Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools



A játékgépek kora

Tarka világ

A nyolcvanas évek számítástechnikai világát a középkori gépek uralták, függetlenül attól, hogy – mint említettem – 1981-ben már megjelent az első újkori gép. A számítógép-történelem legszínesebb időszaka ez, csak a legfontosabb géptípusokból tucatnyit számolhatunk, a kevésbé ismertek százával jelentek meg.
  allsystems.jpgElőször is mi az, hogy játékgép? A szót a számítástechnika már régóta használja, szinonimája a konzol vagy konzolgép. Olyan számítógépet jelölnek vele, amelyet egy vagy több (beépített vagy cserélhető) játékprogrammal láttak el, és a felhasználónak nincs arra módja, hogy a gépet bármi egyébre használja. Ezek célszámítógépek: csak arra a célra alkalmasak, amire készítették őket, a felhasználó nem tud hozzájuk saját programot készíteni. A képen ilyenek láthatók, a legkülönfélébbek, több korszakból.
  E fejezetben azonban nem ezekről lesz szó, az elnevezést a számítógépek egészen más csoportjához vettem kölcsön: olyan gépekről beszélek, amelyek műszakilag teljes mértékben programozhatók voltak, a felhasználók nagy többsége azonban soha nem használta másra, mint játékra. Akik programoztak rajtuk, azok nagy része is játékból tette.
  A középkornak ebben a szakaszában jelentek meg először olyan felhasználók, akik soha nem programoztak a gépen – a megtanult programozási ismereteket nem használták, vagy éppen nem is voltak ilyen ismereteik. Három BASIC-parancsot elsajátítottak, mert ezekre szükségük volt: LOAD a program betöltésére, POKE egyes byte-ok megváltoztatására – a játékot könnyebbé tevő örökéletek végett; a szükséges számokat a magazinok rendszeresen közölték, a játékosoknak nem volt más dolguk, mint beírni őket a gépbe – és RUN a játék indítására. Sok millió ember, főleg gyerek ült a gépek előtt és játszott a játékgépes korszakban; egy részüknek ez volt az ugródeszka a komolyabb számítógépes alkalmazásokhoz, mások később is csak játékra használták a gépet – ma már PC-t vagy okostelefont –, ők adják sok ezer programozó kenyerét.
  A géptípusok nagy száma miatt beérem azok rövid említésével, amelyek Magyarországon ismertek voltak a nyolcvanas években.

Minden gyerek álma

A nyolcvanas évek gyerekeit – vagy inkább csak a fiúkat – három kategóriába lehetett osztani: aki csak ábrándozott számítógépről, akinek volt, de Commodore-t szeretett volna helyette, és akinek Commodore-ja volt. (De persze voltak, akik tökéletesen meg voltak elégedve a meglevő gépükkel, ami nem volt Commodore – és léteztek olyan gyerekek is, akiket teljesen hidegen hagyott a számítástechnika.)
  A Commodore 64-es volt minden gyerek álma, a csúcsszámítógép, egyébként minden idők legsikeresebb gépe is, az eladások számát tekintve. (Az IBM PC-ket valójában nagyon sokféle cég gyártja, ezért nem tekinthetők egyetlen típusnak.) Legtöbbjüknek mindig álom is maradt, hiszen a háromezres fizetések korában hatvanezer forintba került. A legolcsóbb gépek is jóval tízezer fölött voltak, így aki egyszer összespórolta egy gép árát – vagy kikönyörgött egyet a szüleitől –, az másik gépben, típusváltásban sokáig nem reménykedhetett. Azzal kellett boldogulnia, amije volt.
  A Commodore nemcsak a világpiacon volt a legnépszerűbb, nálunk is. A szaklapok tele voltak vele, s egyre-másra jelentek meg új lapok, a Commodore Újság és a magát vicclapnak tituláló, de igen színvonalas Commodore Világ még a címébe is belevette, mindkét lap kizárólag Commodore gépekkel foglalkozott. Elsősorban a 64-essel.
  
  A C64-es sikerének okát általában a maga korában rendkívül jó grafikában és a szintiminőségű hangban látják. Én ehhez hozzávennék egy harmadik szempontot: a szoftverkínálatot. A C64-es kistestvérének, a Plus/4-es, C16-os és C116-os családnak ugyanis voltaképpen jobb volt a grafikája (tizenhat helyett százhuszonegy szín, azonos felbontásban – igaz, kimaradtak a sprite-ok, de szoftveres megoldásokkal pótolhatók voltak), és nem hiszem, hogy egy gyenge grafikájú programot a jó háttérzene el tudna adni, ám tény, hogy két évvel a C64-es után a C16-os család megbukott Amerikában, és Magyarországon elért meglehetős sikere ellenére nálunk is csak második maradt az idősebb testvér mögött. Be kellett látni, hogy a jó hardver nem elég, az emberek programokat akarnak a gépükre, méghozzá azokat a programokat, amiket a reklámokban, a barátaiknál rendszeresen látnak. Márpedig a C64-esre írt programok a kistestvéreken nem futottak. A Commodore Business Machines le is vonta a konzekvenciát, és ezután több olyan gépet is kiadott, amelyek tudták futtatni a C64-es programjait. Ezekből csak egy lett sikeres, az 1985-ben kiadott Commodore 128-as.
  Az ilyen esetek vezették el a számítástechnikát annak felismeréséhez, hogy a kompatibilitás mennyire fontos, és ezáltal válhatott világszabvánnyá az IBM PC – amely, mint láttuk, ekkor már rég megvolt, többedik típusánál tartott, de a Commodore-hoz képest még jó ideig teljesen ismeretlen volt. S ezáltal léphetett a tudomány tovább az újkorba.

A Szent Család

vic20.jpgAmerikában nagy sikert arattak a Commodore első családjába tartozó PET gépek is, de mihozzánk nemigen jutottak el. Nálunk az első a VIC20-as volt, egy elég szerény kis gépecske, öt kilobyte memóriával, gyenge grafikával – tervezésénél az olcsóság dominált. Ezt követte a külsőre nagyon hasonló 64-es, majd a 16-os, amely 1986-ban érkezett az országba és hamar népszerűvé vált.
  Amerikában megbukott ugyan, mert nem futottak rajta a 64-esre írt programok, de a magyar felhasználóknak volt egy sokkal fontosabb szempontjuk is: húszezer forint alatt volt az ára, főleg a negyedakkora memória miatt. Ezt később sokan kibővíttették 64 kilobyte-ra. (Ettől persze a C64-esre írt programok továbbra se futottak, hiszen a két gép teljesen más.) Népszerű volt nagyobb testvére, a Plus/4-es is, amely belül teljesen azonos volt a memóriabővítéssel ellátott 16-ossal, csak a külseje különbözött, és volt egy beépített irodai programcsomagja, amit gyakorlatilag senki sem használt. A harmadik gép, a 116-os a 16-os olcsóbb billentyűzettel ellátott, kevésbé elterjedt változata volt.
  

plus4.jpgcommodore_c116_11.jpg

  A cég utolsó nyolcbites sikergépe a 128-as, amelyet az imént már említettem. Valóban tudta futtatni a C64-es programjait: ha a gép bekapcsolásakor nyomva tartották a Commodore billentyűt (a bal alsó sarokban), vagy később kiadták a GO64 parancsot, akkor a gép teljes értékű C64-essé változott. 128-as üzemmódban viszont kétszer akkora memóriával gazdálkodhatott, egy sokkal fejlettebb BASIC nyelv segítségével.
  

Egy kis hazai

ht1080z.jpgSok más iparágtól eltérően a számítástechnikában Magyarország szinte már nagyhatalomnak számított a nyolcvanas években; akkoriban sokfelé gyártottak saját gépeket, amik egy része teljesen eredeti volt, mások klónok, vagyis meglevő gépek funkcionális másolatai. Nálunk is mindkettőre volt példa. Az első képen egy HT–1080Z látható, amely a hongkongi Videogenie 1 gépet másolja (amely maga is klón, a texasi Tandy Radio Shack által 1977-ben kiadott TRS–80 gépé), méghozzá törvényesen, a magyar Híradástechnika Szövetkezet 1982-ben engedélyt kért és kapott a gyártásra. A gép beceneve iskolaszámítógép, mert a HT 1982-ben megnyert egy pályázatot, s a magyar iskolákat elláthatta a gépével, a gyerekek ezen tanulták a számítástechnikát. De nem ez volt a legelterjedtebb iskolaszámítógép, hanem a Commodore 16-os és a Plus/4-es – mindenki azt akart –, valamint a Videoton TVC.
  tvc.jpgA Videoton gépe a később említendő Enterprise-ra emlékeztet képességeiben, BASIC nyelve is hasonló; nem véletlenül, a két gépet ugyanaz a cég tervezte. (Egy pletyka szerint az Enterprise egyik régebbi modelljének licence alapján készült, de ez nem igaz.) Sajnos túl későn jelent meg a piacon, túl gyakran kellett volna igénybe venni az elégtelen szervizszolgáltatást, sok baj volt vele. Nem lett igazán sikeres.
  A legismertebb magyar gyártmányú számítógép a Primo. Ez teljesen hazai, illetve szocialista fejlesztés – még a processzora is az NDK-ból van –, 1984 és 1986 között gyártották, nagyrészt a képen látható lapos, „tappantyús” billentyűzettel, ami sok szenvedést okozott a felhasználóknak. Később készült egy B sorozat valódi billentyűzettel, majd egy színes grafikával felszerelt C változat és egy még többet tudó Pro/Primo, de ezeket már nem gyártották, gyűjtők őrzik a fennmaradt példányokat.
  
  A legtipikusabban magyar számítógépet magyar Apple-nek is becézték, mert éppen úgy született, mint az Apple, két bütykölgető fiatalember rakta össze egy garázsban. Lukács József és Endre. Találtak gyártót is, egy Boscoop nevű céget, amelynek százas nagyságrendben sikerült előállítania. A gép így is meglehetős ismertségre tett szert a számítástechnikusok bennfentes köreiben, de a nagyközönség sosem láthatta. Neve először Aircomp, majd Homelab volt, de készült egy vakoknak szánt Brailab változat is.
  

aircomp16.jpghomelab4.jpg

A nagy öreg és a kis fiatal

abc80.jpg
  Boltban nem volt kapható, de az iskolákba eljutott száztizenkét darab svéd ABC80-as gép, a nagy öreg: 1978-as típus volt, és akkori mércével elég súlyos masina, 2,6 kilót nyomott. Kevesen ismerték.
  A csak két évvel fiatalabb Sharp PC–1500, amely viszont nem lett iskolaszámítógép, teljesen más szemléletet képvisel. Az egyik első igazán ismert zsebszámítógép, egyike azoknak, amelyeket egy későbbi fejezetben a prevadonatúj kor képviselőinek fogok nevezni. Tévé helyett egysoros LCD kijelző, apró zsebszámológép-gombok, két vagy nyolc kilobyte memória – a megszállottaknak való gép.
  sharp-pc-1500a-m.jpg

Okosak, de ritkák

Ejtsünk szót két további gépről, amelyekből kevés ugyan, de akadt az országban. Kellett hogy legyenek, mert volt hozzájuk magyar nyelvű szakirodalom. Mindkettőt főleg grafikai képességeikért dicsérték. Ezek az Atari 800XL és a TI–99/4A.
  

atari-800xl.jpg994ablack.jpg

Az extravagáns

A sor végére hagytam a másik legsikeresebb gépcsaládot, hogy miután a többi gép fotóit megnézte az olvasó, lássa, mennyire különböztek ezek a gépek a többitől. Egy brit feltaláló, Clive Sinclair a fejébe vette, hogy mivel a számítógépek nyelve (akkoriban) a BASIC, a programozni tanulóknak pedig úgyis annyi mindent kell megjegyezniük, legalább a BASIC nyelv kulcsszavait ne kelljen: legyenek mind egy szálig rajta a billentyűzeten, és lehessen egy-egy gombnyomással beírni őket. Így a programszövegbe egyből a teljes kulcsszót jelképező kódszám kerül, ami egyetlen byte-ot foglal el, akárhány betűből áll a kulcsszó, és a gépnek megtakarítjuk az átalakítgatást.
  Persze nem lehet minden kulcsszónak egy külön gombot fenntartani, ez több tucat gombot jelentene az egyébként is szükségeseken felül. A billentyűzetnek különféle üzemmódjai voltak, amik közül megfelelő billentyűkombinációkkal lehetett választani, s a billentyűk az üzemmódtól függően más-más betűt, jelet vagy szót adtak. Az első gép, az 1980-ban megjelent ZX80 még nem követte teljesen ezt a rendszert, csak a fontosabb szavak szerepeltek a billentyűzeten:
  sinclair_zx80_sdim0759.jpg
  Parányi, egyetlen kilobyte-os memóriája ellenére nagy siker volt. Egy évvel később azonban Sinclair kijött a ZX81-gyel, amely akkora sikert aratott, amekkorát számítógép addig talán még sohasem. Ennek már az összes kulcsszó rajta volt a billentyűzetén – azazhogy nem is volt billentyűzete, egy membránra voltak rajzolva a gombok, amiken finom bemélyedéseket kellett megnyomni. Meglepően jól működött, a gyors gépelés pedig nem volt kívánalom.
  
  1982. április 21-én, négy hónappal a Commodore 64-es előtt, a Sinclair cég kihozta minden idők második legsikeresebb számítógépét, a ZX Spectrumot, amely egyúttal minden idők legszebb számítógépének bizonyult. Bár az eladási számok alatta maradtak a 64-esének, a Spectrumból szerte a világon nagyszámú klónt készítettek, a Wikipédia több mint ötvenféléről tud. (Magyar is volt köztük, a HT 3080C, a Híradástechnika Szövetkezet későbbi gyártmánya.)
  zxspectrum48k.jpg
  A Commodore 64-es és a ZX Spectrum volt az a két gép, amely közel egy évtizedre meghatározta a számítástechnikai világképet, függetlenül attól, hogy születésük előtt egy évvel már beköszöntött az újkor is. Nem lebecsülve persze a középkor többi gépének jelentőségét, azt kell mondanom: bár napjaink számítástechnikája gyakorlatilag semmit sem örökölt műszakilag a házi számítógépektől, mégis más lenne, ha nem jött volna létre akár a C64-es, akár a Spectrum. Mert akkor más gépeken tanultak volna azok az emberek, akik a kilencvenes évektől alakították a számítástechnikát.