Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools



Bevezető

Ha az ember eltölt néhány évtizedet egy terület tanulmányozásával, biztosan szakértővé válik. Ha ez a terület a számítástechnika, akkor egyetlen évtized is jelentős időtartamnak számít, két évtized pedig akkora időtávlat, mint a társadalomtudományokban egy évezred vagy az őslénytanban százmillió év. Harminc éve foglalkozom számítástechnikával, láttam, hogy változott meg az egész tudományág többször is ez idő alatt, a könyvekből pedig megtudtam, mekkorákat változott az én időm előtt.
  De nem azért kellett pont nekem megírni ezt a könyvet, mert én olyan sokat tudok – hanem mert nekem jutott eszembe, és mert nemcsak számítástechnikus vagyok, hanem regényíró is, éspedig olyan, akinek irodalmi szakterülete pontosan összecseng a számítástechnikával. Ifjúsági irodalommal és tudományos fantasztikummal foglalkozom. Ez a két műfaj pontosan ugyanarról szól, amiről a számítástechnika: a jövőről.
  A számítástechnika a jövő tudománya. Bizonyos ritka kivételektől eltekintve egy informatikust sosem az foglalkoztat, hogy egy program vagy készülék hogy működött korábban. Az érdekli, hogyan teheti azt a programot vagy készüléket jobbá, hogy később többet tudjon, kényelmesebben használható, szebb legyen.
  Társadalmunk történetét a történelemkönyvek írják le. Ezekből megtudjuk, hogy a társadalom folyamatos fejlődését megtorpanások és visszaesések akadályozzák, s ha a társadalmi folyamatok egészét nézzük, hát nem is olyan nagy a változás az ókortól mostanáig.
  A számítógépek története villámgyors és töretlen fejlődést mutat. Az ő történelemkönyvük borítójára egy nagy nyilat kellene rajzolni, amely a jövőbe mutat. Ilyen irány azonban sem a képernyőn, sem a papíron nincsen, ezért választottam olyan címet, amely a jövő időt fejezné ki a programozási nyelvekben, ha létezne ott ilyen idő. Egy számítógép számára azonban sem a múlt, sem a jövő nem létezik, csak a jelen. A jövőt csak mi emberek érezzük ki ebből a szóból is.
  Login. Ismert, hétköznapi számítástechnikai szakkifejezés, azt jelenti: bejelentkezés, bejelentkezni valahová. Amikor az ember tenni akar valamit a számítógéppel, minden azzal kezdődik, hogy bejelentkezik valahová, a számítógépre, az operációs rendszerbe, egy netes szolgáltatáshoz; még ha ez a folyamat automatikusan zajlik is, akkor is megtörténik. Ez a kezdete minden számítástechnikai cselekvésnek. Átvitt értelemben használhatjuk arra a pillanatra, amikor az ember használatba vesz egy készüléket vagy programot: itt kezdődik minden.
  login.jpg

Ez a könyv nem lexikon és nem enciklopédia. Szubjektív leírása egy forrongó és sokszínű világnak. Olyan képet festek róla, amilyennek én látom, azt emelve ki belőle, amit én fontosnak tartok. Nem azért, mert csak a saját nézőpontomat ítélem helyesnek, hanem mert azt ismerem.
  Hogy mit tartok fontosnak? Azokat a részleteket – készülékeket, programokat, eseményeket –, amik valamilyen szempontból előremozdították a szakma fejlődését. Azokat, amik segíthetnek az olvasónak megérteni, milyen volt a számítástechnika világa egy adott korban. Azokat, amik emlékezetesek a szakma történetéből vagy saját pályafutásomból. Azokat, amik bárhogyan tanulságosak lehetnek annak, aki utat keres a számítástechnika történetének tarkaságában.
  A számítástechnika története az emberiség történetének része; napjainkban már aligha kell bizonygatni, mennyire fontos része. Meggyőződésem azonban, hogy ha az emberiség történelmének nem most írjuk az utolsó fejezetét, akkor a számítástechnika történetének még mindig csak az első fejezeténél tartunk. Talán mostanában értünk el oda, hogy kitehetjük a pontot a végére és megkezdhetjük a második fejezetet. Azt még csak sejtem, hogy hol lesz a választóvonal, ahol a számítástechnika kilép gyermekkorából és valami egészen újba kezd, de hogy az mivel folytatódik majd, azt csak évtizedek múlva kezdhetjük felismerni.

Sokan voltak segítségemre e könyv megírásában, bár magát a könyvírást nem kísérték figyelemmel. Ők azok a mérnökök, programozók és mindenféle szakemberek, akik megalkották azt a világot, amelyről írok, s amelyet könyvírás közben is használok, hiszen a könyvet is számítógépen írom, méghozzá egy webes szövegszerkesztőben, s leírt soraim egy olyan számítógépre kerülnek, amely két országgal távolabb van tőlem. Ezeknek az embereknek a neve és munkássága szerepelni fog a könyvben.
  Aki a legtöbbet segített, az a feleségem, Láng Krisztina, aki öt évvel ezelőtt figyelemmel kísérte és véleményével, tanácsaival jobbá tette azt a blogcikksorozatot, amelyből ez a könyv kinőtt. Magát a könyvet megszületni már nem láthatja, de az ő gondolatai is benne vannak, úgy is, mint gyakorló számítástechnikusnak, aki szakember nem volt ugyan, de felhasználó igen, és úgy is, mint gondolkodó embernek, aki a világot összefüggéseiben és fejlődésének folyamatában szemlélte.