Persze, nagyon sablonos címet választottam, és most ennek nem kizárólag az az oka, hogy maximum ennyi telik agyi képességeimbõl, sokkal inkább az, hogy stílusos akartam lenni, mert a film, amit végigszenvedtem nem más, mint az Amikor megállt a Föld.
Sokkal jobban jártam volna, ha mégiscsak rá tudom beszélni a barátnõmet az utána játszott filmre, a Woody Allen rendezte Vicky Cristina Barcelona-ra. Errõl sem tudok sokat, de WA neve épp elég ajánlólevél nekem, mégis hagytam magam eltéríteni ettõl és bízva abban, hogy Keanu Reeves éppoly szép lesz, mint soxor tapasztaltam már, tulajdonképpen még kedvvel is indultam mozizni.
A mai napom úgyis a megértés (é.: mint elfogadás, a hülyeség, mint olyan elfogadása) jegyében telt, úgyhogy nem vagyok nagyon mérges ezen dollártemérdek felemésztõ alkotás miatt, pusztán sajnálom a semmire elpazarolt majd' két órát az életembõl. (Sokkal hasznosabban is eltölthettem volna ezt, például megnézhettem volna a Jóban rosszban szappanopera aktuális részét... igen, ez, szembeállítva a megnézett filmmel, kifejezetten elmegazdagító élmény lett volna.)
/Innen van a trailer/
Ennyit láttam korábban, s ez alapján azt gondoltam, hogy akár még érdekes is lehet. Csalódtam.
Semmi, a szó legteljesebb értelmében. Értelem nélküli -nem, nem értelmetlen, tehát mondjuk, mint a kakofónia, hanem abszolút semmitmondó- párbeszédek, lapos képek, unalmas történet, idióta befejezés.
Ezt sokkal jobban leírta itt egy kritika. Érdemes elolvasni.
Szeretek moziba járni, de ezt kihagyhattam volna. Aranka nénivel -aki a jegyszedõ- öten voltunk összesen a nézõtéren. Nem ritka ez itt nálunk, a helyi moziban, de ez a film még ennyi nézõt sem ért meg.
Ráadásul Keanu Reeves egyetlen mosolyt sem adott, úgyhogy még a szépérzékem is hoppon maradt ma, viszont ismét megfigyelhettem e fess férfi felnõtt, kifejlett egyedkénti világrajöttét, ezen történés minden nyúlós szutykával egyetemben, csakúgy, ahogy az már a mátrixos idõkben megszokottá vált...
Egy szó, mint száz, sz volt, úgyhogy ezt nem is ragozom tovább, tán mert nincs is mit...
amikor_megallt_az_agyam_avagy_moziban_voltam
← A szobám sarkában | Visszakéri a veséjét → |