Bulzer tábornok, az Állam Honvédelmi Minisztériumának Vezérkari Stratégiai Főfelelőse az Állam Honvédelmi Minisztériumának Vezérkari Stratégiai Főhadiszállásán egy asztal fölé hajolt és jeleket rótt a világtérképre.
  ST–2, az Állam Honvédelmi Minisztériumának Vezérkari Stratégiai Főszámítógépe elektronikus parancsokká alakította e jeleket és továbbította az Állam Honvédelmi Minisztériumának Állami És Nemzeti Hadseregéhez.
  Bulzer tábornok piros karikát rajzolt egy pont köré. – A 94-es célpont – mondta. – Első fokú csapás két óra múlva.
  ST–2 elemezte az elhangzottakat. – A szélirány és a domborzat észak-északkeletnek irányítja a lökéshullám és a radioaktív kiszóródás 12,1, illetve 86,4 százalékát – állapította meg. – Az ellenség tehát mozgósítani fogja a 13F zóna állásait. Ellentámadásuk a 46P és a 40R zónában várható.
  Bulzer tábornok mindezt magától is tudta. – Első fokú csapás a 19-es és 26-os célpontra ugyanebben az időpontban. Továbbá harmadik fokú csapás a 6-os célpontra.
  ST–2 elemezte az elhangzottakat. – A 46P zóna ez esetben mentesül – állapította meg. – Az ellenség támadása ehelyett a 49V zónára irányul.
  – Helyes – szólt Bulzer tábornok. – 4. hullám lezárva. Parancsokat továbbítani.
  ST–2 különvéleményen volt. A Szolgálati Szabályzat szerint ezt a „Tábornok úr” megszólítással kellett közölnie.
  – Tábornok úr – szólalt meg –, a 6-os célpont nem más, mint Párizs.
  Bulzer tábornok ellenőrizte a térképen. A megállapítás helyes volt.
  – Az észlelés helyes – nyilvánította ki.
  ST–2 folytatta különvéleménye ismertetését. – A 6-os célpont Párizs, tábornok úr! A Szajna két partján és apró szigetein! Költők, írók, festők, zeneszerzők éltek falai között, s alkották műveiket az ódon városrészek regényes hangulatától vagy a modern negyedek pezsgő életétől megihletetten! Párizs, az ókori Lutetia a nyugat-európai civilizáció központja, az egyetemes emberi kultúra fellegvára! Ebben a városban kelt fel a szabadságért Franciaország népe 1789-ben, hogy elűzze a véreskezű, könyörtelen zsarnokot s a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszavával a demokrácia háromszínű fáklyáját gyújtsa meg, mely új betlehemi csillagként ragyogta be a középkor terhe alatt nyögő Európa sötét egét, s az újkor szivárványos csillogásával világította be horizontját… – Egy pillanatra elcsuklott a hangja, de erőt vett magán. – Párizs minden kis részlete szimbólumok százait egyesíti! A Montmartre, a Bois-de-Boulogne, a Pigalle, a Mars-mező, Versailles, a Notre-Dame, az Arc de Triomphe, a Louvre, a Trocadéro, s rajta az Eiffel-torony, mely jelképe lett Párizsnak, Franciaországnak, Európának, a Földnek, a Naprendszernek, a világegyetemnek!
  ST–2 harsányan, lelkesen énekelni kezdte a Marseillaise-t.
  Bulzer tábornok lenyomott egy kapcsolót. – Százados? Hozassa át az ST–3-at… Igen… Megint az a hiba, mint az ST–1-nél is… Igen. Ellenőrizte a munkát?… Intézkedjen, hogy végre hibátlan gépekkel dolgozhassunk. Felháborító… A technika korát, százados?! Még mindig az ember az egyetlen megbízható eszköz. Szóljon, hogy küldjenek valami harapnivalót is.
  ST–2 befejezte a francia himnuszt.
  – „…öntözze már rút vérük a határt!”