Egomba

Mentõvel, azaz betegszállítással közlekedem gyakorta, ahogy most is.

Elõzmény
Tanár úr reggel a nagyvizitnél el is búcsúzott tõlem, rákérdezett, hogy a kontroll idejét megbeszéltük-e, mert Õ megint szabadságon lesz, úgyhogy nem akármikor jöhetek varratszedésre, de ...ööö... megnyugtattam, hogy igen, már tisztáztuk az augusztus 3-i idõpontot, és már szaladt is tovább. Az ajtóból még visszavetette, hogy aztán vigyázzak majd a pöckökre nagyon, mert szeretné Õ kiszedni azokat, s így -fixateur nélkül- nem kell mûtét a pöcöktelenítésemhez.... brrrr.... meg sõt brrrrrrrrrrrrrrrrrrr..... sebaj, Scarlett O'Hara a barátom, s majd holnap gondolok erre, na...
Szóval, bediktáltam Apu címét, ahová kérem a szállítást, így ezt én elrendezettnek tekintettem. Még elõzõ nap Dorka segített összepakolnom, csak a telefonom meg bögrém, ilyesmi maradtak elöl, vagyis teljesen menetkészen vártam a szállítást. Persze tudtam, hogy akármikor jöhetnek, hiszen nem fizetõs hanem TB-alapon, vagyis reggeltõl estig jöhetnek értem, de én aztán ráérek.
Még jött a kötözõsnõvér és utoljára lerendezte okos, erõs mosolygós körmû lábam, s ez alkalommal meg is kérdeztem, hogy hogyan kell majd kötöznöm a varratszedésig. Gondoltam háziápolásban megoldható ez, vagy nekem kell, de akkor legalább beszéljük meg, hogy mivel, meg ilyenek... de azt mondta, hogy nem kell, most õ megteszi, nem kell hozzányúlni a varratszedésig, víz nem érheti -ha mégis akkor le kell venni róla a kötést és akkor kell elrendezni az újrakötözést, mert varratokkal nem maradhat nyitva, vagyis nem éri víz, na, úgy döntöttem-, amúgy meg semmi dolgom vele. Kaptam három szem fájdalomcsillapítót és hasbaszuri receptet -amit ma ki kell váltani és hatkor be kell adnom magamnak az elsõt belõle-, és mehettem dolgomra.
Pontosabban vártam az ágyamban a soromra. Fel sem öltöztem, mert gondoltam, minek, csak zoknit vettem használható lábamra és köntösbe bújtam.
Ja, még a dietetikussal beszéltem elõbb, hogy ha netán tudna adni leírást a lymphoedema diétáról, annak örülnék, mert végre egy hely, ahol egyáltalán hallottak már errõl, s talán ha innen is kapok egy leírást, abban már nemcsak termék felsorolás lesz, hanem mondjuk irányelvek is, amely alapján lehet tájékozódni. Egyelõre ígéretet kaptam, hogy majd e-mail-ben küldi nekem, mert mint mondta, ezt annyira kevesen keresik, hogy ihaj, így nem is tudja, hol kell keresnie, de biztos, hogy van a számítógépében leírás. Na, én várok. Az nekem nagyon megy. Felírta a címem, s majd küldi.
Ebédnél derült ki, hogy ezen beszélgetésünk alapján Õ le is modnta az ebédem, tekintve, hogy megyek haza. Na. Én egykor még ott vártam, vagyis a többiek megkapták a tálcájukat én pedig a tájékoztatást, ha marad kaja, kapok én is.
És maradt!! Gyönyörû sült csirkecombot kaptam ebédre, s éppen befejeztem, mikor megérkeztek értem a szállítók.
Két fess fiatalember érkezett, s közölték, hogy na akkor szaladjunk.
Mondtam, hogy szaladhatnak, de akkor sajna ezt a fuvart nem teljesítik, mert én sem szaladni, sem lépcsõn járni jelen állapotomban nem tudok, így ha itt hagynak, ájvé, akkor nem lesz aláírva ez a menet. Na, erre akkor átszervezték a gondolataikat sõt, látták a két mankóm és felajánlották, hogy felhozzák a széket nekem. Öööö... ezzel meg pusztán annyi baj van -s ezt is közöltem már-már lányos zavarral-, hogy nagyszerû ötlet, csak arra én nem tudok leülni, mert csípõprotézisem van, s mostanság felállni sem, mert ugye egyik lábam kiesik a használatból, ráadásul a csípõm-térdem-bokám nem hajlik annyira, hogy rendeltetésszerûen ülni tudjak egy olyan széken.... Kicsit hümmögtek, de nem miattam, hanem azért, mert az utalványra ülve szállítást jelöltek be, márpedig -s ezt én nem tudtam, õk mondták- csípõprotézissel eleve nem lehet úgy szállítani, nem beszélve a többi macerámról, de nem volt fekve szállítós most a kocsiban, úgyhogy elvittek így, az ágyon. Megnyugvásomra. Ugye.
Még annyi közjáték volt, hogy a folyosón, mielõtt indultunk, megkaptam a nõvértõl a hasi injekcióm -a vérhigítóm-, mert aznap már tuti, hogy nme tudjuk kiváltani a receptet. Ezután indultunk.
A kocsiban negyedmagammal utaztunk, ebbõl ketten Egomba mentünk, egy ember Bajótra tartott, egy asszonyt pedig a bátyjánál a XIII. kerületben kellett volna kitenni. Nos, a címet megtaláltuk, bementek mind, majd jöttek is vissza, mert az ajtón egy cetlit találtak, melyen az szerepelt, hogy a hölgy bátyja vasárnap meghalt, majd jövõ héten temetik, addig minden elrendezõdik. Na. Csakhogy a nõ hajléktalan, így nem lehet ott hagyni csak úgy akárhol, vagyis jött vissza az egész bagázs. Indultunk, néhányat telefonált -kölcsönadtam a telóm-, de nem talált senkit szegény, úgyhogy alighanem visszakerült a kórházba késõbb, de én errõl már lemaradtam, mert én "kiszálltam" Apunál.
Mondjuk baromira fogalmam sem volt róla, hogy éppen merre járunk, mert esett az esõ végig és cirka ennyit látam a hátsó szélvédõn:



/Ablakesõ ehunnan, ni/

Mikor ideértünk, kiszedtek emberkék a kocsiból, leeresztették az ágyat, hogy ki tudjak kecmeregni belõle és már járókerettel jöttem be, mert annyira szûk a bejárat, hogy nem fértem volna be máshogy.
Azóta meg itt vagyok.
Már kiváltotta Apu Clexane-omat, mely újdonság nekem, mert régen Fragminnal döfködtem hasam vagy két évig, de úgy látszik újabban ez a sikk.
(A szobában hárman voltunk, s mindannyian mást kaptunk... de a cél ugyanaz, ugye, a trombózist elkerülendõ, véralvadás gátlása.) 



/Hasbaszuri itten lak, e/
Ilyen az enyém is, csak a dózisa ennek a duplája.

Na. Vagyis most nyugi van, lábam nem fáj -azért is ide dokumentáltam ezt-, netet találtam, nyomozást nézek, és készülök a gyógyulásra.
Pár napig nem értek el hozzám a hírek, mert csak Petõfit hallgattam ott is szinte csak zenét -a híreknél tudatosan kihúztam a dugót...-, s most rázom vissza magam a célhoz, mely nem más, ha meggyógyulok, megmentem a hazát, hisz csaló rokkant vagyok, mehetek annácska közmunkájára. Úgyis csak egy mankó kell majd a járáshoz, az meg már majdnme egy se, így nyugiftan lehet velem számolni a vasútállomások rendben tartásánál is, hisz ahogy hallom a MÁV örömmel fogad majd ezreket a közmunka programban.
Ingyen munkaerõ.

Éljen Szálasi! ... ööö... akarom mondani
Éljen pártunk, s vezérünk, viktoriánus jólétben!



/Nemzetmentõ közmunka magyarrá tesz/

egomba