Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools



Rendszerváltás

Új légkör

Az a sajátos helyzet állt elő, hogy a számítástechnika nagy rendszerváltása nagyjából egybeesett a közép–kelet-európai országok politikai rendszerváltásával. Ez véletlen. Az a mozzanat nem véletlen, hogy a közelgő, illetve bekövetkezett politikai átalakulás kedvezett a PC-k vasfüggönyön inneni elterjedésének, mert addig COCOM-listán voltak, vagyis tilos volt őket a szovjet blokk országaiba exportálni. Ez megszűnt, a gépek immár jöhettek.
  Nyugaton is változás zajlott. Azt írtam többször is, hogy az újkor 1981-ben, az első PC megjelenésével már megkezdődött, de a nyolcvanas éveket Nyugaton is a középkori tarkaságú számítástechnika jellemezte, Commodore-okkal, Sinclairekkel, számtalan típussal, amelyekből egy volt a PC. A nyolcvanas évek végére kerekedett a többiek fölé, s mialatt nálunk politikai rendszerváltás folyt, náluk számítástechnikai.
  A folyamat nem volt zökkenőmentes. A felhasználók, köztük a szakemberek jelentős hányada nem látta még a PC jelentőségét, nem tűnt úgy nekik, hogy bármi rendkívüli lenne benne – nyilván mert nem olvasták még ezt a könyvet. A gép hardver- és szoftverképességeit hasonlítottuk össze a korábbiakkal, és egyáltalán nem nyert olyan magasan, amennyivel drágább volt. A számítástechnika harmadik korszakváltásánál – mind 1981-ben, mind a PC-k egyeduralmának kialakulásakor – elmaradt az a lelkesedés, ami az előző kettőt kísérte: a negyvenes években az első „elektronikus agyak” megjelenését, a hetvenesekben a magánember által is megvehető, otthon használható számítógépekét. A PC-k egyszerűen csak átvették a stafétabotot. A folyamat az üzleti életből indult, ahol már elsősorban vagy talán kizárólag PC-ket használtak – Nyugaton –, az irodai alkalmazások mellett azonban nagyon hamar megjelentek a hobbicélú szoftverek és a játékok. Nem valószínű, hogy mondjuk 1989-ben egy igazi játékost el tudott volna csábítani az IBM PC XT a csúf CGA grafikájával és minimális hangbeli képességeivel, hiába volt jóval több memóriája, mint a C64-esnek. De a PC-k fejlődtek, és egyre több embernek kellettek valami olyan célra is, amire több pénzt tudott áldozni, mint amit játékra költött volna – s akkor már játékra is azt kezdte használni. Egy ideig még megtartotta mindkettőt, aztán a régi gép kikerült a sufniba.

A riválisok

Persze volt konkurencia. Több cég is megpróbálta elhódítani az IBM felé orientálódó vásárlókat, s közülük egy, az Apple sikeresnek is bizonyult, mindmáig megvan a maga tábora – de az ő gépeik már szintén az újkorhoz tartoznak.
  sinclairql.jpgA középkor utolsó híres gépei a nyolcvanas évek közepéről származnak, de – főleg Magyarországon és más fáziskésésben levő országokban – az évtized vége felé érték el hírnevük csúcsát. A késés jelentős, hiszen ugyanazon évtized elején a gépek talán egy év alatt eljutottak hozzánk, s időközben a politikai légkör is sokat enyhült. Mégis csak 1988 körül vált nálunk ismertté például a Sinclair egyik utolsó géptípusa, az 1984-ben kiadott és 1986 óta már nem is gyártott QL. Igen fejlett BASIC nyelve ellenére üzleti kudarc volt.
  Akárcsak honfitársa, az Intelligent Software által gyártott Enterprise. 1985-ös megjelenése túl késő volt már ahhoz, hogy igazi sikert arasson a Spectrum és más gépek által uralt piacon, pedig hardver- és szoftverképességei kimagaslóak voltak. A cég tönkrement, a gépeket Magyarországon adták el, ahol igen aktív felhasználói közösség alakult ki.
  enterprise.jpg

A legutolsó

a1000.jpg1996-ban megszüntetett gyártásával alighanem a Commodore Amiga volt az utolsó középkori számítógép, amelyet még forgalmaztak. 1985-ben jelent meg, így megközelíti a C64-es rekordját, amelyet 1982-től 1994-ig, vagyis tizenkét éven át gyártottak – de az Amiga gépcsalád, nem egyetlen gép, tizenötféle típust számlált. Teljesen PC-szerű gép volt, nem is hasonlított a korábbi Commodore-okra: bővíthetőség, egyre több és több megabyte memória, kiváló grafika, ez utóbbi már a legelső típusnál, az Amiga 1000-esnél is ámulatba ejtette a számítástechnikusokat és a játszani vágyó gyerekeket. De mégis a középkorhoz kell sorolnom, mert nem volt kompatibilis sem az IBM PC, sem az Apple platformjával, az újkort pedig a PC csinálta meg és az Apple volt a másik. Ha az Amiga életben marad és adatkompatibilissé válik a másik kettővel, akkor újkori számítógép vált volna belőle.

A reneszánsz

Nyugaton a nyolcvanas évek második felében, Közép–Kelet-Európában inkább a kilencvenes évek első felében következett be, hogy az emberek eltették a középkori gépeket a szekrénybe, garázsba, padlásra, és nem vették többet elő őket: az asztalon PC, esetleg Apple Macintosh állt, már azzal dolgoztak és játszottak is. Bizonyára voltak gépek, amelyek előbb-utóbb a szemétben kötöttek ki, de sok megmaradt: az emberek érzelmileg kötődtek ezekhez a gépekhez, olyan szeretetet éreztek irántuk, amire sem az ó-, sem az újkori gépek nem tarthattak számot, ezek csak munkaeszközöknek, használati tárgyaknak számítottak. Nagyszámú középkori gép ezért túlélte a következő huszonöt-harminc évet, és máig működőképes. Így jöhetett létre a középkor reneszánsza.
  Az emberi történelemmel alkotott fogalmi analógiám itt némileg megtörik. A történelmi reneszánsz az a korszak, amely a középkor és az újkor között volt, a kettőt összeköti, nagyrészt átfedésben a középkorral – a reneszánsz gondolkodókat, művészeket körülvevő világ középkori viszonyok közt élt. A számítástechnikában nem reneszánszról, hanem kifejezetten a középkor reneszánszáról, azaz újjászületéséről beszélek, visszatérve a francia szó eredeti értelméhez.
  Nem tudom megjelölni az időpontot, amikor az emberek elkezdték előszedni a gépeket a szekrényből. Lehettek köztük, akik soha nem is váltak meg a gépeiktől, de alighanem többen lehetnek, akik hosszú ideig nem láttak Spectrumot vagy Commodore-t, aztán gondoltak egyet és előkeresték régi gépüket, vagy éppen vettek egy „újat”. Van kitől, mert mindig akadnak, akik pénzzé akarnak tenni egy-egy gépet.
  A retró-számítástechnika ma virágzó ága a tudománynak, s ahogy általában semmi sem öncélú az informatika és elektronika számtalan részterülete közül, ez sem az. Az emberek nemcsak beszerzik a régi gépeket, de fel is újítják őket, sokszor egészen tönkrement gépekből varázsolnak újakat, mert mindmáig lehet kapni alkatrészeket, ha máshonnan nem, két rossz gépből létrejöhet egy jó. Újfajta, eddig sosem látott műszaki megoldásokat találnak fel, például huszonegyedik századi monitorokkal, memóriakártya-olvasókkal építik egybe őket, s laptopszerűen használható berendezéseket hoznak létre Commodore 64-esből vagy éppen ZX81-ből. De vállalkozások is épülnek a retró-számítástechnikára; amikor e sorokat írom, a Spectrum-rajongókat hónapok óta foglalkoztatja a Spectrum-replika küszöbön álló forgalmazása – ez egy Androidhoz való billentyűzet lesz, amely pontosan úgy néz ki, mint egy Spectrum. Használható majd Androidon futó Spectrum-emulátorokhoz.
  Az emulátorok nagyobb múltra mennek vissza, mint a retró-számítástechnika fizikailag létező gépekkel foglalkozó ága. Már a kilencvenes évek közepén írtak PC-re olyan programokat, amik a gépet jól használható Commodore-rá, Sinclairré vagy más középkori géppé változtatják. Ma ilyenek Androidon, sőt böngészőben is futtathatók. Ez azért lehetséges, mert mindezen platformok összes teljesítményparamétere sokszorta felülmúlja az emulálandó gépekéit. A felhasználók összegyűjtötték a kedvenc gépeikre írt programokat, a magnószalagokról és floppylemezekről PC-re másolták őket és föltették a netre – a mai tárkapacitások mellett még a C64-esre valaha írt összes program is jelentéktelen mennyiség. Jóval többet tesznek ki szakkönyvek és -folyóiratok, amiket bedigitalizálnak és azok is fölkerülnek a netre.

Hagyomány!

A számítástechnika hagyománytisztelő tudomány. Annak kell lennie, mert gépekkel foglalkozik, amiket mindig – s egyre inkább – a már meglevő gépek felhasználásával kell megépíteni. Bármerre nézünk a számítástechnikában, hagyományokat látunk; a neten mindmáig tömegével vannak olyan szövegek, amelyekben az új bekezdést két byte jelzi, mert ötven évvel ezelőtt írógépes terminálokat használtak, ahol külön byte szolgált a henger továbbcsavarására és a kocsi visszavitelére. Létrejött sok olyan szöveg is, amelyikben már csak az egyik vagy a másik byte szerepel, így a mai programok már kezelik mindhármat. Mert minden programnak kompatibilisnek kell lennie óriási mennyiségű olyan szöveggel, amit valamelyik régi programmal írtak és aszerint kódoltak.
  Ezt a gépektől örökölt hagyománytiszteletet követik a retró-számítástechnikusok, akik nem egyszerűen egy-egy régi játékgépet élesztenek föl, hanem a szakma, a tudomány múltját. Mert jövőbeli tudásunk, a jövőbeli szakemberek tudása a mai tudáson fog alapulni, annak az alapja pedig a tegnapi tudás.

De lapozzunk vissza ahhoz a naphoz, amikor a középkor véget ért, mielőtt még igazából elkezdődött volna.