Áthallás

Tudvalevõ, hogy az agyam helyén a kerekek, melyek oly tágas térben dolgozhatnak, s csekély számuk miatt, mindenféle kéretlen asszociációt indítanak el.

Echavarri írt egy meglehetõsen pesszimista postot, s az ahhoz társított zene nekem nagyon megtetszett. Ezt odaírtam s kaptam egy linket, ahol egy társát találhattam annak, s az elindította a vezérhangyát. Na, most nem ment messzire az öreg, csak egyetlen kapcsot rakott össze és érdekes mód azonnal a megfelelõ eredményt is dobta ki tenger eszem hozzá.
De kezdem az elején:



A hangya -én hûséges társam, ki nem nyugszik sosem- az üvegtörõs részletnél csapta fel tekintetét, s kezdett trappolni, kimért, s tudatos léptekkel egy határozott irányba. Majd útjának megerõsítéséül jött a spontán-szervezett mozdulatsor, na, innen már nem volt megállás rovarkámnak, s el is jutott a célig:



Innen pedig csak egy lágy szökkenés eddig:

Érthetõ a sor. Nem kérdés.

athallas