Cici - kabát alatt + kieg.

Tél van. Megfagytam.
És csak egy vékony bõrkabát volt rajtam, azt hittem, elég lesz.

Csak címszavakban emlékezem a mai délutánra. Bár, tulajdonképpen az egész napra, hiszen lusta, öreg nyugdíjashoz méltól nagyon késõn keltem, s már dél jóval elmúlt, mikor végre zuhanyozásra adtam fejem. Majdan rohanvást indultam a buszhoz, hogy kedves barátném elvihessen kávézni végre.
Kinn vártam a busznál -szokásomhoz híven, rohantam, mint ...aki tud rohanni... épp ezért hosszú percekkel a kellõ idõ elõtt ott voltam- ami persze vagy 10-13 percet késett... megint /Forrest Gump/... úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy a mellettem álldogáló igen szimpatikus nénirõl cibálom lefele a nagyon is melegnek tûnõ fekete, és nem utolsósorban kapucnis lebernyeget, mert zöldre fagytam. (Igen zöldre, mert a kék fázist már régen túlhaladta állapotom, mire megérkezett a busz.)

Megjött végre a járgány, indultam székes fõvárosunk felé, s  megírtam remek élményem -már a fagyhalállal való megküzdésem- barátnémnak, erre õ, minden együttérzést mellõzve a kellõ mértékû felkészülés hiányát rótta a szememre. Mondanom sem kell, emgnyugtatott. Ehhh....
Én -mint egy jégkocka- evickéltem le, õ pedig decens öltözékben, ahogy egy úrinõtõl az elvárható is, sapka, kabát, kesztyû felkészültségével várt engem. Hiába na. Egy úrinõ, minden évszakban az. Ugye.

Prágába mentünk, na nem abba, hanem a Baross utca elején lévõ mûintézménybe, ahol is egy-egy vödörnyi tejeskávéval kezdtünk. Majd szendvicsek és csokitorta következett. Persze ez utóbbit csak én pusztítottam, hiszen aki vigyáz az alakjára az nem él ilyesmivel, bezzeg én, akinek nincs mire vigyáznia.... 
Sokáig beszélgettünk. Mindenkit sorra vettünk, és kitárgyaltunk. Örökérvényû és megingathatatlan okosságokat dünnyögtünk és elégedettséggel oldottunk meg gigászi elméleti feladatokat...
Közben pedig szólt a zene. Valami nõci danolt, nekem feszt a Massive Attack ugrott be, pedig nyilvánvalóan nem az volt, és valami "Té" betûs elõadó, ami szintén nem nyújt támpontot, és hiába akartam megkérdezni kedves felszolgáló leánytól, hogy mi az, nem volt rá érkezésem, tehát csak töprenghettem, pedig azt is tudom, hogy itt lapul valamelyik fiókban a sok-sok többi cd között.
De már a dallamra sem emlékszem, hisz a buszon hazafelé meg egy olyan szólt, amit én nem szeretek -nem is kapok lábrázást tõle, de nem szeretek- viszont azt felismertem. Úgyhogy be kell érnem ennyivel:




Ja, a cím. Megszoktam, hogy barátném dekoltázsa olyan, mint ide Lacháza. Ám most a fokok igen szerény száma miatt, érkezésemkor rajta évszaknak megfelelõ öltözék volt, így abból semmi nem látszott. Ellenben mikor odaértünk asztalunkhoz a Prágába!
Hiába. Mégiscsak megnyugtató az állandóság.

..............................................................

Caplattam hazafelé a busztól, szemerkélõ esõben, fagypont közeli hidegben s rájöttem, hogy túlságosan könnyen vagyok.
Leesett ennek az oka. Néhány hónapja vettem egy esernyõt, amit eddig összesen egy alkalommal használtam, s most vittem magammal, tekintve a morc idõjárást, hátha szükségem lesz rá. A metrón utazva barátném cígölte, majd mikor már a buszra vártam hazajöttömben, én vigyáztam rá.
Ahogy az tõlem el is várható...
Nyomban fel is hívtam, s közöltem vele eme remek hírt, hogy ennyi volt igazán elegáns, fekete esernyõm velem töltött élete, mert bírtam elhagyni valahol, de mégcsak észre sem vettem azt odáig.
Hajhaj!
Pedig szép volt.



Na, nem ennyire szép, mert az esõmentes részen nem úsztak bárányfelhõk, de ezt a minimális különbséget leszámítva kísérteties a hasonlóság.
Hüpp...


/esernyõ innen van e/

cici_kabat_alatt_kieg