Upload failed. Maybe wrong permissions?
Szóval, elküldték terheléses röntgenre. Persze, nincs új a Nap alatt, nekem mégis el kellett gondolkodnom, hogy mi a búbánat lehet ez. Megkérdeztem, gondoltam, jobb ha nem magamtól képzelek ezt-azt... Mondhatni "aszta..." értem én, de elképzelem a gyerekem, amint a sérült vállát ki kell szabadítania a hevederbõl, majd mintha ez önmagában nem lenne elég, még fel kell kapnia egy súlyos vödröt, amitõl elmegy a kulcscsontja világnak... aztán ezt az állapotot rögzíti a film. A "világnak menés" mértékétõl függ, hogy mûtendõ/mûthetõ-e vagy sem.
(Míg vártam rá, megkérdeztem a recepción /egy szûk, zárt fülke, kicsiny, lehajolós magasságban lévõ egyetlen ablakkal/, hogy mikor is kellene nekem kontrollra jönnöm, mert úgy rémlik, hogy elfelejtettem. Nos, kiderült, hogy nagyon okos vagyok, nincs idõpontom... "szükség esetén" jelentkezhetek bármikor... :)
Kijött Dorka, megvártuk a felvételeket, illetve nem is adták ki nekünk, mert még elõbb Juhász doki ment és megnézte, elhozta azokat. Behívtak minket, megtekergette újra "ceginkám" vállát, és boldogan mondta, hogy nem kell mûteni.
Sokatmondó anya-lánya összepillantás után kérdeztük, hogy mi lenne ha mégis... ecseteltük, hogy mióta s milyen rendszerességgel megy ez a "móka". Abban maradtunk, hogy most ugyebár három hétig hordja a címben megidézett mosolyogtató nevû cuccot, amitõl ismét helyrerázódik, majd mondjuk nyáron, a szünetben, egy határozott, ráadásul idõben tervezett mûtéttel rendbeteszi.
Megszereztük a hevedert (mellesleg a kórház büféjében pl, senkinek gõze sem volt róla, hogy merre lehet a gyógyászati segédeszköz bolt... a kórház területén belül... hmmm... utána be kellett volna mennünk hozzájuk, hogy megtaláltuk, hátha másokat már sikerrel útbaigazítanak majd :), s mentünk vissza, hogy szakszerûen kerüljön helyére az.
Egy-kettõre kész is lett, szegény Dorka õszintén válaszolt arra a kérdésre, hogy "Kényelmetlen? Nyomja a vállad?"; miszerint "Igen!". Nos, ezután Juhász doki elégedetten jegyezte meg: "Ez is a dolga! Ilyenkor megy helyre az elvándorolt csont! De nyugalom! Egy-két nap és megszokod!"
Fájón dokumentálom, hogy elsõ nap nagyon szenvedett tõle. Viszont büszkén dokumentálom, hogy nem adta fel és ma már nem volt olyan borzalmas, azt mondja.
Az alábbi képen egy hasonló cucc látható, olyat nem találtam, ami pontosan az lenne, ami a gyerekem csontjait hivatott visszataszigálni, de viszonyításnak megfelel...
2006-12-15
~~DISCUSSION~~
Emlékeztetõ heveder +
Hol is hagytam abba?
... ja, már emléxem...
Szóval, elküldték terheléses röntgenre. Persze, nincs új a Nap alatt, nekem mégis el kellett gondolkodnom, hogy mi a búbánat lehet ez. Megkérdeztem, gondoltam, jobb ha nem magamtól képzelek ezt-azt... Mondhatni "aszta..." értem én, de elképzelem a gyerekem, amint a sérült vállát ki kell szabadítania a hevederbõl, majd mintha ez önmagában nem lenne elég, még fel kell kapnia egy súlyos vödröt, amitõl elmegy a kulcscsontja világnak... aztán ezt az állapotot rögzíti a film. A "világnak menés" mértékétõl függ, hogy mûtendõ/mûthetõ-e vagy sem.
(Míg vártam rá, megkérdeztem a recepción /egy szûk, zárt fülke, kicsiny, lehajolós magasságban lévõ egyetlen ablakkal/, hogy mikor is kellene nekem kontrollra jönnöm, mert úgy rémlik, hogy elfelejtettem. Nos, kiderült, hogy nagyon okos vagyok, nincs idõpontom... "szükség esetén" jelentkezhetek bármikor... :)
Kijött Dorka, megvártuk a felvételeket, illetve nem is adták ki nekünk, mert még elõbb Juhász doki ment és megnézte, elhozta azokat. Behívtak minket, megtekergette újra "ceginkám" vállát, és boldogan mondta, hogy nem kell mûteni.
Sokatmondó anya-lánya összepillantás után kérdeztük, hogy mi lenne ha mégis... ecseteltük, hogy mióta s milyen rendszerességgel megy ez a "móka". Abban maradtunk, hogy most ugyebár három hétig hordja a címben megidézett mosolyogtató nevû cuccot, amitõl ismét helyrerázódik, majd mondjuk nyáron, a szünetben, egy határozott, ráadásul idõben tervezett mûtéttel rendbeteszi.
Megszereztük a hevedert (mellesleg a kórház büféjében pl, senkinek gõze sem volt róla, hogy merre lehet a gyógyászati segédeszköz bolt... a kórház területén belül... hmmm... utána be kellett volna mennünk hozzájuk, hogy megtaláltuk, hátha másokat már sikerrel útbaigazítanak majd :), s mentünk vissza, hogy szakszerûen kerüljön helyére az.
Egy-kettõre kész is lett, szegény Dorka õszintén válaszolt arra a kérdésre, hogy "Kényelmetlen? Nyomja a vállad?"; miszerint "Igen!". Nos, ezután Juhász doki elégedetten jegyezte meg: "Ez is a dolga! Ilyenkor megy helyre az elvándorolt csont! De nyugalom! Egy-két nap és megszokod!"
Fájón dokumentálom, hogy elsõ nap nagyon szenvedett tõle. Viszont büszkén dokumentálom, hogy nem adta fel és ma már nem volt olyan borzalmas, azt mondja.
Az alábbi képen egy hasonló cucc látható, olyat nem találtam, ami pontosan az lenne, ami a gyerekem csontjait hivatott visszataszigálni, de viszonyításnak megfelel...
2006-12-15
~~DISCUSSION~~
| ← Emlékeztetõ heveder | Az én ötösöm ... "osztMÉMmitnem?!?" → |