11. nap/ b
Még tartozom -leginkább magamnak- a folytatással, azért maradt abba a dolog, mert a képek számomra feldolgozhatatlan formátumban voltak és segítség kellett azok "normálissá" tételében.
Úgyhogy most végre folytatom.
Tehát itt tartottam.
Életem elsõ -s gyanítom egyetlen- titanicos jelenetét követõen, hegymászókat megszégyenítõ teljesítménnyel visszaevickéltem a parkolóig, megjegyzem tényleg nagy teljesítmény volt, hisz vagy 90 lépcsõfokon át vezetett az út az autóhoz. Nagyon ügyes vagyok!
Ditte írt nekem egy vázlatot, hogy kicsiny agyam nehogy hagyja veszendõbe menni a történéseket, úgyhogy annak segítségével és a képek rendezgetésével mehet tovább a beszámoló.
Tehát Mizen Headtõl indultunk tovább. Már talán írtam arról, hogy elképesztõ keskenyek az országutak, még a nemzeti fõút (talán N70? ha jól emléxem) is olyan, hogy két autó egymás mellett csak akkor férhet el, ha az egyik amennyire csak lehet, lehúzódik a sok helyütt nem is létezõ padkára.
Például
Átmentünk egy hídon, ami gyakorlatilag a tengerszint magasságában van, így remekül beleillik a képbe, amit én Írországról õrzök magamban. Íme:
Innishannonon át vezetett az utunk, ahol ellenõriztük a néni hiányát. Ami sajnos
2008-08-21
~~DISCUSSION~~
11_nap_b_1