4 nap - Együtt. Érzékenyen.

Hétfõn reggel -tekintve, hogy most két hétig nincs gyógytornám- Mónika -a SzoliFÉT elnöke- lebuszozott hozzám, s ketten a kerekesszékemmel felszerelkezve indultunk neki a négynapos pesti kalandomnak.

Persze nem is nagyon kaland, de nekem akkor is az. Na.
Kellet a szék, mert nem tudok annyit menni,a mennyire készültünk, ácsorogni meg folyamatosan pláne nem, s két mankóval egy táskát is nehezen tudok magammal vinni, más meg ki van csukva, tehát kellett a segítség.
Elsõ utunk hozzá vezetett, ahol a pakkomtól megszabadulva -nagy batyum a benne hurcolt kicsire cseréltem-, s beülve a székbe indultunk az útnak.

Le kellett járnunk a csütörtökre tervezett demonstráció útját, illetve pontosítani kellett, hogy megtehetõ-e a táv kerekesszékkel.


Errõl van szó, ugye.
A rendõrségi biztosításhoz kellett pontosan tudnunk a részleteket, így mentünk, ketten, én a székemben ülve -mankóim a helyükön, a szék háttámlája mögött rögzítve-, Mónika pedig tolva azt s benne engem.

Indulás: Képviselõi Irodaház (KIRAGADOTT TÁJÉKOZTATÁS), cél az 56-OSOK TERE.a TELJES ÖSSZEFOGÁSSAL A JOGAINKÉRT! demonstráció.
Az útvonalterv szerint ez a táv 3,7 és 4,1 km között járható be -útvonal függvényében-, s idõben egy felnõttnek ez 45-52' között van.
Nos, mi igyekeztünk -kétszer múlott a semmin, hogy a székben maradtam s ez nem Mónika, hanem a minõsíthetetlen útburkolat hibája-, s így volt bõ két és fél óra a túra. Pedig mondom, nagyon igyekeztünk, ám így beláttuk, a vonulás nem kivitelezhetõ. Hiszen volt olyan szakasz, ahol a járda olyan széles, ahol a kerekesszék épphogy elfért, többen egymás után aztán pláne vircsafttal keltünk volna át és ez -miután nyilvánvalóan zûrös hely- még nem is a legbalesetveszélyesebb volt. Tehát leszûrtük a tanulságot, nem gyalog, hanem ki-ki autóval vonul majd át a másik helyszínre, s ezt jelentettük is az illetékes felé.


Ott részt vettünk a demonstrációsorozat megnyitóján, a rendezõk nem voltak ismeretlenek, hiszen Tóth Katáék azok, akik tavaly a HÕSÉG TERE egy hetet is szervezték- Többek között beszélt SZILÁGYI LÁSZLÓ a PM képviselõje aki kifejezetten s számomra nagyon meglepõen szimpatikusan beszélt, valamint BAUER TAMÁS, õ viszont egyáltalán nem meglepõen, sõt, várakozásaimnak megfelelõen szerepelt.
Innen átmentünk a Lendvay utcába, ahol már gyûlt a tömeg, nem is fértünk közel az emelvényhez, így én gyakorlatilag semmit sem láttam -ellenben mindent hallottam-, s egy -a kevés mellé amivel eddig nálam rendelkezik*- jó pontot Juhász neve mellé bevéstem. (*: Kendermag ügyben a szimpatikus véleményformálók közé tartozik nálam, ezt leszámítva egy szarkeverõnek látom most az E14-ben, de ne legyen igazam.) S a jó pontja most egy megjegyzésével termett, miszerint a fidesz székház oldalán elõre kitett óriásplakát -mely nyilván lelkes költségvetéstõl független cöfös forrásból finanszírozott volt- alól, kilóg a lóláb.... Ez az egyetlen, nagyon ülõ megjegyzése épp elég volt a hangulat megalapozásához.
Ja,persze volt libát szorongató -mellesleg részlegesen libának öltözött- bácsi is a kerítésnél ülve, akitõl megkérdeztem mit csinál, de bácsi nem volt hajlandó beszélgetni. Sajnos mindenáron hajtépést emlegetett, abban a konstellációban, hogy ha arra kerül a sor,õ fog gyõzni, mert nekem van, míg neki nincs haja.

"Olyan országban élünk, ahol az egykulcsos adóval tízezreket vesznek ki szegény családok zsebébõl, ahol a hajléktalanok pénzbüntetést kapnak, ahol a családoknak nincs pénzük tankönyvekre miközben Simicska percenként 6000Ft-ot keres." /PM/

Másnap bementünk reggel a Szoliba s este kerültünk csak vissza, én annyira elfáradtam, hogy finoman szólva köpni-nyelni nem tudtam. Már sem állni, sem ülni nem voltam képes, így a napnak a második fele már ködös kínfelhõbe veszik csak, ám ezzel együtt kaptam egy olyan de olyan hírt, hogy azt nehezen übereli bármi is. Adrenalin szintem ennek megfelelõen alakult is.

Szerdán -ennek örömére- én aludtam szinte egész nap, s tekintve, hogy az elõzõ két éjszakát igen szórványos alvással töltöttem, ez kifejezetten életmentõ volt. Némi remek amerikai palacsinta házi sárgabarackdzsemmel pláne hozzájárult komfortérzetemhez.

Csütörtökön reggel Gyõzõ jött értünk autóval, mert egyszerûbb volt a kerekesszékekkel így átszelni a most már határidõtlenül akadálymentesítetlen fõvárost a célig, mely ugye akkor a Képviselõi Irodaház volt. Illetve elõtte a járda melletti zöldsáv.

Beszéljenek a felvételek helyettem:

S egy cikk még errõl a demóról: Szolidaritás: legyen valódi egyeztetés a fogyatékossággal élõk helyzetérõl!, mely cím tökéletes zárszó is egyben.

És még egy cikk, melyet dagadó kebellel musz idetennem. Taigetosz-Magyarország - Tüntetett a Szolidaritás

4_nap_egyutt_erzekenyen_1