Erõss Zsolt - egy vacsora képei
Ma ez a vicc fogadott a fészen:
- Mi a közös a hegymászóban és a pásztorban?
- Mindkettõ marhára vigyáz a hegyen.
Ezt feltettem Erõss Zsolt oldalára, ahol végre ráakadtam annak a nyeremény vacsorának a megemlékezésére, amelyen én is részt vehettem, s amirõl már akkor jegyeztem is itt, ezt-azt.
Most pedig akkor teszek néhány képet is, mert nekem ez fontos.
Salaam Bombay honlapja.
S egy részlet onnan, ahonnan az alábbi képek is valók:
"Egyik vacsora vendégünkkel beszélgetve kiderült, hogy õ nem ideiglenesen mankózik. Tíz éve volt autóbalesete, amelyben egyik lábszára legalább olyan súlyosan sérült mint az enyém. Õ küzdött, hogy megmaradjon a lába és számtalan mûtét és rehabilitáció után is úgy gondolja, hogy megérte nem hagyni az amputációt. Mégis tiszteli az én ellentétes döntésemet, amely más irányt, lehetõséget jelent a saját esetemben. Érdekes kérdés a döntés ez ügyben.
Míg a bulvár elég erõteljesen félrefogalmazott és ez állttal máig sokan úgy gondolják, hogy “a hegymászásért levágatta a lábát”, én úgy gondolom, hogy a döntés sokkal inkább az orvosok kezében volt, az enyémben az elfogadás. Valahogy nem tûnik logikusnak, hogy a páciens dönt, az orvos meg aszerint vág."
Hozzátenném, egyrészt: én vagyok az a bizonyos megemlített, másrészt, ahogy sokszor mondtam, én "csak" az alapanyagot szolgáltattam a kísérleti munkához, aminek eredménye aztán az én nem sarokba állítós lábam. A döntés, az én kezemben volt. De nem az amputációról, hanem arról dönthettem, döntenem keleltt, hogy tûlélem. Túlélem a túlélhetetlent.
S a képek a vacsoráról, melyet megnyertem s ami valami elképesztõen finom volt. Ráadásul -ahogy elsõ blikkre írtam is- amelytõl gazdagabbá lettem:
Itt az írás, ahonnan a képeket s a fenti részletet is vettem. Velem hegyen nem fog találkozni Erõss Zsolt, sõt, van rá egy likas tízesem, hogy többé már sosenemis és seholsenemis, de ez nekem egy nagyon fontos eseménye volt tapasztalási soromnak. Köszönöm.
2011-12-22
~~DISCUSSION~~
| ← Drukkolok! | Karácsony → |