A gyûlölet - La haine; 1995. - másodmegjelenés itt

Jut eszembe.
...

"Eddig minden rendben!... Eddig minden rendben!...
Nem a zuhanás számít... a leérkezés!"





A gyûlölet (La haine)
Mathieu Kassovitz;1995.

"-...nincs is jobb dolog a világon, mint egy jó kakálás. -mondja a kisöreg, ahogy kijön a fülkébõl, ahol végighallgatta a fiúk beszélgetését, és mintha ismerõsök lennének, folytatja- Hisztek Istenben? Nem az a kérdés, hogy mi hiszünk-e Istenben, hanem az, hogy Isten hisz-e bennünk. Volt egy jó barátom, úgy hívták, Grünwaldsky. Együtt deportáltak bennünket Szibériába. Ha az embert Szibériába viszik munkatáborba marhavagonokban kell megtenni az utat, át a végtelen sztyeppéken, hosszú napokon keresztül, anélkül, hogy élõ emberrel találkoznál. Melegíteni melegítjük egymást, nem az a gond, hanem az, ha szükségre kell menni, ha kakálni kell, mert azt nem lehet benn a vagonban. Az egyetlen alkalom amikor a szerelvényt megállítják, azért hogy vizet töltsenek a gõzmozdonyba. De Grünwaldsky igen szégyellõs volt, még ha csak mosakodnunk kellett is egymás elõtt az is zavarta, én meg persze gyakran csúfoltam Grünwaldskyt emiatt. Szóval a szerelvény megáll, mindenki rohan, hogy könnyítsen magán. Közvetlen a szerelvény mellett. De én már annyit hecceltem Grünwaldskyt ezzel a dologgal, hogy õ elment egy kicsit messzibbre. Amikor a vonat újra elindul, mindenki gyorsan felugrik, mert a vonat senkire se vár. A probléma csak az volt, hogy Grünwaldsky, aki egy kicsit messzibbre ment egy bokor mögé, még nem végzett a szarással. Látom ám, hogy egyszer csak kijön a bokor mögül, két kézzel fogja a gatyáját, hogy az le ne csússzon, és igyekszik elérni a vonatot. Én nyújtom a kezemet, de valahányszor amikor õ is nyújtja az övét, elereszti a gatyáját, ami lecsúszik a bokájára. Akkor felhúzza a gatyáját, és elkezd megint futni, és a gatyája mindig lecsúszik, valahányszor csak nyújtja felém a kezét....
- És mi lett Grünwaldskyval?
- Hát, Grünwaldsky megfagyott."

És pont.

a_gyulolet_la_haine_1995_masodmegjelenes_itt