Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Sophie

sophie.jpg

1999


Ott megy Caroline Frémont, persze megint Jeannal lófrál, szép dolog, fényes nappal mindenki szeme láttára. Françoise ismer egy lányt Caroline osztályában, az állítólag egyszer rajtakapta őket az erdőszélen a bokrok alatt „félreérthetetlen helyzetben”. Micsoda hülye kifejezés. Milyen a félreérthető helyzet? Ha sakkoztak volna ott a bokrok alatt, az is félreérthetetlen lett volna. Félreérthetetle­nül sakkoztak volna, vigyorodott el a gondolatra, Alard szerencsé­re nem látta, az utat kellett néznie, így nem tudta meg, hogy egyál­talán nem figyel rá. Sose értette meg, miért nem képesek mások simán tudomásul venni, hogy valaki szerelmes. Mikor Françoise azzal a mitugrász kis Pierrot-val járt, mindenki mutogatott rájuk meg vihogott, ő is, de hát ez régen volt, hülye kiskölykök voltak még. Most azért már elég nagyok, hogy benőjön a fejük lágya. Ca­roline nemsokára tizenöt lesz, pár év múlva hozzámegy Jeanhoz és lesz egy gyerekük. Mi van ebben? Anya tizenhat volt, amikor őt a világra hozta, és soha senki nem mondta, hogy rossz anya lett volna. Sokan szidták, amiért nem keresett apát neki, meg azért is, hogy nem nevelte vallásosan, ahogy errefelé a legtöbb gyereket szokták, meg mindenféléért, de mindenki elismerte, hogy nagyon szerette őt és kitűnően gondoskodott róla. Nagymama meg har­minc is elmúlt, amikor anya született, és ő is nagyon jó anyja volt neki meg Gaston bácsinak, úgyhogy ennek semmi köze az élet­korhoz, ez tehetség kérdése. Marie néni viszont nem volt jó anya, őt tizenhat éves korában otthagyta a fia és elment Párizsba. Bár lehet, hogy az Jean bácsi hibája volt, mert ha Lucas-val is annyit törődött, mint ővele, akkor nem csoda. Persze ez nem biztos, hi­szen a fia volt, ő meg senkije-semmije. Az összes rokona közül, aki csak van, Jean bácsi a legtávolabbi, mégis vele kell egy fedél alatt élnie. A bácsi se örült a dolognak, de becsületére legyen mondva, egy szóval sem ellenkezett, pedig tudta, hogy sok gond­dal fog járni. Azt nem lehet mondani, hogy kezét-lábát törné, hogy az ő kedvében járjon, de rendesen viselkedik, még soha nem veszekedett vele, amitől pedig félt, mindig rettegett a veszekedés­től. Anya egyszer azt mondta…
  – Szerinted, Sophie?
  Hirtelen föleszmélt, hogy Alard kocsijában ül. Körülnézett, még alig hagyták el a város határát. Megnézte az óráját. Fél három lesz, hát hogy vezet ez az Alard, lépésben?!
  – Nekem sietnem kell, tanár úr, várnak az ebéddel.
  – Hű, igazad van – eszmélt Alard, s rálépett a gázra. Sophie jól látta, ahogy a mutató a harmincasról kezd lassan felkúszni, hát persze, azért hajtott ilyen lassan, hogy megtarthassa Hogyan változ­tassunk dühös gyerekeket félóra alatt jólnevelt és engedelmes kislányokká cí­mű előadását, amiért rövidesen a Nobel-díjat is megkapja. Fan­tasztikus egy pofa ez az Alard. Nem teszi magát, komolyan azt hi­szi, hogy érdekli az embereket. Érdekes lenne végigjárni az ország összes iskoláját és felmérést csinálni a seggfej tanárok százalékos arányáról. Holtbiztos itt lenne a legmagasabb. Náluk például száz százalék, amióta nyugdíjba ment az öreg Bertier, az egy értelmes ember volt, de most már egyetlen emberi lény sincs a tanári kar­ban. Valami vegyi úton gyárthatják őket, egyből tanárnak. Illetve ha az egész sulit nézzük, az alsósoknál akad egy-két használható fej, de nem ismeri őket, kicserélődtek azóta, hogy ő odajárt. Vég­re hogy már hazaér vele ez a…
  – Itt is vagyunk – kanyarodott a tanár az utcájukba –, látod, nem is tartott olyan soká. Várj még egy pillanatig.
  Megállt a nyitott kocsiajtóban s visszafordult.
  – Te nem szeretsz engem, Sophie, ezt mindig is tudtam, de nem zavar. Csak arra kérlek, jegyezd meg: ha komoly baj van, olyanok­hoz is fordulhatunk, akiket nem kedvelünk. Hozzám mindig jö­hetsz, iskolaidőn kívül is, ha valami segítségre van szükséged. Rendben van?
  Sophie hátrasimított egy rakoncátlan tincset a homlokáról. Kér­dezhetek valamit, tanár úr? Mindig ilyen hülye volt a tanár úr, vagy mesterséges beavatkozás eredménye?
  Hallgatott. A kocsiajtó nagy csattanással szállt ki a kezéből.


Első regényem negyvenezer szóban egy lány nyomozását meséli el egy soha nem ismert apa után.


Letöltés PDF-ben


  A5-ös méret (148·210 mm), 135 oldal