Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Bokamacera - gipszcsere II.


  Április 30-án, tehát éppen két hete **//MEGKAPTAM//** a teljes gipszet -szép, szabadság avagy HELP-kék színben, baromi drágán, mert ugye a TB nem állja e luxust, akkor sem, ha orvosilag tilos nekem cipelni a normigipszet- s azóta itthon vagyok.
  Most kedd van, az első héten nem volt semmi különös, néha fájt, de egyáltalán nem vészes, voltam HELP-majálison -ami remekül sikerült-, és néha lemerészkedtem az emeletről mondjuk boltba is, és lementem a Gátőrházba is. (Most tényleg csak villámlátogatás volt, tán két órát sem töltöttem lenn, mert még annyira sem vagyok képes, mint rokierőm teljében, de nagyon hiányoznak... Peti írja nekem a jegyzeteit, Zsoltika mesélt azonnal, Kittyék mellém ültek rögtön és egyáltalán...)
  Aztán olyan csütörtökre (05.09) elkezdett úgy dagadni a lábam, hogy az már ijesztő volt. Reggelre azért helyre állt, így nem vettem túl komolyan.
  Szombaton elmentem egy körre a városba, leküzdtem magam a lépcsőn, ami már annyira jól megy, hogy ihaj, és elmociztam a piacra, ahol is fülbevaló-ügyi randim volt ErikÁron nagyon-nagynéni és nagyon-nagybácsiékkal. Eközben összeakadtam a helyi DK kitelepüléssel, ahol ugyan nem írtam alá sokadszorra az ívet, hiszen már jóval korábban megtettem, csak beszélgettünk egy kicsit.
  Eközben lettem rosszul. Nem szóltam senkinek, mert "csak" előbb olyan jellegzetes fényes pontok jelentek meg előttem, aztán azok kvázi karikákká álltak össze, majd csőlátásom lett... de közben az járt agyam helyén, hogy amíg ezt Péter és Tibi -akikkel beszélgettem- észre nem veszi, tehát nem leszek láthatóan dezorientált- nem lehet olyan folytatása, mint egyszer volt már: https://talema.blog.hu/2015/11/15/az_en_pentek_13-am_209. (Ez nagyon fontos történet, sok tekintetben, de most ismét és hangsúlyosan, a jelen -igen, akkor is és azóta is jelen: narancsegészségügy állapotok felől nézve.)
  Aztán szombattól már, tehát vasárnap reggelre sem lappadt le, majd hétfőre sem, a lábujjaim -melyek kilógnak, de a gipszből alájuk is képeztek talpat, hiszen "Mártának a lábujjai is nagyon sérültek, vigyázni kell azokra is!"- volt Tanár úr intelme efelől a gipszmester felé-, tehát a lábujjaim guszta pici virslicskékként lapultak egymáshoz és váltak egységesen fényesen bíbor lila színűvé... na, ez nekem nem tetszett, és a lábfejem akkor már folyamatosan fájt -két oldalt éreztem a spanyolcsizmát- tehát hétfőn reggel elmentem a házidokimhoz. Ő elolvasta a zárómat, ambuláns lapomat -ezeket most adtam le- és mutattam neki a vislicskéimet... felhívta az éppen rendelő sebészt, hogy nézze meg, majd át is küldött hozzá.
  Egy fiatal, kedves doki volt, megnézte, meghallgatott és azt mondta, ő nem meri megbontani ezt, mert hasi sebész, és különben is, Tanár úr, neki látnia kell ezt, tehát menjek fel a Jánosba. Vissza a házodokimhoz. Ott doktornő kért nekem másnapra betegszállítót, előttem beszélt a diszpécserrel, elmondott mindent, majd ráírta a papíromra is, hogy 9:00-re kérte az indulást, hazaszállítással, de a tapasztalat az, hogy reggel 6 és 10 között bármikor lehet rájuk számítani.
  Fekvőmentőt kért, hiszen kényelmes vagyok...

Én másnap 5kor fölkeltem, felöltöztem, elkészültem, aludtam még 20 percig, aztán vártam a betegszállítót. Rázott a hideg, de nem voltam lázas, csakazidegvagymi...
  10:06-kor értek oda értem, egy nagyon segítőkész fiatalember volt a sofőr s egyben a személyi segítő is, mikor felcsengetett, kértem, hogy jöjjön fel, mert kicsit segíteni kell nekem a lejutásban. Így is történt, most nem kellett leülnöm az alsó három lépcsőfoknál, melyek mellett csak baloldalon van -lefelé- korlát, és a táskámnak sem kellett a nyakamban lógnia.
  Lenn kiemelte félig az ágyat, így könnyebben tudtam felfeküdni rá, majd visszatolta és rögzítette azt.
  Papírkákat odaadtam neki, s indultunk.
  11:02-kor vettük fel az ötödik beteget s 12:35-kor értünk az Ortopédiára.
  Áttettek egy ottani toligaágyra s azzal azonnal a gipszelőbe vittek.
  Ott ismét a két ismerős betegtoliember volt, kedvesek és segítőkészek mindig... Azonnal flexet ragadott egyikük, másik tartotta a lábam eközben... én meg odanézni sem mertem... egy darabig, aztán muszáj voltam...
  Nagyon akkurátusan szedték le, úgy, hoyg majd vissza is lehessen tenni, ha nem kell annyit tágítani rajta, mi miatt már új gipszre lenne szükség, tehát talán ezt is vissza lehet rakni...
  Kikérdeztek hasiszuri, lábfelrakás ügyben, s megnyugodva konstatálták, hogy betartom a betartandót.
  Kibugyoláltak, de a lábam nem emelték ki, hívták Tanár urat.
  Jött is, majd megnézte, Ő kiemelte, a sebem nyugodt -és én csak most láttam, hogy a lábfejemen lévő cipzár mellett van a belbokámon is egy 1cm sugárméretű negyedkör alakú varratsor is, én azt éreztem sikoltozni valamelyik ébren töltött éjszakámon...
  De rendben van, marad a július 2. levételi dátum, Tanár úr szaladt is tovább, két gipszelőember pedig kooperációban kijavítgatta a gipszemben található egyenetlenségeket, átpólyálta a lábam, majd visszahelyezte rá a javított gipszet, úgy, hogy mindkét oldalon lett cirka 1,5-1,5mm rés a felek között, tehát a körfogata megnőtt így mindenhol, de így is azonnal kitöltöttem s ez azóta is így van, viszont a spanyolcsizma érzés nem tért vissza.

Mikor elkészült a mutatvány -megjegyzem, nem volt az osztályon selyemragasztó -mellyel a gipszet kívülről lehet rögzíteni-, ezért is el kellett szaladnia valakinek a gyógyszertárba(!!!!), majd vártam a talpra, hiszen most már terhelhető, igaz, alakítani kell kicsit, mert nekem a sarkam alá kell tenni majd valamit, de ez megoldható, s azt is ki kellett fizetnem... de elkészültem. Kitoltak a váróba. 13:15-től vártam a szállítót.
  Elővettem a könyvem és olvastam. Közben találkoztam egy csomó ismerőssel, pl Juhász dokitól is kérdeztem ugyanazt, mint a gipszelőktől vagy Tanár úrtól: "Hiányoztam?" és mindannyian mosolyogva konstatálták a tényt, hogy nem bírnak megszabadulni tőlem....
  15:34-kor indultunk haza -s én kérdeztem az osztályírnokot is Tanár urat is és mindenki mást is a szállításról, nem kaptam papírt, de mint kiderült, kellett volna-, az osztályírnok leüvöltötte a mentősök -mert akkor már ketten voltak- fejét, de kiállította-, és 17:05-re értem haza. Én annyira elfáradtam, hogy nem is tudom elmondani. Aznap este semmire sem voltam képes, és ma, másnap, gyakorlatilag végigaludtam a napot, fél 3 után keltem csak fel.
  (Az időpontokat jegyeztem mindeközben a teflonba, illetve Dittének a teflonon által, msn-en, mert a agyam nem alkalmas ennyi dologra, na.)

Úgy döntöttem újranézem a Kívülállók-at.

Azzal sok időt tudok hasznosan eltölteni nyugiban.... :)

Ja, és nem hagyhatom ki, mire hazaértem itt volt Gyuri az ebédemmel a Gátőrházból és egy sütivel, amit a szomszédnénim küldött nekem.
  Elmondhatatlanul finom vacsim volt. :)

2019.05.15., 16:13

betegszállítás boka gipsz jános misfits talema

Bokamacera - gipszcsereTalema

Discussion

Enter your comment. Wiki syntax is allowed:
A hozzászólásokban sem webcím, sem HTML kód nem használható.