Acélosan!

 Épp az éjszakánál tartottam, de nem tudtam befejezni, mert el kellett rohannom. 

Valahol a szivárvány alatt, megöregedtem. Kötekedõ, fásult öreglány lettem? Nocsak.
Bóvica fogadott be éjszakára, az õ vendégágyát bitorolhattam, majd vasárnap délelõtt ki is kísért a Népligethez. 
Haza délután 3 körül értem, s épphogy lecuccoltam, hívtam Ildikét, gondoltam, átjön kávézni majd.
Jött is, és mikor leült és készítettem a kávét, még akkor sem esett le, hogy õ azért jött, mert elõre megbeszéltük, hogy levisz a Battai Napok rendezvényre, ahol is éppen fellép Misi, az õ férje az együttesükkel. Egyszer már voltam koncertjükön, igazi, dallamos rockot nyomnak, s teszik mindezt 25 éve. 

A Steel együttes, benne a dobos Misi, az én legkitartóbb barátnõm férje.

Kicsit csepergett az esõ is, de még ezzel együtt is jó volt. Nagyon. Csinos fiatal, dekoratív hölgyek járták a tömeget és kémcsõbe porciózott Jägermeistert osztogattak, ami szintén csak emelte a hangulatot, bár én, koromra és kedvemre való tekintettel nem kértem, pedig tényleg bájosan kínáltak vele.
Aztán Ildike hazafuvarozott és jóformán csak bedõltem az ágyba. Még most is csak pihegek.
Ennek szellemében délután Csillagkaput fogok nézni. S néha arra gondolok, hogy én meg sem érek annyi évet, amennyi alatt eljut a beszélgetés fõsodra a Megasztár és bor tárgyköréhez... hiszen legalább ez eszembe jutott. De nem vagyok biztos benne, úgyhogy nyugodtan helyre lehet igazítani.

acelosan