Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Talema blogja

alma.jpg RememberSammyJankis!
Reggel felkelni. Este lefeküdni. … A fizikai kín, a rokiság elfogadása… piskóta volt a mindennapokhoz képest.

„Ó, s ha ketrec nélkül morgok kicsit, ne izgasd magad;
tudod, itt senki nem harap.” (LGT: Miénk ez a cirkusz)

„Hiszen Te élsz! Én nem. CSAK MŰKÖDÖM!”
(QUIMBY: Androidő)

Angyalvakond - könyvma, versma


  Röhrig Géza: Angyalvakond

Azt akarom, hogy itt legyen letéve a padomon.

A rettenetes, de embertelenségében tökéletesen illeszkedő narancstörvény, mely az "Életvitelszerű közterületen tartózkodás" -http://www.tamogatoweb.hu/index.php/jogszabalyfigyelo/jogszabalyok-2018/237-2018-evi-xliv-tv- témájában rendelkezik, újabb szög a demokrácia, s ezen belül az emberiesség koporsójában. (S persze az is a rettenetet erősíti, hogy általam szimpatikusnak, értelmesnek _embernek_ tartott humanoid is támogathatja ezt... érthetetlen, komolyan és vérfagyasztóan blokkoló...)
  Mostanában, hogy nincs már segítségem és Esztergomba sem járok (...), ritkán utazom Pestre, így nem szoktam találkozni például Imrével -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/megvan- sem, aki Csillagszállót árul a Deákon. (Vajon ott van még? Él még? Rettenetes kérdés, de itt dobol bennem...)
  Fedél Nélkül-t is szoktam venni, általában a Keletinél, ha látom ott is mindig ugyanannál a hölgynél. S most ők árulják kizárólag a címben jegyzett kötetet. (https://zoom.hu/hir/2018/11/06/rohrig-geza-uj-verseskotetet-csak-hajlektalanoktol-lehet-megvasarolni/)
  Elpanaszkodtam a fészen, hogy szeretnék egy példányt, de nem járok Pesten, s szinte azonnal jelentkezett Mária, hogy megveszi nekem s átadja, ha legközelebb arra járok. Nos, ez így is lett, mikor Énonokám (I. Énonokám, hiszen II. Énonokám már boldogan colstokoskodik anyukája pocakjában) negyedik -4. háhá!!- szülinapjára igyekeztem, Kelenföldön villámrandiztunk, és átvehettem tőle az általa megszerzett példányomat. Nagyon köszönöm Juhász Mária!

- A könyv, mint olyan, egyfajta szentség -kimondanom is nehézség ezt, mégis így van-, hiszen Anyu által belém ivódott a tárgy szinte mindenek feletti -legalábbis különös- tisztelete, így amit most tettem minimum érdekes. És finom voltam.

Röhrig Géza számomra a Saul fia által vált ismertté, s személyisége folytán ragadt meg néhai agyam helyén a tágas térben, hiszen egyike a kevés igazán embernek. (http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema:blog:saul_fia_es_egy_kis_mai_rettenet)

Aláhúztam bizonyos sorokat, illetve van ahol egész verseket bejelöltem. (Ceruzával, nem mintha ez "megbocsátható" lenne, de akkor is úgy éreztem, tollal már mégse... egy zöld ceruzát használtam... és Anyura gondoltam, ahogy a könyveit katalogizálta minden nyáron...)
  Van egy vers, ami Sanyiról szól. Az első heteiről. ÚjÉlete első heteiről.

anonymus

mínusz tízben bukkantak rá
  orrát a patkány már perforálta
  magához tért ám nem emlékszik
  sem nevére sem a mennyországra

tojásdobozon habszivacson hevert
  fólia és kátránypapír volt a paplan
  iratai eltűntek
  élővé nyilvánítása folyamatban

a jobbot térd alatt
  a balt rüsztből csonkolták
  reggel kimankózik
  s van benne még boldogság

este már savanyúszag lengi körül
  mint egy feltúrt hangyabolyt
  föltámadásából másnak
  eddig nem sok haszna volt

egy hajszálon múlik egy hajléktalanszállón
  a fiúk golflabdával csocsóznak
  ő akár pezsgőtabletta a mézben
  a nevén gondolkodik egész nap

Nem biztos, hogy meg merem mutatni Sanyinak.

A többi részletet is leteszem ide, mert nekem ez nagyon fontos.

"Története annak van, aki eltört"

"emlékek vettek elő
  meggyűrűzhetetlen komisz emlékek
  mint egy turista az óriási térképet
  próbáltam a múltat visszahajtogatni" /dezső bácsi/

"hisz akár egy dísztárcsa a sztrádán
  én már leváltam valahol
  iszom de nem hat rám az alkohol

van nálam
  ám nincs bennem élet
  mint gyufa mely másnak tud csak tüzet adni" /dezső bácsi/

"háttal élek én már mindenkinek" /peppe/

"pedig voltál erős
  erős mint a damil
  belül oly tiszta
  mint egy mocskos radír

de most hogy lopsz
  bár testi bajod nincsen
  megfulladsz mégis
  mint hal a forralt vízben" /ili/

"a szerelem halott hasbeszélő

eltemethetetlen
  míg valaki szól belőle" /margit/

"téglakerekű roncsautókban
  a kamara-erdőben
  egy csőben
  csókoltam végig vénádon a tűösvényt

félve mindig az utolsó alkalom
  hogy másnap eltűnsz kiugrasz az ablakon
  vagy leszel csak nem lesz pupillád hozzá" /kulcslyukon a holdat/

"esténként leül
  meggyűrűzni emlékeit
  ki tudja mikor
  szállnak erre majd megint
  ...
  szíve már szabad
  szabad s oly tiszta
  mint egy dugihely
  ha meghalt az alkoholista" /lackó/

"magamban ott zsákos ember
  megfogadtam hogyha egyszer
  felnövök majd bárhol is légy
  bosszút állok társaimért
  magamban ott zsákos ember

a lám ötven esztendő múlva
  tőlem bűzlik csámcsog e csúszda
  én zabálok itt szétcsapott fejjel
  én lettem az új zsákos ember
  s lám ötven esztendő múlva" /tibi esküje/

"...
  nézd a dunát e pazar alkonytűzben'

szólt az igazságos a rideg mérlegházban
  s én trágár falfirkák döglött egér helyett
  talján udvarhölgyekkel telt báltermet láttam

egy csúf nap aztán holtan találtuk
  nem szóltunk senkinek
  mi temettük őt el

oda az igazság éreztük rögtön
  s teli a jövőnk
  tatárral-törökkel" /mathias rex/

"itt fekszem
  e hiányoddal kisámfázott világban
" /dávid/

Itt. Meddig még? Mehetek már? Átengedtek?

2018.12.02., 18:30

alma hajléktalan hiány imre narancs röhrig géza sanyi talema vers

Sorozatosan - American GodsTalema


Sorozatosan - American Gods


  Naná, mindig sorozatot nézek. Pláne, amikor nem tudok aludni, akár egy évadot egy éjszaka alatt, de többnyire egy-egy résznyit haladok csak. Ha látok valamit ami felkelti az érdeklődésem, rákeresek, belenézek, elolvasok ezt-azt és ha arra érdemesnek látom, elteszem magamnak.
  Ilyen volt az American Gods is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_istenek_(telev%C3%ADzi%C3%B3s_sorozat))
  A karakterek és a spotokban látott részletek miatt került a listámra a címe ellenére... és lám, megérte. Nagyon is.

american-gods-character-guide-600x262.jpg

/Kép ehunnan ni: http://abook-club.ru/forum/index.php?showtopic=71847/

Durva, nagyon durva. Féktelen, zagyva... vagyis annak tűnő, majd váratlan pontossággal összefésült.
  Baromi érdekes.
  És ír.

Banshee... kobold... Bantry-bay...

Amikor először megláttam benne a koboldot, kezdett gyanússá válni a dolog, majd aztán a hangás domboldalon az óceán egy öblét figyelő vörös hajú kislányka megerősítette ezt...

(A jelenetben látszik az óceán, amit innen, a domboldalról figyel a lányka, s az öböl jelzett néhai agyam helyén a tágas térben, hogy én ittende voltam!!!) /Kép ehunnan ni: http://www.criminalelement.com/page-to-screen-american-gods-107-a-prayer-for-mad-sweeney-review//

...aztán kisvártatva kibökték Bantry nevét.
  Nézd a, mondom!!

bantry_12.jpg

A kalóz napon voltunk ott, mikor Dittééknél lógathattam a lábam 2012-ben. http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/1012_kaloz_nap_bantryben

Ez a sorozat az ír folklórra is épül, és így könnyen elhessegette a monoteizmussal szemben érzett averziómat, mellesleg meg nosztalgikus mosollyal néztem a számomra "ismerős" helyeket. (Persze túlzás, de akkor is.)
  Szép helyek, szép emberek.. végletekig kiforgatott helyzetek, és néhány -lehet, csak számomra- megválaszolatlan kérdés. És sok istenség... no meg egy Árnyék és egy Szerda.
  (Sosem gondoltam volna, hogy én valaha ilyet érzek. Köszönöm Ditte!)

Jöhet a második évad!

2018.11.30., 19:06

american gods bantry bay film ír kobold sorozat talema

Szubjektív vs objektív - kijelentőmódbanAngyalvakond - könyvma, versma


Szubjektív vs objektív - kijelentőmódban


  Mondám, REPÜLTEM.

Azt is elmondtam, hogy nekem mit jelentett, illetve még most is -és amíg néhai agyam helyén a tágas térben megmarad- mit jelent. Ahogy azt is, hogy Csülök elmondta -akinek, és az ASE-wingchair egészének, köszönöm, most is és folyamatosan-, ez nem volt szép felszállás.
  Én mind aközben csak annyit éreztem, hogy ülök, próbálok nem útban lenni és egyszer csak már nem nyom a gravitáció a sziklához, mert kigurultam róla a légbe bele... Abban a pillanattöredékben, mikor a kerekek már nem a talajt érintették, hanem lebegtek alattam, így én magam is a levegőben, s még nem éreztem az ernyő emelését -ez tényleg csak egy villanás volt, sőt, lehet, hogy ilyen nincs is, csak megcsaltak receptoraim- akkor olyan hukk-szerű valamit éreztem... de ahogy jött, el is múlt, mert az ernyő tartott, nem estem, hanem lebegtem... határozott különbség, de nem is, mert a lebegés csak a töredékében volt az egésznek, hiszen az ernyő folyamatosan vitt, így valóban repülés volt ez.
  De nem emiatt kezdtem ma ebbe, bár ez folyamatosan itt él -és késztet unhatatlan vigyorgásra, évek óta nem fordult elő igazán már, hogy utcán mentemben vihogtam volna fel, de szombat óta többször is... na jó, az ír kiruccaim késztetnek ilyesmire, és nem tudom elég nyomatékosan elmondani mit is jelent nekem ez-, hanem egy, a siklóernyőzésemre kapott reakció miatt.
  Nem fogom megnevezni akitől kaptam, mert nem fontos a személye. Már nem az övé, hanem az, hogy kitől is érkezett ez.
  Feltettem a fészre az örömködésem, a képekkel, videókkal együtt, és mindenki ámuldozott, ami fura lenne ha nem lenne..., mert valóban ámulatra méltó ez az egész, a bravúr pedig, amit a hirtelen oldalszélbe váltó erő miatt Csülök -és a "földi stáb"- véghez vitt, az pedig nettó tiszteletet ébreszt.
  Bennem.
  Ott, én nem éreztem ilyet, mert halovány dunsztom sem volt, hogy milyen a_felszállás... az egész okán éreztem kíváncsiságot, az egész tudás miatt, a felelősség felvállalása okán éreztem tiszteletet, s ebben benn volt az is, ha bármi gixer adódna, azt Csülök megoldja. Hiszen, Ő ezzel foglalkozik. És én ennek tudatában, ezzel a teljes hittel, teljes bizalmammal vállalkoztam erre a kalandra.

A komment, ami miatt most írok, s amit azután én nyilvánosan megválaszoltam, majd ezután törölt az írója -akit nem nevezek meg itt, s gyanítom, jégmezőmön sem fog megtapadni, mert a túlélőkészletem fontos része ez... (magamnak nem kell részleteznem, s annak sem, aki ismer...)-, tehát a komment cirka így szólt:
  "Ez életveszélyes volt."
  Én pedig erre valami olyasmit írtam, hogy
  "Nem. És nem vártam mást tőled. Köszi a megerősítést."
  (Mert nem ez volt az első ilyes megjegyzése, anno, az elsőkor még csalódást okozott, utána már csak bosszantott, most pedig már igazán csak untat.)
  Erre privátban kaptam az ívet folytatólagosan, és ez már elment a gúnyolódásig, valamint a végtelen ostobaság* szintjéig, melyet az általam a "regénynyi" mocskolódásra adott felelet váltott ki. (Persze tudom, hogy ez csak kamuostobaság, csakis a nyíltság hiányát és nem észbeli képességek nemlétét jelenti, sőt, gyanítom, talán némi alkoholfok is szerepet játszhatott ebben, de ez csak megérzés, mert a stílusa erre utalt.)
  Hiszen az alant idézett -és csakis az én szavaimat írom le itt- sorokat írtam, majd erre a gúnyosan epésnek szánt, de csakis az okoskodást igazoló választ kaptam, mely a polkorrektséget célozta porrá zúzni. Csakhogy itt szó sem volt polkorrektségről, de erre visszatérek.
  Tehát a válaszom:
  "Hátha megérted a különbséget: A.) "Ez életveszélyesnek látszik!" B.) " Ez a felszállás konkrétan életveszélyes volt." De -már- nincsenek illúzióim. És igen, befejeztem. Te fortyoghatsz, engem -most sem- rántasz magaddal. "

Mert ez fontos különbség, és ennek köze nincs a polkorrektséghez, az ugyanis akkor áll fenn, ha azt mondom a fenti alapkommentre:
  -Abszolút hozzá nem értőn, szubjektív szemszögből, de általános érvényűen megfogalmazott igaztalan kijelentés.
  Ha nem alkalmazom a polkorrektséget, akkor pedig azt mondom:
  -Vérbutaság.
  Előbbi talán érthetően kifejtett, utóbbi pedig csakis emocionális reakció.

Ma egész nap ezen morfondíroztam, illetve többször eszembe jutott, s a délelőtt folyamán, sőt, már munkába menet megtaláltam a -számomra- megfelelő s szerintem pontos párhuzamot.
  Tehát: ez a felszállás, illetve az, hogy én a nyomorék, vállalkoztam erre, "életveszélyes".
  Mondja egy abszolút kívülálló.

Tegyük fel, hogy valaki egy ember cirka száz darabra tört csípőcsontját és ízületét szedi ismét ízekre, s kis, lego-kockákként rakja azt újra össze.
  Ez életveszélyes.
  Mondja ezt egy abszolút kívülálló.

Ha ezt a tevékenységet mondjuk egy tehenész végzi, vagy egy útépítő, vagy egy fogász akár, akkor minden bizonnyal, s valóban életveszélyes... de ha egy arra kifejezetten készült, azt éveken át tanult s felügyelet mellett gyakorolt s gyakorlatot szerzett ember végzi, akkor is adódhat olyan helyzet, ami akár életveszélyes is lehet.
  Ám, ekkor lesz mérhetetlenül fontos, hogy nem "egy tehenész .., vagy egy útépítő, vagy egy fogász.." van ott, hanem az aki ezt, felelőssége teljes tudatában felvállalta.
  HISZEN MEGVAN A TUDÁSA AZ ADÓD(HAT)Ó GIXER MEGOLDÁSÁRA.

(Nem véletlenül írtam e példát.)

Csülök megoldotta, és szót sem érdemelne, mármint magyarázatképpen, legfeljebb méltatásként, ha nem kaptam volna ezt a megjegyzést, pontosabban ha nem hatványozta volna még ezt a rosszindulatot levelezésben a magát végtelenül felhergelő kedves fésztárs...

Ha valaki nem érti a szubjektivitás és objektivitás közötti különbséget, az nem érti a "szerintem" névmás hiányát, illetve annak hiányának ordító voltát.
  Én buta vagyok, és tudom, nevetséges is. De ha választhatok, s választok is, nem ítélkezem, ám válasz nélkül csak akkor hagyok egy sértést, ha az azt kimondó személye -már- nem számít.

A padomra leteszem, mert a fenti párhuzam -siklóernyős felszállás teli oldalszélben profin megoldva vs addig még senki által túl nem élt darabokra robbant csípőcsont csoportazonos vér-intoleranciás pácienssel, 10 órás műtéttel való helyreállítása- az én történetemben fontos.
  Nekem fontos.

Az pedig nem különben és mélységesen tiszteletre méltó, ahogy ezt kezelte Csülök, az pedig kifejezett baj, hogy a leszállásról nem készült felvétel, mert az tankönyvi példa szintjén tökéletesen zajlott -és ez megint szubjektív megjegyzés-, ráadásul egy zsebkendősaroknyi területen.
  Riszpekt.
  És most is vigyorgok.... nekem egy meghatározó élménnyel több van, és nagyon sajnálom, hogy van aki ezt nem értékeli... sőt -bármely indíttatással is magyarázva-, még hadakozik is velem.

Az a kis pont, ott a légbe benne... az voltam én, összekötve a profival és a mindkettőnk számára biztonságot nyújtó ernyővel.

171117_1.jpg

Köszönöm!

..................................
  Az ismétlés s tudás rokoni kapcsolatát nem elhanyagolva másolom ide a támogatáshoz szükséges dolgokat:
  "https://www.facebook.com/pg/asewingchair/about/?ref=page_internal
  Bankszámla szám: Amatőr siklórepülők egyesülete 65100149-11329466 Pátria Takarékszövetkezet (közlemény: wingchair támogatás) "

2018.11.21., 17:56

féltés fogalomzavar kaland polkorrektség rosszindulat siklóernyő talema tisztelet

A veréb ugrik - A siklóernyős -pölö én- repülSorozatosan - American Gods


A veréb ugrik - A siklóernyős -pölö én- repül


  Na jó. Én csak egyszer, de azt nagyon is!!!!!
  SIKLÓERNYŐZTEM!!!!!!

Magamtól eszembe nem jutott volna ez, de élnem kellett a felkínált lehetőséggel, melyet az ASE-wingchair tárt elénk egy korábbi TÚLÉLŐKLUB alkalmával.
  Az akkori csalódás, mely az odajutás lehetetlensége miatt adódott, nem csökkent, de eltettem a szokott helyre a komódom aljára, s álmodozva nézegettem az oldalukon feltett videókat, és olvasgattam a dologról. De reményem már nem volt rá, öreg is vagyok, lassan már egy rövid utazás is nagy gondot okoz, s nagy kaland, ha ez kimarad, hát kimarad... elmentem Írországba, boldogan "kergettem barikat" két hétig, aztán hétfőn hajnalban hazaértem és keddtől dolgoztam.
  Aztán egyszer csak derült égből kaptam a jelzést, hogy na akkor pénteken reggel 8-ra várnak a Pálvölgyi-barlangnál a siklóernyő felszállóhelynél.
  Ööö... mondám...
  Egyrészt azt hittem, idén már ez nem játszik, de a hét ágra sütő nap a remek szél és tiszta idő megengedte még ezt a hétvégét is, másrészt én pénteken dolgozom. Így azt újabb szívfájdalommal le kellett mondanom. Erre válaszul nem azt kaptam, hogy jaj de kár... hanem azt, hogy na akkor szombaton!!! Mondjam mennyire vigyorogtam???
  S persze festményszerű orcámon némi ráncot képzett a megoldandó feladat, mely ismét az odajutással járt, de nekifutottam.
  Telefon, msn, miegymás.
  Egyeske és Simi vállalkoztak rá, hogy segítenek nekem mint az oda-visszajutásban, mint az ottani közreműködésben, mint a dokumentálásban, ráadásul két munkatársamat is sikerült rávennem, hogy kísérjenek el, így Terivel és Gyurival kiegészülve öten érkeztünk.
  (Az odajutás is macera volt, de az "csak" a szokásos...)

Fizetővendégek jócskán voltak jelen, hiszen ki kell használni az időjárás adta lehetőséget, a szélirányt, miegymást -ezekhez én /mint bármi máshoz/ nem is konyítok, de ha valami, hát ez tutifúrókukker, hogy több tényező egybeesését igénylő tevékenység, tehát nem egy kósza gondolat eredménye egy ilyen nap-, tehát engem és a számomra kijelölt szekeret összeismertettek, s vártuk a sorunkat. (Én ezt a szekeret magamban, még mindig talyigának becézem, de ott szinte mindenki szekérként emlegette, így próbálom erre járatni agyam helyét...)
  Látták billegális voltomat, úgyhogy leülhettem rá míg a bevetésre vártunk.
  Mielőtt elindultunk, Dorka a lelkemre kötötte, hogy olyan melegen öltözzek, ahogy csak képes vagyok rá. Így két vastag pulcsi, plusz SzögletesBarátném dzsekije -melyet e helyütt is ismét köszönök- és farmer alatt lymphoedema harisnya -papucsorránpamutbojt_bocs- valamint kesztyű felszereltséggel érkeztem, de ezt Egyeske nem találta kielégítőnek, tehát saját sapkáját még a fejembe nyomva óvott a széltől is. Ímé mondom néktek:
  171117_58.jpg

Aztán egyszer csak bekötöztek a talyigába szekérbe:
  171107_39.jpg

Utolsó szavaim, ezek voltak: Bátor vagyok, mint a vak ló!!*
  171107_27.jpg

Kitoltak a meredély szélére -legalábbis az én pozíciómból úgy látszott, hogy a lábaimon túl, a szekér keretét támasztó stabil és minden bizalmamat bíró fiatalemberek mögött egy hangulatnyi távolban már a szakadék van mely egyenesen a városra magára "néz"... nos, ez igazából nem volt ilyen necces, de abból a perspektívából nagyon is úgy tűnt. Ez is megéri a csillagozást, ugyanaz a vakló mentalitás érvényes itt is, mint erre az egész kalandomra. (Vagy mint általában rám... s ÚjÉletemre.)
  

Így, ezzel a nem könnyű, s nem kis felületű -ami sokkal jobban számít, illetve az arányok ebben- szekérrel, egy dagi, öreg rokinénivel, hirtelen oldalba forduló viszonylag erős szélben ez egy szép felszállás volt. Nekem, aki ott ültem/feküdtem karácsonyi sonkaként bekötözve a szekérbe, és soha még nem tapasztalva ilyesmit, ez egy tökéletes felszállásnak hatott.
  Csak áhítattal és átszellemülten vigyorogtam, s próbáltam minél kevésbé útban lenni és minél többet befogadni a látványból, az élményből, a fényekből, a rám ható erőkből, az illatokból, a szélből, a távolságból.... a végtelenségből. Itt-ott felvillanó képekként láttam éppen fenn lévő ernyőket még, de tényleg csak flash-ek voltak, s láttunk egy éppen égő épületet is -itthon a hírekből tudtam meg, hogy valahol Pesten az egyik DK irodát gyújtották fel... nokomment-, és hidakat tudtam beazonosítani. No meg mesélt nekem Csülök -a profi, aki bevállalta egy öreg rokinéni életének ilyetén megszépítését- elmesélte a termikek és a meredély falánál kialakuló felfelé áramló levegő felhajtóerejének kihasználását, amivel lehetőség nyílik a repülésre.
  És a csend.
  Ez engem végtelenül meglepett, persze ez is csak azt mutatja, nincs agyam... de akkor is, na, meglepett. Az a mély, átható csend, akkor is, ha a szelek hangja erősebb, mint általában, mégis számomra az megkapó volt.
  És a fény.
  Szép idő volt. Sütött a nap, tiszta volt az ég, itt-ott néhány fátyolfelhő, tehát a várakozás alatt is látszott, hogy szép napunk van. Ám ott, fenn -jut eszembe, ezt is mondta Csülök, de nincs agyam, tehát nem emlékszem rá, ellenben bátor vagyok, ugye, tehát a saccot megengedem magamnak, nem hiszem, hogy 1-200 méternél magasabban lettünk volna, de lehet, hogy 100 sem volt- a fény, hogy úgy mondjam, töretlenül hatolt át a mindenségen... nem tudom leírni a különbséget, nálam a 'tiszta fény', mint olyan, most nyert értelmet.
  siklás.jpg

171107_43.jpg

Míg vártunk ámulattal figyeltük a trükköket, amiket csináltak az éppen fenn lévők. Ezek egyike a pörgés volt, aminek a böcsületes nevét még most sem tudom -spirál? dugóhúzó?-, de ezt elmondtam fenn Csülöknek, kicsiny meglepetést okozva ezzel, de tán látta elszánt kobakom tetejét -az Ő pozíciójából ennyit láthatott a fejem helyén...-, így belekezdett... előtte kérte, hogy szóljak ha nem bírom, s én készültem is... majd annyira de annyira vigyorogtam miközben megpörgették alattam a várost, hogy eszembe nem jutott szólni, ám Csülök egyszer csak lelassított, na ekkor már szóltam volna... de akkor meg már nem bírtam... (Remélem hallható volt, ahogy most is felröhögtem... )

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig voltunk fenn, nekem egyrészt egy villanás volt, másrészt viszont olyan tapasztalatot élhettem meg, ami nem lehetett néhány perc csupán, hisz annyi alatt -legyen az bármely dolog is- nem tudna megtapadni sérült agyam helyén, aminek a részleteire is emlékszem. Tehát ez időben nem lehetett kevés, másrészt mondom, fontos lenyomata van. Bekerült a komódomba ez is. Köszönöm!
  A leszállás a nemtommilyen -bocsi- texo melletti zöldterületen volt. A magasból mutatta Csülök, hogy "Ott fogunk landolni!", én meg néztem a mondott helyre, de ööö.... na a zabszem ekkor került igazán a helyére... vagyis túlzok, nem igazán, hanem egyáltalán, hiszen addig a para gondolata sem kerülgetett, ám akkor, hogy láttam azt a zsebkendő-saroknyi füves területet, ahová "készültünk" határozottan éreztem, hogy mondjuk sürgős mosogatnivalóm, vagy teregetnivalóm vagy valami egyéb halaszthatatlan dolgom van, így sajna, most rohannom kell haza és ebben én most nem vehetek részt, ezt bizony Csülöknek nélkülem kell megoldania... de mire a para a közelembe férkőzhetett volna, egyet döccentünk és már lenn is voltunk.
  Egy héttel azelőtt érkeztem haza Írországból, így annak a landolásnak az emléke is megvan, össze tudom hasonlítani a kettőt.
  Nem túlzok, ez sokkal simább volt. Tény, nem egy súlycsoport a kettő... ahogy az is, hogy az aerbus landolásához minden ideálisan előkészített, ez pedig csakis Csülök profizmusán múlt. S az abba vetett bizalmam töretlen volt.

S éppen ezért fontos a csillagot taglalnom kicsit:

* Ezt nagyon fontosnak tartom pontosabban kifejteni.
  "Bátor vagyok, mint a vak ló!!"
  Már amikor hallottam erről, megfogott a dolog maga és az a lelkesedés, ahogy Csülök beszélt erről. Az a teljes odaadás, amivel átadta az ehhez fűződő érzéseit nekünk, teljesen kívülállóknak, az nekem tökéletesen elég volt ahhoz, hogy már akkor egy pillanatnyi tétovázás nélkül jelentkezzek.
  Mert ez -az emberi hozzáállás, mely nélkülözhetetlen- "csak" egy megerősítés ahhoz, ami bennem azt a bizonyos vakló mentalitást életre hívja. Hiszen azt gondolom, ilyen helyzetben nekem egy dolgom van: megtenni amit tőlem várnak: megjelenni és vinni egy fő egészet.
  Minden mást ők biztosítanak, hiszen ezt, ennek karitatív voltát ők felvállalták. (Az indíttatást nem tudom pontosan, biztosan mondták... talán a szabadság érzése... de nem is ez a fontos, pusztán csak az, hogy ezt ők felvállalják.) S mivel ezt megteszik, felnőtt, felelős emberek lévén, biztos, hogy minden tekintetben felkészültek a feladatra. Biztonság tekintetében egy fikarcnyi kétségem sem volt, ahogy a műtétek előtt is: ha valaki -orvos ott, itt ezek a különleges emberek- bevállal ilyesmit, azt csakis úgy teszi, hogy az rosszul nem sülhet el. Nekem bíznom kell benne, pusztán azért, mert tudom, hogy az ember_jó. Nem vállalna be olyat, amivel veszélyeztet engem akár...

De azért az ugye senkinek nem újság, hogy ez bizony _feladat_, méghozzá nagyon is plusz feladat, hogy rokikat röptessenek.
  Amiért én, s meg merem kockáztatni, hogy mindenki aki megélheti ezt rokiként, nagyon hálás vagyok. Kevés ehhez fogható élményben van része még egy egésznek is, de egy rokinak pláne.
  Az, hogy ezt a lehetőséget ők biztosítani tudják, a lelkesedésen, a tolerancián és a nyíltságon túl, nagyon is szükséges még valami. Az pedig anyagi háttér, mert ugye az nem hihetetlen, hogy nem egy zokni ára a felszerelés... nagyon speckó cuccok, a roki-talyigaszekér meg pláne... s nekünk ezért nem kell fizetnünk, tehát addig tudja ezt finanszírozni az Amatőr Siklórepülők Egyesülete amíg erre van keret, amíg van fizető kereslet és amíg vannak támogatóik.
  Egy-egy siklóernyőzés ára nem ér fel egy átbulizott éjszaka bekerülési költségével, mondjuk egy pesti romkocsmában -persze nem mindegy mit iszol, ugye, meg azt hányszor, de na...-, én most nem írok ide aktuális adatot, mert bízom benne, hogy ha ezt elolvassa valaki átlapoz hozzájuk az ASE-wingchair oldalra -https://www.facebook.com/pg/asewingchair/about/?ref=page_internal-, s ott körülnéz. Sőt, aki teheti, az ott szereplő adatok alapján utal is, ha tud.
  "Bankszámla számunk: Amatőr siklórepülők egyesülete 65100149-11329466 Pátria Takarékszövetkezet (közlemény: wingchair támogatás)"
  Ott elérhető a leírásuk is, bejegyzések reptetésekről is a történetük is fenn van, minden adat amire szükség lehet.
  Én csak a hálámat tudom adni, és azt, hogy akinek csak tudom, elmondom milyenek ők... (Kifejtsem? Csak kicsit: kedvesek, segítőkészek, jó humorúak, precízek, nyíltak, tudatosak, lelkesek, profik.)
  S milyen volt a repülés?

"És oly könnyű voltam, lengő, lepke-könnyű,
  mint ki életét is sírva elhajítja.
  A szemembe lomha, langyos éji könnyű,
  arcomon a bánat fáradt, ferde csíkja.
  S ingadozva, úszva, elterülve szépen -
  széttört életemnek romjai köröttem..."
  /Kosztolányi Dezső: GROTESZK/

Egyeske, Simi, Gyuri, Terike,
  ASE-wingchair,
  Csülök
  KÖSZÖNÖM!!

2018.11.19., 20:18

ase-wingchair egyeske repülés rokiság siklóernyő talema túlélő

A Zene Világnapja vagy A Zenevilág NapjaSzubjektív vs objektív - kijelentőmódban


Ír '18/13-14-15


  Eddig idáig e.
  Utána pénteken Ditte dolgozott délelőtt, délután pedig elmentünk Ardmore-ba, a Kerektoronyhoz.
  Már egyszer voltam ott, de képi emlékem nem volt róla agyam helyén, így most frissítés zajlott... annál is inkább, mert meglehetősen erős szél tombolt, s a toronyhoz vezető ösvény a NBC*-szerű temetőben, gyakorlatilag a kerítésül szolgáló kőfal tetején vezet... (*NightmareBeforeChristmas)
  Ditte bevállalta ezt is, tehát odaküzdöttem magam... nagyon megérte, sőt! A torony tövéből a látvány az óceán felé elképesztő... nyilván már az ösvényről is az, csak éppen én nem tudok egy lépést sem tenni -főleg nem ilyesmi terepviszonyok között- úgy, hogy ne figyelnék közvetlenül arra, ami éppen a talpam ill botom alá kerül...

181109_8.jpg

Itt talán érzékelhető a temető és a kőfal baloldalán futó út szintkülönbsége, mi pedig a toronyhoz a belső oldalon gyalogoltunk, ami ugye -kis talemizmussal- a kőfal tetején megyen...

181109_11.jpg

Itt a temető -egy része- kis kukuccsal az óceánra... (Ugye nem kell mondanom, hoyg imádtam??!)

181109_13_én.jpg

A sírok között már néhány métert nem "faltetején", de csakugyan cudar feltételek mellett kellett megtenni, így én ott sem láttam semmit a rám váró látványból, csakis az épp következő lépésről... aztán odaértem... integettem is, mert Ditte felszólított és nagyon vigyorogtam is -erre nem kellett utasítani senkinek a két hét alatt... nem is értem...-, s azt is mondta, hogy kapaszkodjak feljebb a torony falán, mert így nem férünk bele a képbe... ekkora az a temető... de nem kapaszkodtam -csak a botjaimba... s mikor megnéztem a képet, láttam, hogy nem látszom, tehát felfedeztem a számomra is értelmezhető bigyókat a szerkesztőben, az eredmény a nyíl. Na.

181109_22_én.jpg

Aztán közelebb jött a mester s megörökítette a kesztyűs, Szögletes Barátném által szélbiztos dzsekiben az elemekkel küzdő öreg rokinénit, amint nagyon élvezi a kalandot. (A képet nem tudom megfordítani. Hö.)

181109_46.jpg

Ditte kiszállt az autóból, hogy nekem fotózzon mérges hullámokat... sikerült... az utolsó -ez- elől már szaladva menekült vissza.

181109_52.jpg

Ezen a fotón jól látszik az uralkodó szélirány.

Szombaton pakolás már meg miegymás -még némi Shaun és "Hát, jó!" /Asterix és nem Agymenők változatban, magáért a bizonyítékért. Ugye./
  Vasárnap reggel keltünk, reggeli miegymás, medvék szatyorba pakolása, Ryanair-chat ismételt megpróbálása -ismét sikertelenül, ryanairénígyszeretlek-, majd 10 körül indulás. Most a Skodával mentünk, mert a Medvecsalád teljes létszámban kísért engem a repülőhöz s abban talán kényelmesebb, vagy csak azért, mert azzal nem kell megállni itt-ott töltőnél -a Leaf e-autó-, útközben megálltunk ebédelni egy mexikói étteremben, majd fél 3 körül Dublinban a reptéren voltunk.
  Szegény Ditte kétszer kiállta a sort, hogy kiderüljön amit semmilyen úton-módon addig nem sikerült tisztázni -mert a csomag irányelvek, mármint a felvihető és elsőbbségi és foglalt helyek és miegymás- távolról sem egyértelmű, még a ryanair rendszerében sem, legalábbis ahány helyen kérdeztük, mindenhol mást mondtak. De Ditte elrendezte nekem, én nyugodtan ültem a kijelölt pultnál és vártam.
  6-kor kellett szólnom, hogy ne felejtsenek ott, de mire feltápászkodtam, már ott is volt a reptérnéni és mondta, hogy jönnek értem, nyugodt lehetek.
  És jöttek is.. átvittek az első kapunk, aztán felpakoltak egy rokiszállító golfautóra és azzal elvittek a beszállító kapuig.
  Ott is vártam kicsit, majd kérdezte sárga mellényes OCS -dublini reptéri segítő szolgálat https://www.ocs.com/ie/services/passenger-assistance-and-aviation-support/passenger-assistance/- ember, hogy mennyit tudok menni, mondtam, hogy lidülbit, vitbegnáting... szorridontszpíkinglis... de megértett és mondta, hogy hozza a kerekesszéket, és hozta is. Levittek, ott be az emelős cuccba, azzal felemeltek és most meg is kaptam a helyem, amiért külön fizettem és a 02F üléshez vezettek -ami két lépésre van az első ajtótól és nincs előtte másik ülés, csak a szabad lábtér-, valamint szimpi OCS-ember a csomagom is feltette a helyére, majd elbúcsúztunk. Magyarul kérdezett a stewardess, hogy minden rendben-e, úgyhogy pláne megnyugodtam.
  Ezt jegyeztem, mert amúgy kiesne az idő is meg minden más is:
  "2018 fenn vagyok
  Egy laptopot valaki a kapunál hagyott, 3x bemondták
  2021 néni bemutat
  Magyarul is
  2041 kedves utasaink, két perc és indulunk
  2043 tolatás
  2047 kifutóra
  2051 fordulás
  2054 gurul
  2057 graft
  2134 ugyanaz a rázós út mint idefelé

"
  19:55 lett volna az indulás, tehát egy óra késéssel szálltunk fel, s cirka annyival is később szálltunk le.
  Ott kitoltak a terminálba ahol Koki már várt és egyenesen haza is hozott. Kettő után pár perccel már a cipőmet vettem le...

Ma megmostam a hajam az egyik dittés virággal...

Köszönöm Medvecsalád!

2018.11.12., 10:25

ardmore ditte ír talema

TalemaTalema


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 2097 cikk, 8609444 betű, 1634965 szó