Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Egy képrõl...


  ...ami eszembe jut. Elsõsorban Zebrának, de fõleg azért mert jobb, ha nem hagyom magamban munkálni ezt a néhány gondolatot. A kép itt található, Zebra bejegyzésében.

Csak néhány szóban arról, amit nekem mond az az arc...
Tudom, milyen az, mikor hiába nézek kifelé a világra, csak én vagyok, engesztelhetetlenül behatároltan, bármerre nézek, nem látok mást, csak a vörösen villogó  KÍN-t.

Az a szem nem néz rám. Elnéz mellettem, hisz nem lát engem, akkor sem, ha épp rám fókuszál: kettõnk között egy számára áthatolhatatlan és számomra láthatatlan fal van. Ki akar törni, de mozdulni sem tud... akár képletesen értve, akár fizikailag.

A "kín" bezár magadba, a markában tart, nem ereszt.

De amíg ilyen szemmel nézed a falat, az esélyed megvan rá, hogy elõbb-utóbb leomlik.
A kín nem múlik el valószínûleg, de el lehet csomagolni. El kell csomagolni, vagy a beletörõdés következik, az pedig egyenlõ a megadással: lehunyt szemmel, beletörõdve a vereségbe, el kell engedni az utolsó szalmaszálat is.... akkor is, ha az mindig is csak neked létezett... hisz a falat sem látta más, akkor a szalmaszálat miért vette volna észre bárki rajtad kívül?

Gondolom, nem érthetõ ez. Nem tudom leírni, hogy nekem mit mond az a szem... Jobb is így, ne lássa benne más, amit mesél.


  2006-09-04
  ~~DISCUSSION~~
emlék kín talema zebra

egy_keprol

Mostanság a kedvencemBlablabla után