Felpaprikázva
Van az úgy, hogy nem alszom. Mármint persze, az idő többségében naná, nem_alszik_az_ember, de nálam cirka másfél évtizede beépült a_normálisba a heti 1-2 (extrém esetben akár több is...) álmatlanul átvergődött éjszaka, s így volt ez a ma reggelre virradó is. Tehát nem volt nagy kaland elkészülnöm a nyolcas buszhoz, amivel is mentem székes fővárosunkba, mert küldetésem vala.
Persze a nem volt nagy kaland kitétel, csak az időzítésre igaz, hiszen ilyenkor a magasabb rezgésszámmal pörgő belső, a még kevésbé működő agymaradék a szinte nonstop hányinger szintén normális... ha már...
Tehát így mentem a küldetésem teljesíteni.
Ültem a buszon, fülembe épp a classfm -kényszerűen mr2-tlenül, hisz az nem is oly rég tökéletes rezsimpropaganda-állomássá lett, így megváltam tőle- ontotta a hangokat, s lettem figyelmes egy opusra, mely által ismét megerősítést nyert ...., hogy "...egyszer élünk, egyszer nem...", s mellesleg van aki tud s nekem ez tecc...
Ám visszatérve a küldetéshez, mely eléggé csípős cucc megszerzésére irányult, ott tartottam, hogy felértem a busszal s eszem helyett Magdára támaszkodva indultunk el az ÉLESZTŐHÁZ -http://www.elesztohaz.hu/- felé, ott is a vasárnaponként megtartott Pancs Gasztro Placc-ra -http://divany.hu/alapkonyha/2016/07/14/eves_ivas_adakozas_ilyen_az_uj_termeloi_piac_az_elesztohazban/.
Ez egy kicsiny piac, ahol csakis kézműves termékeiket kínáló árusok töltik ki a valóban nem nagy helyet. Mely ám annál hangulatosabb!
(Írország... 2012...boldog nosztalgia... a sajtok, a hangulat... a más... a szabadság...
...csak mondom...)
Tényleg nem sokan vannak, de elég zsúfolt a viszonylag zárt tér –a tető, mely eredetileg szabad az ég felé, most műanyag, áttetsző, amolyan esővédővel zárt- élelmiszerek: méz, kolbászok, lekvárok, sütik... és ami miatt mentünk mi: a paprikákok!
Sáska Gyula -http://magyarchilis.hu/rolunk- standját kerestük, hiszen Ídösapám chili-termesztővé lett s ő adta a küldetésem a mai napra: a nevezett, tiszteletreméltó és szakmai tudása előtt fejet hajtandó chili-guru portékái közül szerezzek meg egy doboz gyönyörűséges paprikát.
Olyan gergya vagyok, hogy azt nem tudom elmondani!!! Nem csináltam fotót. Az egész helyről kellett volna, de erről a standról pláne! Ám elmulasztottam... így csak mesélni tudok róla... ilyen szósz, gyönyörű piros, vagy meleg sárga színben, vagy épp csokoládé barnában... chilipehely kis üvegcsében, többféle paprika, mind szép, kívánatos csomagolásban és gondosan elrendezve az asztalon. A küldetésem egy doboz egész paprikáról szólt, ám amit a FACEBOOK-on láttam, abban piros és sárga vegyesen volt, ott viszont csak sárgát láttam. Kétségbeesve hívtam Aput, hogy akkor csak én "emlékszem" nem is úgy ahogy... vagy mi van... Ám, nem vette fel... -később kiderült a paprikáival volt elfoglalva...-, így kénytelen voltam a stand mögött álló hölgyet megszólítani.
Készséggel válaszolt, s megnyugodhattam, kivételesen jól emlékszem, valóban a képeken vegyes adag is szerepel, ám itt most csak sárga van. Tanakodtunk, közben újra próbáltam a küldetésvezért hívni, ismét sikertelenül, miközben tétován elemeztük a portékákat.
Amint mutattam büszkén az egyik üveget, melyhez hasonlóm van itthon, a hölgy rákérdezett, hogy jól hallotta-e,hiszen nem emlékszik rám, hogy vettem volna már ilyet, hisz csak ők készítik s árulják ezt. Ekkor elmondtam a rám bízott feladatot, s Ő örömmel konstatálta áttételes ismeretségünk s a portékái hírének útját. Amint sejtettem, s Apu elmondásából gondolhattam, a hölgy igazán részletesen beszámolt minden portékáról, büszkén mutatta a részleteket, s kínált is mindenből, sőt, mivel nekem vegyes kupac kellett, hát mutatta, hogy a pulton lévő sárga mellett van piros is,de az még doboztalanul, ám ha kérek, készít nekem duett-pakkot. Örömmel éltem az ajánlattal, s vállalva a feladat súlyát, egy teljes dobozzal kértem ebből is és abból is, gondolván, majd én összerakom a kétszínűt, magam.
Magda is beszélgetett a hölggyel, vásárolt is, majd ajándékba kaptunk mindketten egy-egy kis üvegnyi sárgarépa-paprika szószt, mely így hallomásra igencsak felélénkítette nyálmirigyeim tevékenységét… ha szabad ily’ vulgárisan fogalmaznom. (Sűrű, gyönyörű mély sárga színű paszta a csinos üvegcsében… epedve várom az alkalmat, hogy megkóstolhassam…)
Sajna nem volt sok időnk, így nem tudtunk annyit bámészkodni, mint –legalábbis én- szerettünk volna, ám egy promó kolbászkarikát élvezette elmajszolhattam az egyik hús-kézműves standjánál miután epedezhettem hazáig az ínycsiklandó termékek után…
……………………………………………
Mikor hazafelé buszoztam, bevillant egy ettől teljesen független kép –az agyam nem konvencionális,kicsit sem…-, és azóta nem hagy békén az ezzel felvetett kérdéskör.
Monoszkóp mintás pólót szeretnék, de nagyon, egyértelmű rajongásom jeleképp, melyet Sheldon Cooper felé táplálok.
….sheldonpólók sora:
(Innen e: http://vignette3.wikia.nocookie.net/bigbangtheory/images/9/9b/Shldon's_t-shirts.jpg/revision/latest?cb=20140127161219)
Pontosabban nem is ő az abszolút kedvencem bigbengék közül, hanem Amy. Ám mivel ők ketten egy pár -s a sokadik évad sokadik részétől már nemcsak elméletben s Amy rajongása által, hanem de sőt…-, azt gondolom e retró-remekkel kifejezhetném imádatom irányukban.
2016.08.21., 14:40
~~DISCUSSION~~
| ← Rainbow | Megint a rezsim → |