Upload failed. Maybe wrong permissions?
Láng Attila D.
Angari–Mira

2017, 2018
Részlet Néhány perccel kilenc óra, azaz H –7 előtt a Halli-Haumma északi lejtőjén telepített műszerek egy egész négy tized richteres rezgést észleltek, amit folyamatos sorozat követett, volt, hogy félpercenként jöttek a rengések, de egy sem érte el a két richtert. Senki sem értette, mi történik. A hegy változatlanul inaktív volt, az összes emissziós érték zéró közelébe esett, a műhold végigpásztázta a krátert, de a láva már erősen hűlt és szilárdult. Veronica nekilátott egy új modellnek, de nem volt semmi támpontja, amire a rezgések magyarázatát felépíthette volna.
Egy órája tartott már mindez, amikor Susan asztalán megszólalt a rádió.
– Susan! Susan, hallasz?
– Angari!
– Mi a helyzet?
– Mi van veletek?!
– Velünk semmi, mondd már, mit mutatnak a műszerek!
– Két richteren aluli rezgések egy órája, az északi oldalon, semmi más.
– Ne az északi oldalt figyeljétek. A Nombir-Taummát nézzétek! A Nombir-Taumma fog kitörni!
Az egész Intézet hallotta. Emoji kétségbeesetten kapott a VolcaSpace pultjához, és átigazította a műholdat negyven kilométerrel északabbra. Ez fél percig tarthatott, vagy egy kicsit tovább. Talán tíz másodperce vették a képet, amikor a Nombir-Taumma csúcsán vakító fény lobbant.
A könyvről Két kisregény egy kötetben. Tudjuk, hogy vannak emberek, akik érzik a szeizmikus mozgásokat, érzékenyek a földrengésre, vulkánkitörésre. De nem sokan vannak, akik képesek kommunikálni egy heggyel. Az Angari (12 ezer szó) és a Mira (23 ezer szó) két ilyen történetet mesél el, két kislányról, akiknek van egy közös vonásuk.
Letöltés, olvasás
A5 (135 oldal)
online olvasható változat
Archive.org
Google Drive
Vissza a könyvtárba