Upload failed. Maybe wrong permissions?
Na, kérem szépen... Délután, annak rendje s módja szerint pihiztem (miután a napi rutinnak úgy ahogy végére értem), s néztem (volna) az NCIS éppen aktuális epizódját (a reklámból annyit sejtettem, hogy a Fõnököt most majd jól lelövik, valami ellenséges görények, ezért mindenképp nézni akartam... na, ez már a sorozat-függõség szintje? áááá, nem! ez tisztán, teljesen jogos kíváncsiság, ugye?!...) Ehhez elrendezkedtem a szobámban, nyugodtan (mondhatni) elterpeszkedtem kényelmesen az ágyamban s átadtam magam a tengerészet mindennapos akcióit dokumentáló, igen hiteles élményt nyújtó filmnek. Aztán jött a megszokott reklám, s akkor én mentem megszokott sétámra, a ház legkisebb helyisége felé; s visszatértemkor ismét elhelyezkedtem ahogy voltam elõtte.
Nem telt bele 2 azaz kettõ percbe és hallom, mintha valami vízcsobogás szerû hang szûrõdne be a folyosóról. Gyanús volt, ezért elóbégattam magam (visszafogott, mondhatni költõi stílusomban), 'hogyaszongya': "Amper! Mittecsinyász?"
Erre szinte azonnal jött is a most már jól hallható válasz: "Platty-cupp-bluggy-klutty...", amint négy lábán igyekezett megközelíteni a szobámat...
Félve néztem a hang irányába... S mit láttam?
Nos, gondolom az azért sejthetõ, hogy nem volt ily' idilli a látvány, de hogy épp ennyire végeláthatatlannak tûnt, arról biztosíthatok mindenkit.
Meghazudtolva rokiságom majdhogynem leugrottam az ágyamról s sírva kiabáltam Ketteske után, aki egyetlen otthon tartózkodó gyermekem lévén, segítséget nyújthatott...
Mondanom sem kell, az ütõ megállt bennem... kb 10 centi magasságban állt a víz az egész házban. Fanni jött is azonnal (az õ szobáikba addig még nem ment be a víz, ezért az elsõ dolga az volt, hogy mindhárom gyerekszoba ajtajához törülközõket tett , hogy az ajtó alatt ne is tudjon bemmeni az árvíz...)
Nos, ugye mindez tegnap volt. Mostanra lakhatóvá vált a ház, nem kis munka árán, amit mindenképpen meg akarok örökíteni itt , a padomon, de most annyira fáradt vagyok, hogy -elnézést a vulgáris stílus miatt- hányingerem van a kimerültségtõl; tehát kénytelen vagyok itt megszakítani a történetet, pedig igazán még el sem kezdõdött a mese...
Szóval, megyek és alszom... De elõbb még kicserélem a hetedik adag törülközõt a nyolcadik (de messze nem az utolsó) kupacra, s újra elindítom a mosógépet. (Melynek óriási dícséret jár a maratoni munkabírásért...)
Folyt. köv.
2007-06-13
~~DISCUSSION~~
A víz az úr...
...és nekem a hajam hullik már lassan...
Merthogy ittende benn a házban éli világát a sok-sok víz... mint azt egy párszor már megtette... hogyúgymongyam ajjjajjjj....
Na, kérem szépen... Délután, annak rendje s módja szerint pihiztem (miután a napi rutinnak úgy ahogy végére értem), s néztem (volna) az NCIS éppen aktuális epizódját (a reklámból annyit sejtettem, hogy a Fõnököt most majd jól lelövik, valami ellenséges görények, ezért mindenképp nézni akartam... na, ez már a sorozat-függõség szintje? áááá, nem! ez tisztán, teljesen jogos kíváncsiság, ugye?!...) Ehhez elrendezkedtem a szobámban, nyugodtan (mondhatni) elterpeszkedtem kényelmesen az ágyamban s átadtam magam a tengerészet mindennapos akcióit dokumentáló, igen hiteles élményt nyújtó filmnek. Aztán jött a megszokott reklám, s akkor én mentem megszokott sétámra, a ház legkisebb helyisége felé; s visszatértemkor ismét elhelyezkedtem ahogy voltam elõtte.
Nem telt bele 2 azaz kettõ percbe és hallom, mintha valami vízcsobogás szerû hang szûrõdne be a folyosóról. Gyanús volt, ezért elóbégattam magam (visszafogott, mondhatni költõi stílusomban), 'hogyaszongya': "Amper! Mittecsinyász?"
Erre szinte azonnal jött is a most már jól hallható válasz: "Platty-cupp-bluggy-klutty...", amint négy lábán igyekezett megközelíteni a szobámat...
Félve néztem a hang irányába... S mit láttam?
Nos, gondolom az azért sejthetõ, hogy nem volt ily' idilli a látvány, de hogy épp ennyire végeláthatatlannak tûnt, arról biztosíthatok mindenkit.
Meghazudtolva rokiságom majdhogynem leugrottam az ágyamról s sírva kiabáltam Ketteske után, aki egyetlen otthon tartózkodó gyermekem lévén, segítséget nyújthatott...
Mondanom sem kell, az ütõ megállt bennem... kb 10 centi magasságban állt a víz az egész házban. Fanni jött is azonnal (az õ szobáikba addig még nem ment be a víz, ezért az elsõ dolga az volt, hogy mindhárom gyerekszoba ajtajához törülközõket tett , hogy az ajtó alatt ne is tudjon bemmeni az árvíz...)
Nos, ugye mindez tegnap volt. Mostanra lakhatóvá vált a ház, nem kis munka árán, amit mindenképpen meg akarok örökíteni itt , a padomon, de most annyira fáradt vagyok, hogy -elnézést a vulgáris stílus miatt- hányingerem van a kimerültségtõl; tehát kénytelen vagyok itt megszakítani a történetet, pedig igazán még el sem kezdõdött a mese...
Szóval, megyek és alszom... De elõbb még kicserélem a hetedik adag törülközõt a nyolcadik (de messze nem az utolsó) kupacra, s újra elindítom a mosógépet. (Melynek óriási dícséret jár a maratoni munkabírásért...)
Folyt. köv.
2007-06-13
~~DISCUSSION~~
| ← Mit jelent nekem? (Hideghegy; r.: Anthony Minghella; 2003.) | A víz az úr... → |