Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Angari – Mira

2017–2018


Néhány perccel kilenc óra, azaz H –7 előtt a Halli-Haumma északi lejtőjén telepített műszerek egy egész négy tized richteres rezgést észleltek, amit folyamatos sorozat követett, volt, hogy félpercenként jöttek a rengések, de egy sem érte el a két richtert. Senki sem értette, mi történik. A hegy változatlanul inaktív volt, az összes emissziós érték zéró közelébe esett, a műhold végigpásztázta a krátert, de a láva már erősen hűlt és szilárdult. Veronica nekilátott egy új modellnek, de nem volt semmi támpontja, amire a rezgések magyarázatát felépíthette volna.
  Egy órája tartott már mindez, amikor Susan asztalán megszólalt a rádió.
  – Susan! Susan, hallasz?
  – Angari!
  – Mi a helyzet?
  – Mi van veletek?!
  – Velünk semmi, mondd már, mit mutatnak a műszerek!
  – Két richteren aluli rezgések egy órája, az északi oldalon, semmi más.
  – Ne az északi oldalt figyeljétek. A Nombir-Taummát nézzétek! A Nombir-Taumma fog kitörni!
  Az egész Intézet hallotta. Emoji kétségbeesetten kapott a VolcaSpace pultjához, és átigazította a műholdat negyven kilométerrel északabbra. Ez fél percig tarthatott, vagy egy kicsit tovább. Talán tíz másodperce vették a képet, amikor a Nombir-Taumma csúcsán vakító fény lobbant.


Két kisregény egy kötetben. Tudjuk, hogy vannak emberek, akik érzik a szeizmikus mozgásokat, érzékenyek a földrengésre, vulkánkitörésre. De nem sokan vannak, akik képesek kommunikálni egy heggyel. Az Angari (12 ezer szó) és a Mira (23 ezer szó) két ilyen történetet mesél el, két kislányról, akiknek van egy közös vonásuk.


Letöltés PDF-ben


  A5-ös méret (148·210 mm), 135 oldal