Upload failed. Maybe wrong permissions?
... avagy: mikor csak kellene az a fájdalom.
Illetve a francokat, de mégis, égbekiáltóan nyilvánvalóvá válik, hogy mi is a valódi szerepe az életben ennek.
Sokszor mondtam a magamét ez ügyben itt, a padomon, s soha nem volt kérdés számomra a dolog jelzés értékével kapcsolatban. Tehát kellő tisztelettel tekintek a fájdalomra, mint dologra. Ez így talán nem túl diplomatikus megfogalmazás, sőt, talán romantikusan nyálasnak hat, de én így érzek.
Rettegő tisztelet. Mint egy őrült, teljhatalmú, kiszámíthatatlan úr, olyan a fájdalom, legalábbis az a szintje, amit többször körülírtam itt -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/visszakoszon_a_kin-, s amit ismerek mélyen már.
S igenis van olyan helyzet, mikor kellene. Mikor a normális működés fenntartásához szükség lenne rá.
Holnap lesz egy hete az aktuális Bokaszkópomnak -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/bokaszkop_2.0_utan-, s a műtét estéjét leszámítva egyáltalán nem fájt. Semennyire.
Nos, ennek baromira örültem, s tegnap, hiába a két mankó, gyakorlatilag egyáltalán nem tehermentesítettem. Vagyis ez nyilván túlzás, de a konyhában/fürdőszobában toporgás közepette, szinte mindig csak egy mankót használtam, a másik csupán "lógott" a jobb karomon, funkció teljesítetlenül.
Ennek estére meglett az eredménye. Már csak rakosgattam a jobboldalon nőtt, okos ügyes lábamat, felszerelkezve sokadszor műtött, remekül teljesítő bokámmal, mert sehol sem volt jó. Felpolcoltam kicsit, betakartam, kitakartam... de a jelzés csak nem maradt abba.
Igen, a_jelzés. Mely most tisztán és pontosan tudatta velem, hogy egy barom vagyok.
Pontosan tudom, hogy a "...mankóval részlegesen tehermentesítve járhat..." mondattöredék a zárójelentésemben Tanár úr tollából nem azt jelenti, amit én csináltam majd' 12 órán át. Hiszen kihasználva a nem_fáj szintet gyakorlatilag cirka minden második fordulásnál, kis toporgásnál totálisan ráterheltem a nem egészen egy hete műtött, még varratokkal ellátott bokámra.
Hajnali ötig nyígtem... valamikor az éjszaka elején bevettem egy Contramal 100-ast, mely enyhített kicsit, de csak tompítani tudta a magamnak okozott KÍNt.
Régen csomagoltam el ilyet. Illetve talán a túlélő_eufemizmusom láttatja velem távolinak az utolsó KÍNt, mindenesetre ismét használatba vettem a csomagolás technikát.
Részleges sikerrel alkalmaztam, éjjel megpusztultam varázslónéniként úgy, hogy még Cain-t sem szabadítottam ki -Diablo II-, tehát a figyelmem igencsak megtépázott volt, s 5 felé aludtam el. Fél nyolckor keltem, s már annyira nem fáj.
Jövő kedden kell mennem varratszedésre -még nem tudom, hogy miképp jutok fel, de megoldom-, s nagyon reménykedem benne, hogy ezzel az ostobasággal nem rogyasztottam össze a bokám/lábfejem környékén valamit, ami esetleg visszavonhatatlan kárt okozna a több tucatszor műtött, kimagaslóan jól teljesítő, jobb oldalon nőtt lábamban.
Én hülye...
... avagy: mikor csak kellene az a fájdalom.
Illetve a francokat, de mégis, égbekiáltóan nyilvánvalóvá válik, hogy mi is a valódi szerepe az életben ennek.
Sokszor mondtam a magamét ez ügyben itt, a padomon, s soha nem volt kérdés számomra a dolog jelzés értékével kapcsolatban. Tehát kellő tisztelettel tekintek a fájdalomra, mint dologra. Ez így talán nem túl diplomatikus megfogalmazás, sőt, talán romantikusan nyálasnak hat, de én így érzek.
Rettegő tisztelet. Mint egy őrült, teljhatalmú, kiszámíthatatlan úr, olyan a fájdalom, legalábbis az a szintje, amit többször körülírtam itt -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/visszakoszon_a_kin-, s amit ismerek mélyen már.
S igenis van olyan helyzet, mikor kellene. Mikor a normális működés fenntartásához szükség lenne rá.
Holnap lesz egy hete az aktuális Bokaszkópomnak -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/bokaszkop_2.0_utan-, s a műtét estéjét leszámítva egyáltalán nem fájt. Semennyire.
Nos, ennek baromira örültem, s tegnap, hiába a két mankó, gyakorlatilag egyáltalán nem tehermentesítettem. Vagyis ez nyilván túlzás, de a konyhában/fürdőszobában toporgás közepette, szinte mindig csak egy mankót használtam, a másik csupán "lógott" a jobb karomon, funkció teljesítetlenül.
Ennek estére meglett az eredménye. Már csak rakosgattam a jobboldalon nőtt, okos ügyes lábamat, felszerelkezve sokadszor műtött, remekül teljesítő bokámmal, mert sehol sem volt jó. Felpolcoltam kicsit, betakartam, kitakartam... de a jelzés csak nem maradt abba.
Igen, a_jelzés. Mely most tisztán és pontosan tudatta velem, hogy egy barom vagyok.
Pontosan tudom, hogy a "...mankóval részlegesen tehermentesítve járhat..." mondattöredék a zárójelentésemben Tanár úr tollából nem azt jelenti, amit én csináltam majd' 12 órán át. Hiszen kihasználva a nem_fáj szintet gyakorlatilag cirka minden második fordulásnál, kis toporgásnál totálisan ráterheltem a nem egészen egy hete műtött, még varratokkal ellátott bokámra.
Hajnali ötig nyígtem... valamikor az éjszaka elején bevettem egy Contramal 100-ast, mely enyhített kicsit, de csak tompítani tudta a magamnak okozott KÍNt.
Régen csomagoltam el ilyet. Illetve talán a túlélő_eufemizmusom láttatja velem távolinak az utolsó KÍNt, mindenesetre ismét használatba vettem a csomagolás technikát.
Részleges sikerrel alkalmaztam, éjjel megpusztultam varázslónéniként úgy, hogy még Cain-t sem szabadítottam ki -Diablo II-, tehát a figyelmem igencsak megtépázott volt, s 5 felé aludtam el. Fél nyolckor keltem, s már annyira nem fáj.
Jövő kedden kell mennem varratszedésre -még nem tudom, hogy miképp jutok fel, de megoldom-, s nagyon reménykedem benne, hogy ezzel az ostobasággal nem rogyasztottam össze a bokám/lábfejem környékén valamit, ami esetleg visszavonhatatlan kárt okozna a több tucatszor műtött, kimagaslóan jól teljesítő, jobb oldalon nőtt lábamban.
Egyszer 2006-ban írtam ennek kapcsán -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/egy_keprol-, de az apropó már nincs meg. Talán Zebra saját archívumában megvan, örülnék neki, mert érdekelne a kép.
Most is fáj. És be is dagadt... édes kis bucika lett a teljes lábfejem, ahogy a tapasztól látszik, jó darabon -olyan féltenyérnyi felületen- be is kékült.
Nagyszerű.
Ja, így az idei egyetlen pár cipőm, melyet a rezsim hozzáférhetővé tesz egy nyomoréknak, szóba sem jöhet. Még jó, hogy elbaszták, ha lehetne se tudnám hordani! Kaland az élet!
2017.08.15., 09:46
~~DISCUSSION~~
| ← Bokaszkóp 2.0 után | Bokaszkóp 2.0 varrattalanítás → |