Upload failed. Maybe wrong permissions?
Ma volt az első ülés.
Évek óta kerestem, és mikor megtalált a lehetőség, onnantól óriási várakozással készültem a kiírt dátumra.
Szokásomhoz híven, vagyis inkább a megszokott gyakorlatnak megfelelően ismét hoztam a formát és nem volt az olyan egyszerű, mint gondoltam. Hiszen a péntek 14:00 szállításilag nem a könnyen leszervezhető szakasz a naptárban. Először az Alapítványt próbáltam, de költészet napi előadásra készülődés miatt ez a lehetőség kiesett, tehát maradt a BKK-rokiszállítása. Nos, ott a péntek rettenet... szentnemzethy kormányunk a tavalyi -vagy tavaly előtti... nincs agyam, na...- akadálymentes kocsipark bővítés beharangozott híre után, a régieket ugyanezen parkból már hírverés nélkül leírta, tehát így maradt mindösszesen három erre alkalmas kisbusz a főváros teljes területére. Így a hétfő reggel és a péntek délután érthetően -vagyis az előző felvezetés okán egy frászt, csakis narancsérthetően..- zsúfolásig tele, így engem kizárólag délelőtt 10:10-kor tudott összeszedni a kisbusz az Etelén, s vitt ki az OORI-ba. Ahol is eztán a büfében ültem s rejtvényt fejtettem a célidőig.
Amikor is felmentünk a "Hetesbe" -ami az osztály neve volt előző életében, mikor is még az intézmény pavilonrendszerben működött- s ott vártuk be a többieket.
Sokszor leírtam s mindig elmondom, szeretem azt az intézetet. Amióta felépült a főépület -2004-, azóta használható is… mármint akadálymentesítési szempontból, mert a hegyoldalban elszórt, szerpentinről vagy hosszú lépcsősorokon át megközelíthető pavilonok, melyekben minden osztály külön helyezkedett el, csakis belső szállítással volt megoldható, éppen ezért például én az intézet büféjét csak hallomásból ismertem, hiszen abban a majd három évben, míg így voltam ott hónapokat, nekem nem volt alkalmam eljutni odáig. (Röntgenre, műtétre, ergoterápiára vittek sokszor, de a kávézás luxus lett volna, pláne az első másfél évben, mikor még ülni sem tudtam….)
Senki, még a szervezők, az osztály két pszichológusa, sem tudta, hányan leszünk, mert sok meghívót kiküldtek, sokan vissza is jeleztek, de a valós számokról senkinek nem lehetett écája.
TÚLÉLŐKLUB
Ma volt az első ülés.
Évek óta kerestem, és mikor megtalált a lehetőség, onnantól óriási várakozással készültem a kiírt dátumra.
Szokásomhoz híven, vagyis inkább a megszokott gyakorlatnak megfelelően ismét hoztam a formát és nem volt az olyan egyszerű, mint gondoltam. Hiszen a péntek 14:00 szállításilag nem a könnyen leszervezhető szakasz a naptárban. Először az Alapítványt próbáltam, de költészet napi előadásra készülődés miatt ez a lehetőség kiesett, tehát maradt a BKK-rokiszállítása. Nos, ott a péntek rettenet... szentnemzethy kormányunk a tavalyi -vagy tavaly előtti... nincs agyam, na...- akadálymentes kocsipark bővítés beharangozott híre után, a régieket ugyanezen parkból már hírverés nélkül leírta, tehát így maradt mindösszesen három erre alkalmas kisbusz a főváros teljes területére. Így a hétfő reggel és a péntek délután érthetően -vagyis az előző felvezetés okán egy frászt, csakis narancsérthetően..- zsúfolásig tele, így engem kizárólag délelőtt 10:10-kor tudott összeszedni a kisbusz az Etelén, s vitt ki az OORI-ba. Ahol is eztán a büfében ültem s rejtvényt fejtettem a célidőig.
Amikor is felmentünk a "Hetesbe" -ami az osztály neve volt előző életében, mikor is még az intézmény pavilonrendszerben működött- s ott vártuk be a többieket.
Sokszor leírtam s mindig elmondom, szeretem azt az intézetet. Amióta felépült a főépület -2004-, azóta használható is… mármint akadálymentesítési szempontból, mert a hegyoldalban elszórt, szerpentinről vagy hosszú lépcsősorokon át megközelíthető pavilonok, melyekben minden osztály külön helyezkedett el, csakis belső szállítással volt megoldható, éppen ezért például én az intézet büféjét csak hallomásból ismertem, hiszen abban a majd három évben, míg így voltam ott hónapokat, nekem nem volt alkalmam eljutni odáig. (Röntgenre, műtétre, ergoterápiára vittek sokszor, de a kávézás luxus lett volna, pláne az első másfél évben, mikor még ülni sem tudtam….)
Senki, még a szervezők, az osztály két pszichológusa, sem tudta, hányan leszünk, mert sok meghívót kiküldtek, sokan vissza is jeleztek, de a valós számokról senkinek nem lehetett écája.
Végül heten jöttünk össze, plusz a két szervező. Az eredetileg két órásra tervezett szeánsz végül 2 óra 20 perc után kényszerűen vettetett véget, hiszen -szerintem- mindannyiunkban maradt valami, amit félbehagytunk...
Most nem beszélek a konkrétumokról, hiszen ez igencsak intim,nagyon bizalmas téma. De azért mindenképpen le akartam ezt jegyezni, hogy meglegyen a tény, végre megtaláltam a TÚLÉLŐKLUB-ot, mert erre, egy ilyenre, szerintem időről-időre egy traumán átesettnek szüksége van. Nem tudom, hogy mindenki így van-e ezzel...
Ám azt tudom, hogy akinek fontos ez, annak nagyon égő hiány a nemléte, s ezt az űrt, mostantól talán sikerül majd befoltozni.
2016.04.10., 12:51
~~DISCUSSION~~
| ← Felülvizsga unásig | FOREVER MisFits - talema vagyok, sorozatfüggő... → |