Itten molyol a fejembe benne. Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem... ugye.
Vikink, urunk s parancsolónk, igazember királyunk, országunk kedvenc alacsonyférfija, nagy kegyesen eltûrte -s a neki járó világméretû tisztelet tárgyiasulásának könyvelte el- a nemzeti ünnepünk tiszteletére az õ éltetésére érkezett, csakis tõle független egyéni szervezésben ide utaz(tat)ott s spontán megnyilvánult lengyel sokaságot
/Ihol, ni/
Tarlós szerint új barátság kezdete ez. (Ismét lesznek lengyel-piacok? kérdezem én)
Egy ide vonatkozó idézet:
"13:30 Békemenet
A Széles Gábor médiamágnás által gründolt kormánypárti civil mozgalom párszáz lengyel importtüntetõvel megerõsítve [1] a Dísz térrõl vonul át a Lánchíd érintésével a Kossuth térre meghallgatni a másfél órával késõbb ott szónokló Orbán Viktor miniszterelnököt."
(Délután pedig viki boldogan sütkérezett a Kossuth téren, a forradalmi hõsöknek kijáró szikrázó tavaszi napsütésben mikor aktuális EU-gyalázó és egyben -éppen ezért- országrontó beszédét elõadta, a nemzet ünnepén.)
A spontán tömeg pedig gyûlt a Nemzeti Múzeum kertjében, a legnagyobb nemzeti ünnepen.
/Dokumentum innen/
Nem is értem. Vagyis dehogynem. Persze belegondoltam, hogy van-e az a pénz, amiért én elmennék hitler vagy pinochet vagy kimirszen mellett demonstrálni. De rájöttem, a kérdés sem helyes.
Hiszen ez egy vallás, dogmákra épít s ott az útiköltség-térítés, az ebédpénz már csak kis desszert az önként, szent küldetéstudatból vállalt epizód után.
S ma beugrott.
Hát, errõl van szó.
Hiszen ... hiszen.... annál jobb itt, minél rosszabb...
Meddig még?
← Para | Macska vagyok... vörös macska → |