Az első számítógépek mind egyedi példányok voltak, sorozatgyártásról még jó ideig nem lehetett szó. Rendkívüli dolog volt akkoriban egy számítógép, és sokáig egészen titkos is, hiszen még a háború idején, katonai fejlesztésként indultak. Később titkosak már nem voltak, csak misztikusak. Néha megjelent róluk egy-egy fotó a magazinokban, s az újságírók lelkendeztek egy sort a nagy tudású elektronikus agyról, amely hamarosan képes lesz, netán már most is az, arra, hogy – és következett valami tökéletesen abszurd jóslat a mesterséges agyak tudásáról, nem ritkán olyasmi, amit a mai számítógépek se tudnak még. A laikusoknak természetesen fogalmuk se volt, hogy mi az a számítógép és mire jó. Azt hitték, hogy gondolkodik, úgy, mint egy ember, vagy még fejlettebben, hiszen akkora hatalmas.
  Sokszor a szakemberek is elvetették a sulykot, egyes problémákat egyszerűbbnek gondoltak, mint amilyenek. Csató István 1964-ben megjósolta, hogy hamarosan akkora számológépeket állítanak majd elő, amiket bárki a zsebében hordhat – s ez így is történt, 1971-ben megjelentek az első zsebszámológépek –, de azt is hozzátette, magától értetődő természetességgel, hogy a gép élőszóban is megérti majd az embert. Ez azonban 2011-ig, az Apple Siri programjának megjelenéséig váratott magára, és az élőszó ma is ritkán használt módja a gépek irányításának. Ma, 2015-ben legjobb tudomásom szerint nem jellemző, hogy az emberek diktálni akarnának a zsebszámológépüknek. Nyugodtan nyomkodják a gombokat.

Ez a tizenkilencezer szavas képeskönyv saját szubjektív látásmódom szerint mutatja be a számítástechnika történetét, az emberi történelemhez hasonlóan korszakokra osztva, az őskortól a lehetséges jövőig.

  A4-es méret (61 oldal)