Upload failed. Maybe wrong permissions?
Csak a dokumentáció végett: fél nyolc volt, mire el tudtunk indulni, gyorsan odaértünk (Almádin belül volt nehezebb dolgunk, mire megtaláltuk a kis utcát, ami pedig a fõútról nyílik... hát, ez van...:), én még sosem jártam ott, pedig az összes gyerekem uszkve 100 éve nyaranta 1-1 hetet ott tölt. Most sem jutottam beljebb, jöttek a nevelõk, aztán a gyerekek... aztán falfehéren, nyúzott külsõvel, mintha a 35 kilójából (amennyivel indult nyaralni) harmincat benn hagyott volna az épületben, szinte kitámolygott Hármaska. Összepakolt a többiekkel és a nevelõkkel mire odaértünk, úgyhogy csak elbúcsúztunk, bepakoltunk az autóba, aztán még váltottam néhány szót Katival*, majd indultunk is haza.
Hát, kérem szépen azt a kilométeres sort, ami a pályáig araszolt!! Most azt mondanám, hogy a hajam hullott, de igazából a sor meg sem fordult a fejemben akkor, mert inkább azon paráztam, hogy mi lehet a hátam mögött ülõ gyerekem lelkével, gyomrával... (Én a nyomorult lábam miatt nem férek el hátul. Illetve csak akkor, ha elfoglalom az egész hátsó ülést és végignyújtom rajta a lábam... na, akkor viszont Hármaska nem fért volna el, tehát én elöl, õ meg mögöttem...)
Már a kocsiban elaludt, fején a vizes macis törülközõjével...
Azóta alszik. Már beszéltem Katival is, ha minden jól megy -remélem!!!-, holnap reggel megyünk Bertával a rendelésre.
Köszi a bloggerdrukkot!!
* Az elõzõben Bóvica egy kommentben finoman pedzette a nevelõ felelõsségét. . Ebben az esetben egy csendes szavam sem lehet rájuk, legelsõsorban Katira. Berta nagyon szereti õt, én pedig már évekkel ezelõtt meg voltam róla gyõzõdve (s vagyok most is), hogy õ az egyik élõ példa a tanár-pedagógus szerepek különbözõségére. Nem sokan vannak ilyenek. (Már aki a kettõ közül nem szimplán tanár, hanem érdemes a pedagógus meghatározásra...) Kati egyértelmûen pedagógus. Szereti a gyerekeket, elsõsorban neveli õket, de nem kisebb mértékben tanítja is, amolyan tyúkanyó, vagy nem is tudom. Okos, igazságos, szeretni képes és szerethetõ felnõtt. Örülök, hogy Berta az õ osztályába jár. Most pedig ismét -mondom, ahogy szokott- mindent megtett. És nem is indulhattunk volna el korábban, mert így is nehezen viselhetõ volt a hõség.
2007-07-22
~~DISCUSSION~~
Alszik beteg gyerekem...
Éjjel szegény annyira odavolt, hogy alig bírt kibújni a ruháiból.
Megmértük a lázát (két lázmérõvel is, mert nem akartam elhinni az elsõnek, hogy nem lázas...), aztán olyan éjféltõl megszakítás nélkül durmol az ágyamban. Nem ébresztem fel.
Csak a dokumentáció végett: fél nyolc volt, mire el tudtunk indulni, gyorsan odaértünk (Almádin belül volt nehezebb dolgunk, mire megtaláltuk a kis utcát, ami pedig a fõútról nyílik... hát, ez van...:), én még sosem jártam ott, pedig az összes gyerekem uszkve 100 éve nyaranta 1-1 hetet ott tölt. Most sem jutottam beljebb, jöttek a nevelõk, aztán a gyerekek... aztán falfehéren, nyúzott külsõvel, mintha a 35 kilójából (amennyivel indult nyaralni) harmincat benn hagyott volna az épületben, szinte kitámolygott Hármaska. Összepakolt a többiekkel és a nevelõkkel mire odaértünk, úgyhogy csak elbúcsúztunk, bepakoltunk az autóba, aztán még váltottam néhány szót Katival*, majd indultunk is haza.
Hát, kérem szépen azt a kilométeres sort, ami a pályáig araszolt!! Most azt mondanám, hogy a hajam hullott, de igazából a sor meg sem fordult a fejemben akkor, mert inkább azon paráztam, hogy mi lehet a hátam mögött ülõ gyerekem lelkével, gyomrával... (Én a nyomorult lábam miatt nem férek el hátul. Illetve csak akkor, ha elfoglalom az egész hátsó ülést és végignyújtom rajta a lábam... na, akkor viszont Hármaska nem fért volna el, tehát én elöl, õ meg mögöttem...)
Már a kocsiban elaludt, fején a vizes macis törülközõjével...
Azóta alszik. Már beszéltem Katival is, ha minden jól megy -remélem!!!-, holnap reggel megyünk Bertával a rendelésre.
Köszi a bloggerdrukkot!!
* Az elõzõben Bóvica egy kommentben finoman pedzette a nevelõ felelõsségét. . Ebben az esetben egy csendes szavam sem lehet rájuk, legelsõsorban Katira. Berta nagyon szereti õt, én pedig már évekkel ezelõtt meg voltam róla gyõzõdve (s vagyok most is), hogy õ az egyik élõ példa a tanár-pedagógus szerepek különbözõségére. Nem sokan vannak ilyenek. (Már aki a kettõ közül nem szimplán tanár, hanem érdemes a pedagógus meghatározásra...) Kati egyértelmûen pedagógus. Szereti a gyerekeket, elsõsorban neveli õket, de nem kisebb mértékben tanítja is, amolyan tyúkanyó, vagy nem is tudom. Okos, igazságos, szeretni képes és szerethetõ felnõtt. Örülök, hogy Berta az õ osztályába jár. Most pedig ismét -mondom, ahogy szokott- mindent megtett. És nem is indulhattunk volna el korábban, mert így is nehezen viselhetõ volt a hõség.
2007-07-22
~~DISCUSSION~~
| ← Megyek és megmentem a gyerekemet... | Mit jelent nekem? (Fehér Tenyér; r.: Hajdu Szabolcs; 2005.) → |