"De ez egy JOBBIK pult!"

Egészen pontosan így hangzott el a címben idézett mondat: "Anya! Nem zavar, hogy egy jobbikos pult mellett ácsorogsz?" Nos, kifejtettem, hogy egyáltalán nem, sõt, még kedélyesen el is beszélgettem az agitátor hölgyekkel.

Történt, hogy leléptem Esztergomba még csütörtökön és ahogy utaztam keresztül Budapesten, megálltam a Nyugatinál, mert Egyeskével volt találkám. Ott, az aluljáróban vártam, míg Dorka elõkerült, s a forgatagban megláttam egy kopogtató cédulát gyûjtõ pultot, ahol két hölgy ácsorgott. Lufikat fújtak, egyikük olyan jó középkorú, másikuk pedig épphogy 18 elmúlt -tekintve, hogy ez a párt csakis jogilag feddhetetlen dolgokkal operál, így fel sem merült bennem, hogy egy kiskorút állítanak oda-, az elõttük lévõ pulton pedig újságok, szórólapok sorakoztak.
Nem bírtam megálljt parancsolni magamnak és odametem.

Korombeli hölgy kedvesen mosolygott, üdvözölt, majd megkérdezte:

- A kerületben lakik? Van még kopogtatócédulája? 
- Vidéki vagyok és csak érdekelnek a szórólapjaik.
- Vegyen nyugodtan, adok egy Barikád példányt is, igaz, ez áprilisi, de olvasgatni jó lesz!
- Köszönöm szépen, gondolom, nem vesztett aktualitásából sokat.

Felszerelkeztem szerzeményeimmel és pár lépéssel távolabb álltam, hogy odaengedjem a sok szimpatizánst. :)
Majd kis idõ múltán odaért gyerekem s a fenti mondattal nyitott, mutattam neki zsákmányom és mondtam, még össze is barátkoztam az aktivistákkal.

A buszon aztán volt idõm átnézni az újságot.
Zsidózás, cigányozás korlátlan mennyiségben, politikai legitimitás megkérdõjelezés bármely irányba, mindez kezdõdve Pörzse Sándor sirámával, melyben azt fejtegeti, hogy vajon a népeket elnézve hol bújkálhat az a sok -egyötödnyi magát embernek valló választó- aki az elmúlt 8 év után is az MSZP-re volt képes szavazni. Szegény Sanyi csalódott az emberekben, mert nem hitte volna, hogy lesz akár egy valaki is, aki nem rá fog szavazni. Magam is sajnálom szegény hiteles személyiséget, hiszen bánata oly nagy.

Egy hithû JOBBIK-os tüntetõ képe:



/Néni ehunnan gyött most/

S az utolsó cikk az újságban pedig érdekes gondolatokat ébreszt bennem.
A cikk címe: Küldetése volt.
Nem találtam meg a hálón -ha valaki megleli, szúrja már ide alant a linket, kérem!- az eredetit, de néhány kapcsolódót igen. Egy itt is van, például.
Azt hiszem érthetõ a megütközésem a témán, a fõszereplõ kilétén az õ motivációin -amit nem kétlek, de nem értek, mondhatni már-már beteges gyászreakciónak érzek- és a párt részérõl pedig a semmi_sem_drága_ha_pr-ról_van_szó-t látok, amit minimum ízléstelennek érzek. Vagy nem az? Széplelkû idealista vagyok megint?

Szóval, elolvastam, átnéztem, és annyit elértek ezzel, hogy már nemcsak zsigeri ellenállás okán tartom nagyon veszélyesnek ezt a szervezõdést, hanem kézzelfoghatóan tapasztaltam is. Mármint kezemben tarthatom akár nap mint nap a kiadványaikat.
Ja, közben bedobtak egy szórólapot a battai JOBBIK kampánnyal kapcsolatban, amin Csuti Levente, a helyi JOBBIK képviselõ-jelöltje agitál. 1990-ben született és 2006 óta (az õszödi beszéd "kirobbanása" után) kezdett politikával foglalkozni. (Megjegyzem, ifjú forradalmár. Nagyon ifjú.)
Egy bekezdést ideteszek és kérdezem, csak az én nyelvtani ismereteimet állítja fejre ez a néhány szó, vagy van olyan szabály, mely szerint ez értelmezhetõ?
"Vallom, hogy a társadalom legfelelõsebb tagja, aki a gazdasággal foglalkozik, így rendkívül fontos, hogy megfelelõ pozícióba olyan ember kerüljön, aki felelõsséggel és szeretettel viseltetik nemzete, városa iránt."
KIssé nyakatekert, de lehet csak azért, mert én már öreg vagyok.

de_ez_egy_jobbik_pult