Míla és Vili
– Ez pedig nem elég – mondja éppen anya.
– Én is tudom – feleli apa. – Mit csináljak, ha egyszer nincs több?
Míla oda se figyelve állapítja meg, hogy nyilván megint a pénzről beszélnek.
– Jónasért más se fog többet fizetni.
Erre már Míla fölkapja a fejét. Eladni Jónast? Mihez kezdenének traktor nélkül?
– Szerintem se. Minden azon áll, hogy mennyit kaphatunk a lóért.
Míla ereiben megfagy a vér. Csak áll az előszobában, nem tudja, meddig, nem tudja, mi történik körülötte, már nem hallja a szülei szavait sem, csak áll iszonyodva. Mintha darabokra hullott volna a világ.
A lóért?
Csak egyetlen lovuk van.
Vili.
De Vili nem „a ló”.
Vili a barátja.
Vili a legjobb, az egyetlen igazi barátja, az egyetlen, akivel bármit megbeszélhet, az egyetlen, aki…
…az egyetlen.
A lányok a suliban legfeljebb kedvesek, de megvan a saját gondjuk-bajuk.
Heiða is kedves, ő is meghallgat mindent. De nem ló, és amióta megszülettek a kölykei, állandóan velük van.
Vilit senki más nem érdekli. Csak ő. Míla.
Vilinek sincsen más barátja.
Eladni Vilit, pénzért, mint egy állatot?
Kilencezer szavas kisregényem egy mély barátságról szól, és egy kilátástalan helyzetről, amiben nem találnak megoldást. Hogy is tudnának? Az egyikük gyerek, a másik ló.