyam, belebújtam csinos snoopys hálóingembe, és kényelembe helyeztem magam. Jött a nõvér vért venni.
Hát, nem ecsetelem pontról-pontra, csak annyit mondok: a végén egy féltenyérnyi zöld és két kisebb kékeszöld folttal gazdagabban maradtam a helyemen a nõvér meg egy késõbb hívott doktornõvel együtt, üres kémcsövekkel volt kénytelen ott hagyni. Azzal a felszólítással, hogy van fél órám egy másfél literes ásványvízes palack kiürítésére -na nem a lefolyóba, hanem meginni annak tartalmát-, s akkor újra próbálkoznak.
Hõsiesen megittam az egész üvegniyt, a végén már minden bajom volt, de legyûrtem, s lám, gyõztem, mert egy szúrással sikerült megtölteni a 3 kémcsövet. Én is és a nõvér is elégedett lehetett.
Aztán nyugi volt egész délután, néhányat telefonáltam, tv-t néztem, olvastam (szégyenszemre most olvastam csak ki Veronika történetét, s amennyire tetszett a történet maga, a könyv eleje, annyira utáltam a végét, olyan, mintha egy olcsó bulvárlap vezércikke lenne... broááá, hogyúgymongyam), szundikáltam.
Az elõzetes egyezkedés során azért kellett volna legkésõbb 8-ra bemennem, mert a vizsgálatom 8-ra volt kiírva. Nos, ehhez képest negyed 11 után jött értem a beteghordó. Nem székben, netán ágyon, gyalog mentem le a két emelettel lejjebb lévõ mûtõbe. Érdekes volt. 
Ott, az elõtérben vártam vagy 20 percet, majd 3/4 11-kor behívtak. Levetkõztem s akkor már felevickéltem egy tolóágyra, de csak azért, hogy a három méternyire lévõ mûtõig, s azon belül az asztalig eltoljon kedves kolléga. Ott pedig átakrobatáztam a helyemre, halált megvetõ bátorsággal. Kaptam csinos szájmaszkot és még csinibb sapit, aztán letakartak egy nagy kék nejlonnal, beállították a monitorokat valamint a karom, a jobb karom, ami már addig is kissé megviselt volt, de ennyi baj legyen, ugye.
Kaptam egy Lidocain injekciót, ode a könyökhajlatba, s kezdték is a dolgot. Kérdezték, hogy milyen magas vagyok, mondtam, azon kezdtek el sopánkodni, hogy lehetséges nem lesz olyan hosszú katéter.





Mert ugye onnan -a jobb könyökhajlatból-, az arra futó artérián át mennek le a medence vonaláig, ahol is majd kiengedik abból a kontraszt anyagot, mellyel láthatóvá válnak az azt szállító erek. Tehát kis kutakodás a raktári készletek között, s ugyan kicsit vastagabbat, mint szerettek volna (nem 5-öst hanem 6-ost), de legalább hosszúságban megfelelõt találtak egy darabot, így kezdõdhetett az érdemi munka. Már egy jódarab benn volt a karomban, mikor megkérdezte a doktor, aki a vizsgálatot csinálta, így akinek a kezében voltam, hogy mi történt velem.
Mondtam.
Egy megjegyzése volt:
- Persze nem volt bekötve. Naná.

Hmmm...

- De. És a három gyerekem is be volt kötve, a férjem is, aki meghalt. És nem száguldoztunk.

MIÉRT? MIRE JÓ EZ?
Arra a válaszra jutottam, hogy csak és kizárólag azért tette ezt a megjegyzést, hogy neki az azutáni ~23 másodperce az elégedettség jegyében teljen, hogy õ most megmondta ennek az idiótának, õ a faszagyerek! Mert más célja ezzel nem lehetett, teszem azt, ha egy olyannak mondja, aki valóban elvbõl, vagy tudomisén idiótaságból nem használja az övet, akkor azt gondolja, hogy majd egy ilyen megjegyzés után beköti magát?
Még egy ilyen felfújt hólyag sem hihet ilyet. Egyszerûen csak azt élvezi, ha belerúghat az emberbe, néhány másodpercig elégedett lehet magával.
Legyen neki.
Még megkérdezte, hogy miért is kell ez a vizsgálat. Elmondtam. Erre is volt egy kedves megjegyzése:
- Nem tetszik a lába? Minek ezt plasztikázni?
Komolyan, az, hogy én azt hiszem, vagy Gipsz Jakab azt hiszi, hogy a plasztikai sebészet kizárólag szépészeti beavatkozásokat jelenthet, az egy dolog, de hogy egy orvos is ilyen szimplán gondolkodjon! Az legalábbis érdekes. Vagy az is lehet, hogy ez is a tõle számomra kiporciózott büntetés része volt még. Ismét csak azt mondom, hogy legyen neki.
Kiderült, hogy egy ér hiányzik, a többi megvan. Ugyan még Tamás fõorvos az osztályon, s fõleg Lóderer doktor (megjegyeztem, "löbetûs doktorbácsi" nevét, höhö) nem értékelte ki azt, de nekem ez annyit jelent, hogy tán mûthetõ az a környék. Holnap (azaz hétfõn), hívom az osztályt, s érdeklõdöm.

Ja, és érszûkületem van. Nocsak. Ezt is ki kell majd vesézni. De ez egy másik történet.

Délben kerültem vissza a szobába -fölfelé már toltak, ágyon, mert megkérdezte a tologatós ember, hogy nem haragszom-e meg, ha ágyon visz fel, mert van, aki kikéri magának a fekve szállítást, de miután szédültem kicsit és a lábam furi érzeteket keltett, így én kértem, hogy hagy ne kelljen gyalogolnom az ágyamig-, ott várt a reggelim is és már az ebédem is, úgyhogy be az ágyba, kicsit pihegtem, majd megkajáltam.
Nõvér megcsinálta a szekrényem, hogy ne kelljen kikelnem az ágyból ebédelni, így abszolút kényelmesen is költöttem el a sült krumpliból éa kolbászkából valamint csemi ubiból s valami leveskébõl álló ebédem.
Úgy volt, hogy mehetek haza aznap délután, csak négy órán át feküdnöm kell, valamint a sárgadinnye méretû nyomókötést nem szedhetem le estig a karomról, onnan, ahol a katétert bevezették. Úgyhogy kedves ismerõsöm, jelesül Fura Péter felkészülten várta, hogy munka után hazaszállíthasson majd engem, s errõl még idõben kapjon értesítést. Ennek megfelelõen hívtam is õt, s annyiban maradtunk, hogy akkor 4 körül, mikor indul, felhív még.
Ez akkor elrendezve. Remek.
Fejem kicsit fájt, de nem volt vészes.
2 körül jött a vizit, s az éppen aktuális orvos, megnézve a lábam, közölte, hogy õ ugyan engem ki nem enged így, legkorábban szombaton, de jobban örülne ha hétfõn. A fejfájást mondtam neki, õ pedig azt felete, hogy mindjárt küld nekem tablettát annak elmulasztására, hisz ez egy létezõ mellékhatés, teljesen jogos a dolog.
Újab csavar, akkor maradok hétfõig, ennek megfelelõen próbáltam elrendezni a dolgaim. Telefon erre is meg amarra is, mert rájöttem, hogy egyik kézben mankóval, másikban húzós bõrönddel nem fog menni nekem a metróban a mozgólépcsõ, momentán pedig taxira nem fussa, ugye, vagyis újra átszervezés, szombatra találni fuvarost. Mikor ez megvolt -szegény, kedves Botika személyében-, mentem, hogy errõl felvilágosítsam az orvosokat is. Megértéssel fogadták újabb macerám, rákérdeztem a fejfájótlanító gyógyszerre, mondták, hogy menjek vissza, mindjárt kapom.
Oké. Ledõltem és el is szundítottam kicsit, mert a telefon csörgésére ébredtem, de olyan szaggató, ordító, idegtépõ fejfájással, hogy még fényes pöttyöket is láttam, melyek gyakorlatilag elrakarták teljes látóterem. fasza. Nem mertem felkelni, mert közben még mintha szédültem is volna, így csak vártam.
Majd mikor egy órával késõbb annyira stíbilnak éreztem magam, kimentem a pulthoz. Mondtam, mi van, erre megkérdezte a nõvér, hoyg nem lesz az sok, nemrég kaptam. Kijavítottam, hogy csak kértem, nem is egyszer, de kapni sajna nem sikerült, így most kérem azt a bogyót, de ízibe. Kaptam, kettõt is.
Bevettem, s íme, nem robbant szét a fejem.
Tévéztem, aludtam. Másnap délben levehettem a sárgadinnyét a karomról, összepakoltam és vártam Botikát. Megkaptam a papírjaimat is és mikor kedves sofõröm telefonált, hogy jön, lassan összeszedelõzködtem, majd lesétáltam az épület elé -pici babája is van otthon, így azt gondoltam, ha nem muszáj ne sétafikáljon már kórházban, elég ha mellettem kénytelen ülni a kocsiban az az áldott jó lélek-, tök jól kiszámoltam, mert nem kellett többet várnom 3 percnél s már jött is.
Börleszk. De most kivételesen nem én, hanem Botika hozta formáját, s két karját kitárva örömkiáltások közepette jött felém, mintha rég nem látott szerettét kapná vissza a kórházból. Éééérdekes egy fickó, tán mondtam már.

Ja, még jó, hogy egy nappal tovább kellett benn maradnom, hisz reggel a fogmosás közben láttam meg a tükörben, hogy egy túlvilági vörösfejû rém néz vissza rám. Bakker. Allergiás vagyok a vizsgálatnál használt kontraszt-anyagra. A karjaim, a combom, az arcom, de még a hajam alatt is rengeteg pici piros pötty, néhol összeértek s így egy nagyobb szigetecskét alkottak, amúgy szûziesen fehér bõrömön.
Kimentem a pulthoz, s szóltam. Megnéztek, kikérdeztek, hogy fulladok-e, majd mikor erre nemleges választ kaptak elláttak néhány üvegcse Ca injekcióval, hogy azokat igyam meg -egyenként- s mehetek. Jobban is lettem tõlük, míg benn voltam a kórházban hármat fogyasztottam el, itthon pedig az utolsó kettõ már csak néhány percre enyhítette a már lángokat szóró bõröm kellemetlen érzését.
A torokgyulladásomkor kihívott ügyeletes jól leteremtett, hogy minek hívom ki ilyen szarságért, úgyhogy most nem mertem telefonálni (gyávulok, bakker), viszont gyalog sem tudtam elmenni, mert zuhogott az esõ, így a barátnõmet kellett riasztanom. Õ elvitt, ahol is kaptam két injekciót és egy receptet, amit ki kellett váltani a városban (oda már sehogy sem jutottam volna el egyedül), s azt, hogy hívjam õket nyugodtan bármikor, kijönnek. Hö.
Berta szeriont olyan a bõröm, mint egy öregasszonynak, piros és bütykös. De legalább nem viszket már nagyon. Ez is valami.
A kiütések nem múlnak, úgyhogy lehet meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy így maradok. Ráadásul már mindkét karomon szét van durrantva egy-egy véna, így mindkettõ fáj és színes mintákban pompázik.
Sebaj! Holnap megyek és megmutatom az eredményem a háziorvosomnak, s elõtte még Editnek, a gyogyótornászomnak, aztán hívom az osztályt, hogy mi lesz a továbbiakban.
Ügyes vagyok. Kicsit színes, és pöttyös, de nagyon ügyes. Ugye. Hö.


/Katéter képe innen, ni/

 
.................................................................

Zebra 2010.01.11. 08:23:32

Szette-vette neveletlen felcserje eredet kereste, meglelte, s megfestette. Fejed kegyetlen szenvedett persze, de lettek neked festett erek, s egyben veres pettyek elegen.
 

talemaunique 2010.01.11. 08:25:48

: Szép! Nattttyon szép, CsíkosHátú Barátom! Na, ez az, ami az én tehetségtelenségembõl sajna nem futotta. Köszönöm, hogy segítségemre ügettél! :)

Zebra 2010.01.11. 10:30:13

Nesze neked eszperente nyelvlecke! Kellett ez? Ejnye, de belemelegedtem! :)

ArtmüllerÁgnes · http://artmuller.hu 2010.01.11. 12:08:57

Ez meg eszperente eszmecsere? He? Pettyek, erek, ezer fele repedt fej... ez kegyetlen lehetett! Ej, gyerekek, de nehezen megy ez nekem! Esetleg mert nem lehetek Zebre? Izé... Zebra? :))

Na szóval: a doki kapja be, megszavazom neki a hülyebunkó titulust; a pettyek majd hamarost elmúlnak, szerintem az almáspite kiváló gyógymód lesz rá, majd meglátod! Szerdán jól megetetlek! :))

talemaunique 2010.01.11. 12:49:23

: Ámulok csak! :))

: Na, hát mi van? Ja, egy négylábúval és egy költõvel én -másfél + 1 mankó-lábú-, agynélküli nem vehetem fel a versenyt.
Most voltam a házidokimnál, azt mondta nem vész, elmúlik, ahogy a kontraszt-anyag világgá megy a szervezetembõl. És nem fertõzök, legfeljebb viszolyogtatok. De most pont ezzel lenne bajom? :))
 

szita. 2010.01.11. 15:20:50

tündérdoktorbácsi...

de legalább közelebb a cél(:

talemaunique 2010.01.11. 15:26:04

.: Igen. Ez a lényeg.
Ráadásul a karmám is telik, mert ennek a jó, kedves, okos dokinak szereztem egy kis elégedettségben töltött idõt. Mert ügyes vagyok. Ugye. :)

Kingaa 2010.01.11. 23:18:36

Csókolom! Itt a pettyes leánya. :) Ugyanis érdekes piros pöttyök vannak a nyakamon és az államon. Eredetük hivatalosan ismeretlen, de én tudom, hogy "ember" és cua allergiám van. (:

talemaunique 2010.01.12. 08:37:06

: Na, szép. Musz' magának utánozni engem? Tudom én, hogy nehéz találni az én dolgaimban követendõt, de egy kis odafigyeléssel csak akadhatna ennél jobbra is. Nem?
Ja, az elõbbit kezdem érteni, az utóbbit meg leesett állal bámultam, azt hittem, megint valami számomra megfejthetetlen délvidéki miaszösz, mikor aztán rájöttem, hogy nem is!! Háhá!! És kikérem magamnak, én nem utálom a cundát, sõt, kifejezetten tecc nekem, ott még az én hétakós méreteimre is van kimondottan tsinos holmi. Na. :)

Bóvica 2010.01.12. 13:05:30

Oj, be segítõkészek ezek a nõvérkék, meg doktorbácsi...
(még szerencse, hogy ilyen türelmes vagy és nem robbantottad fel õket kórházastul..)

Szép kis tortúra, mondhatom!
( máskor próbálok hatásosabban drukkolni, mert most a hóval se nagyon jött be)

Gyógyulást! puszi
 

talemaunique 2010.01.12. 13:18:43

: Általában semmi bajom velük, ott a határidõ ismeretlen fogalom, de más kivetnivalót nemigen találtam.
Ez a doktor egy lelketlen, önbizalomhiánnyal küszködõ szerencsétlen, s mondom, ha ettõl jobb neki, ám legyen csak bunkó. Bánom én? :):
Áááá... remekül drukkoltál, minden jól alakult (é.: nem estem el és nem temetett be a hó, hogy legközelebb kikeletkor találjanak kékre fagyott testemre...:), úgyhogy igen ügyes KisGoba vagy! Köszönöm! :)

Bóvica 2010.01.14. 00:27:15

:
Akkor engedtessék megjegyeznem, hogy :

Juppííííííí !

:)
 

  2010-01-10
  ~~DISCUSSION~~
áek rokiság talema

festett_erek_1

Mottó: "Aki keres, az talál!"Festett erek