Bokaszkóp 2.0 után
A harmadik eltolt időpont -Bokaszkóp 2.0- már jónak bizonyult, így csináltattam itt az SZTK-ban egy új labort, majd szerdán a Támogató Szolgálat bevitt a Jánosba. Magda már ott várt, s segített mindenben.
Egy fiatal doktornő vett fel, s előbb még megijesztett, mondván az EKG-m több, mint egy hónapos -két nappal lépte túl-, így az anesztes lehet, hogy nem fogja elfogadni, de meglátjuk. Elvitte a papírom s jó hírrel tért vissza.
Elmondtam az allergiáimat, átküldött a röntgenbe s utána mehettünk le a földszintre a szobába. 5 ágyas kórterem, de jánosi tekintetben luxus, hiszen van fürdőszobája. Magda elpakolt nekem, én bebújtam a hálóingbe de már jött is értem a műtősfiú, s vitt az előkészítőbe, ágyastul. Ez 10:00 körül volt.
Mind nagyon kedvesek, jófejek voltak velem.
Megkaptam az infúzióm, a második palackba beleinjektálták a nyugtatót is, mely előírás, aztán a műtősfiú megtartotta a vállaim, ahogy az ágy szélén ültem, azért, hogy egyrészt ne "meneküljek" előre, így a csípőprotéziseimet sarkallhatnám kiakadásra, és éppannyira hátra se dőljek, amivel a gerincemben kóricáló tűhegyet zavarhatnám rossz irányba. Tehát mindezek után némi számolgatás és lábemelgetés-kísérlet után betoltak a műtőbe.
Fél 11-kor.
Elém tették a takarásként szolgáló zöld lepedőt, rögzítették a bal karom, a mutatóujjamra felcsíptették a pulzusszámlálót, a jobb lábszáram alá magasítót tettek, megigazították a monitort, mely most olyan heyzetbe került, hogy nem láttam belőle semmit, bejött Tanár úr, köszöntünk egymásnak...
... majd a következő az, hogy 11:35 van -előttem olt az óra a falon-, és tolnak ki a műtőből.
No. Ennyi volt.
Tanár úr aztán elmondta, hogy alaposan kitakarította, kérdezte fáj-e, akkor még kicsit fájt, de ez másnapra már elmúlt, s azóta sem tért vissza.
Megint volt egy kis katéter-macera, de ez csak bulvárszintű, ahhoz képest ami az én kórtörténetemben van a kezdeteknél, tehát eseménytelen volt a műtét utáni első nap.
Csütörtökön haza is hozott a Támogató Szolgálat, s én úgy gondoltam, most a varratszedésig -aug. 22., ahova még nem tudom, miképp jutok el, mert akkor nincs TSZ, de megoldom- le sem megyek az emeletről. Ám, ma reggelre átvérzett a kötés. S Tanár úr is és Kötözős Zsuzsi is azt mondta, ha átvérzik, köttessem át. Nos, tehát emeletről le, mocira fel, irány a texo. Na, nem ott akartam átköttetni, de ha már le kellett másznom az emeletről, akkor befizettem a csekkeket... aztán sebészet.
Nagyon kedves doktor volt, látszott rajta, hogy értékeli a kórtörténetem, illetve mondta is ezt. Átkötötte a sebem, minden jót kívánt és jöttem haza.
Én úgy elfáradtam, hogy ihaj.
Némi csirkeszárnyat betettem sülni, úgyhogy az még vár rám, hogy ehetővé tegyem, de a mai napot befejeztem. Ez, hogy ismét mankóval és úgy, hogy nem terhelhetem a jobb oldalon nőtt okos ügyes lábam, hát ez baromi fárasztó. Úgyhogy pihi van. Na.
2017.08.11., 13:35
~~DISCUSSION~~
| ← A hosszú menetelés | Én hülye... → |