Dióhéjban

Az utóbbi napok... hetek, hónapok... kezdik kifele a született (mikor harmadszor meghaltam, azután meg is született velem együtt újra, s életmentõként funkcionál azóta is) optimizmusomat.

Fejlõdés?
Homo sapiens, ugye. Mindenki, aki genetikailag ide sorolható?
Fejlõdés.

Van, aki nem bírja a barmokat, van aki nem bírja az idiótákat, van aki nem bírja az igazságtalanságot, van aki nme bírja az ostobaságot.
Mert okos.

Én meg maradok. És fejlõdésre képtelen lévén, nem válok Homo Defektus-szá.
Pedig ez látszik most a legnépszerûbb iránynak, vagy a menekülés, de elõbbihez makacs vagyok, utóbbihoz meg buta.

Ez van.



"Sebesült szárnyak a mûtasztalon
A bokorban zombiálom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyûlölni tanul"

diohejban