Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Ganges Ragas

Avagy nem gengszter, sőt!
  Megint messze kezdem, de hát ez az én padom. Ugye?! ...és ezt élvezem... szóval...
  Nagy meglepetéssel és örömmel vettem észre a fészen a felhívást, miszerint egy este az általam nagyon szeretett Gátőrházban -ahol önkéntesként leledzem és fürdőzöm a fiatalok szeretetében és jókedvében, és ahol nap mint nap láthatom a világ egy fontos, mégis kevéssé ismert szeletét, jelesül a fogyatékossággal élők mindennapjait ... a saját, maszek nyomorékságomon túl, persze....- egy nyilvános koncertet tartanak.
  Számomra új volt ez, mármint, hogy ilyen is van, pedig a hely, a gyönyörű fák közé beékelt, tökéletes, fedett színpad s az előtte nézőtérnek is berendezhető füves terület "természetesen" adja magát, hogy ne kizárólag az ott dolgozók számára, hanem bárkinek, aki eljönne, hangulatos klub- vagy kamaraélményt nyújtson. (A kamara persze nem zárt koncerttermet jelent ez esetben, hanem a kis létszámot, de ezt csak magam miatt jelzem. Na.)
  Szóval, megláttam a plakátot, és elkezdtem szervezkedni. (Ezzel telik az életem, ugye. Ebben semmi új sincs, és hurrá, hogy van mit szerveznem...)

ganges_ragas_batta.jpg

Ott, ízibe kiírtam, hogy menni kék, mert ez király, és lám, azonnal akadt is jelentkező.
  Sokszor megemlékeztem már itt a padomon a Gátőrház egyik -ha nem leges-leg..- nagyon intelligens, mosolygós, naprakész informatikai -és minden más is, na- tudású ifjáról, Attiláról, akinek barátságát -hagy engedjek meg magamnak ilyen patetikus fogalmat, lécci- nagyon sokra tartom.
  A koncertre Ő s az édesanyja kísértek el -aztán utána haza is, pedig nem is itt laknak, de ösmernek, s nem hagyták, hogy elvesszek...-, s ez még jobbá tette az élményt. Köszönöm!

Tehát, ott tartok, hogy megláttam a plakátot a fészen és elámultam. Oké, nemhogy világzenében, de a kétezres évekkel bezárólag jóformán semmilyen zenével nem vagyok tisztában -na jó, ez az rám ragad, de akkor is, öregnéni vagyok... de mint mondám, élvezem, na...-, így nekem a név alapján előbb valami gettófíling -igen, az patinás korom miatt, na-, egészen pontosan a gang ragadt meg néhai agyam helyén a tágas térben. S kifejezetten a Bloodhound Gang ugrott be, hogyaszongya biztos valami ilyesmi... s bár éreztem némi zöngét/disszonanciát a hely kapcsán, de kicsire nem adunk -mégeggyufát!!- mentalitásom folytán nagyvonalúan átlendültem ezen. (Ha már, esetleg a mai népek nem tudnák mit is rejt ez a név, íme: https://en.wikipedia.org/wiki/Bloodhound_Gang#Final_lineup)
  Tehát, erre vissza-visszatértem, de elvetettem, mert ugye a Gátőrház és a gengszterrap nem teljesen kompatibilisek... A következő, amire agyam helyén a még működő magányos -de remekül teljesítő- szinapszisok ugrottak, az a Gangesz volt.
  Ímé, mondom néktek:

gangesz-folyo.jpg

Ám, ez sem tűnt teljesen okésnak, tehát rágtam még a dolgot -vagy az engem, na. Majd mivel a gugli a barátom, kiokosítottam magam. (Pl.: https://www.harmonet.hu/ajanlo/71584-egyedi-produkcioval-erkezik-budapestre-a-ganges-ragas.html&harmo=722827)
  S azon nyomban össze is állt a kép.
  Tehát szervezés megvolt, Ildikó és Attila kíséretében -és számukra sokszorosan hosszított útvonalon, hiszen a mocival nem lehet ám akármerre csak úgy, mint bárkinek....- leértünk a Szellő utcába.
  Már akkor voltak ott jó páran, hideg üdítő, zsíros kenyér várt mindenkit és ahogy telt az idő, lett a hangulat egyre ... nem is találom a jó szót, mert nem "jobb" lett a hangulat, mert eleve az volt, s nem is "bulisabb", mert eleve úgy érkezett mindenki tán, tehát ahogy telt az idő és hűlt kicsit az addig perzselő hőmérséklet -ami mellesleg remekül illik a Gangesz-táji fílinghez...-, lett igazán nyáresti, illatos, jókedvet és remek élmény ígérő hangulat a várakozók között.
  Én maradtam a mocimon, hiszen amúgy sembegyere nekem a füves terep, most meg a gipsszel, pláne, de nagy-nagy örömmel találtunk egymásra Peti és Édesanyja párosra, valamint pl Terike és Gyuri párosra... és még sokakra ... és sok-sok általam nem ismert emberre, tehát sem nem vesztem el, sem nem maradtam egyedül...
  Aztán elkezdődött a koncert.
  Számomra a szitár az almám másik feléhez kötődik. (De mindennel így vagyok, nélküle én semmit sem tudnék... és ezt is élvezem, na.)
  A tablá -a neve legalábbis- ríl új volt nekem, de most jól kikerestem: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tabl%C3%A1
  A felkonfban elhangzott, hogy éppen a zenekar úton van Románia felé, s a vonaton nem lehet szállítani a nagybőgőt... Hö, mondám... Tehát a basszeros, most egy gitáron játszik majd. Nyilván a bőgő hangja, sőt, számomra, a botfülűnek, a megjelenése is egészen más síkot jelent, de nem éreztem egy fikarcnyi hiányát sem...
  A balalajka pedig tökéletesen orosz. Nekem legalábbis. (Igen, a gyerekkorom... )
  Tehát, a Ganges Ragas lépett fel. Illetve ültek és zenéltek.
  A viselhetően forró nyári estében a szitár hangja, a zenészek behunyt szemű átélése, a közönség partnersége... a hely utánozhatatlan hangulatával számomra egy felülmúlhatatlan élményt adott.
  Imádtam a hosszú, andalító dallamokat... a vad, magas kiugrásokat... a vendég -sajnos nem tudom a nevét, elnézést-, édeshangú lány fantasztikus énekét... és talán számomra a legnagyobb élményt a balalajkás önmagát tökéletesen átadó, minden molekulájával a következő hangra koncentráló lényével, a bevadulós, ereszddelahajam stílussal olykor, melyből átmenet nélkül tudott váltani a legnyugisabb balalajker hangzásra, tehát nekem ő, ez az ízig-vérig lelkes, elkötelezett zenész adta. Imádom, lenyűgöznek az ilyen emberek. Akik azt, amit csinálnak, teljes egészükben teszik, s teljes egészükben élvezik is. Nem tudom máshogy mondani, engem ez lenyűgöz.

Nem készítettem ott egy árva fotót sem, mert el voltam foglalva az élvezettel, azzal, hogy az a hely, mennyire tökéletes keretet biztosít egy ilyenhez -magamban azonnal PajtaEste nevet is adtam neki, a színpad neve után, és úgy örülnék, ha lenne ebből rendszer, mert ez egy életképes kezdeményezés lehet-, tehát én nem fotóztam, de ideteszek egy youtube videót, hogy legalább az emléket felidézhessem magamban -ha az agyam maradéka ebben partner, persze, de mindent megteszek, hogy segítsem ebben...

Aztán, mikor vége lett, már sötét volt s Attiláék egészen hazáig kísértek. Végig beszélgettünk, nagyon köszönöm!

Annyira de annyira örülök, hogy ott lehettem ezen!
  Legyen ilyen máskor is!!!

2019.06.27., 14:15

ganges ragas gátőrház pajta talema

2nmBokamacera - letelt

You could leave a comment if you were logged in.