Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Talema blogja

alma.jpg RememberSammyJankis!
Reggel felkelni. Este lefeküdni. … A fizikai kín, a rokiság elfogadása… piskóta volt a mindennapokhoz képest.

„Ó, s ha ketrec nélkül morgok kicsit, ne izgasd magad;
tudod, itt senki nem harap.” (LGT: Miénk ez a cirkusz)

„Hiszen Te élsz! Én nem. CSAK MŰKÖDÖM!”
(QUIMBY: Androidő)

Plusz

Január 18-án cirkuláltam a városban -Gátőrház után bolt, miegymás-, közben fagytam lefele a mociról a csontig hatoló, dermesztő télben. Már hazafelé tartottam, mikor a méregdrága -a néhai cba* helyén lévő zsebkendőnyi telek beépítésével és bűvöskockásításával együtt százmilliós nagyságrendű rongyrázás és magamutogatás- pitypangszökőkutas, díszköves téren suhantam át, mikor megszólalt a telefonom. (* néhai cba helyén... hiszen azzal szemben 2010-ben létesült -egy abszolút szakmaiatlan csak talematikus saccal- cirka 10szeres alapterületű giga-cba, mely mellesleg fizikailag sem akadálymentes, bár én nem láttam, de közvéleménykutattam ez ügyben, hiszen azóta sem mentem oda egyszer sem)
  Egy harmincas szám volt, amely nem mentett nálam, tehát nem tudtam ki lehet az, a szokásos intróval vettem fel: "Tessék, Márti vagyok!"
  A választól azonnal a visszatérő agyhiány bizonyítékát láttam igazolva, merthogy olyan hangsúllyal szólt bele a hívó, amiből úgy éreztem, hogy ezt a nyilvánvaló kedvességet és közvetlenséget az ismeretség diktálja, ami sajna részemről kiesett a regiszterből... khmmm... tehát nagyokat pillogva hallgattam: "Márta! De jó, hogy megtaláltam, annyira kerestem!"
  Öööö.... s ez ki is hallatszott a fejemből.
  Meglepetésem kezelendő folytattam is az értelmesen kezdett mondatot: "Nos, megtalált, Takácsné Lencsés Márta vagyok. Miben segíthetek?"
  S szinte ujjongó hangnemben mondta, hogy az ATV-től hív, Jakupcsek Gabriella nevében, s szeretne meghívni a műsorba, beszélgetni.
  -Szokta nézni a JakupcsekPlusz-t? -szegezte nekem a kérdést.
  -Be kell valljam, hogy nem szoktam, de mentségemre mondom, legalább óriásplakátot láttam már! -és még egy höhö is elhangzott...
  -Akkor nézze, ajánlom! De most ha hajlandó eljönni hozzánk egy felvételre, szerepelni is fog benne, mert nagyon szeretnénk ha elmondaná a véleményét!
  Hmmm... ez engem sokkolt... gyakorta él bennem a kép, hogy lefordulok a mociról a hidegtől, mint a fagyott verebek a drótról... most hasonlóképp éreztem magam, de a megdöbbenéstől. Ennek hangot is adtam és egyben kértem, hogy na most akkor lépjünk vissza egyet s kezdjük elölről, miszerint én én vagyok, ők meg ők és miről is van szó pontosabban?
  Készséggel, végtelen türelemmel és kedvesen elismételte -mint megtudtam- Judit, a dolgot, miszerint a JakupcsekPlusz egy adásában lesz egy beszélgetés, mely az eutanázia témájával foglalkozik majd, s olvasták erről a véleményem és "Gabi nagyon szeretné" ha elmondanám kamerák előtt is azt.
  Hmmm.. ismét... ez most kész átverés? Vagy mi? Hiszen én senki vagyok, egy roki néni, egy túlélő, és a véleményem pont egy a tízmillióhoz fontossággal bír, tehát még mindig nem egészen értem.... mindez az Európa egyetlen pitypang-szökőkútja melletti zsebkendőnyi és irdatlanul, aránytalanul drága és értelmetlen parkocska közepén...
  Judit nem hagyta annyiban, olvasták, hogy egy súlyos betegség kapcsán átgondoltam ezt a kérdést és amire jutottam, azt le is írtam s ha vállalom, boldogok lennének, ha elmondanám a műsorban is.
  Nos, ha "csak" erről van szó, tehát ha valóban az én, egy senki véleményére kíváncsiak, akkor azt alighanem vállalom, de máris javítanom kell. Nagyon fontos, én nem beteg vagyok, és nem is voltam.... s elmondtam zanza a b és az egész ÚjÉletem történetét. Melynek kapcsán ezt -is- végig kellett gondolnom. Judit -ahogy sokan, mikor meghallgatják- érezhetően megdöbbent s ismét kért, hogy menjek a műsorba.
  Feltételes igennel válaszoltam, gyakorlati részleteket is érintve -odajutásom, időpont- fejeztük be a beszélgetést. Én hazajöttem, és onnantól persze nem hagyott békén ez.
  Utánanéztem az írásoknak, amiket ebben a témában letettem a padomon illetve a fészen -a Válasz párt oldalán sok fontos kérdés kifejtésére kérik az embert s én ezen felbuzdulva s komolyan véve a kérést, meg is tettem ezt, ez is egy a számos hely közül, ahol megtalálható a véleményem ez ügyben-, s kezdtem összefésülni magamban a dolgot.
  Számomra akkor is fontos ez, illetve akár valós és teljesül ez a felkérés, akár nem, ha már szóba került, felfrissítem az ehhez kapcsolódó dolgaim.
  Meg is tettem. (http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog#eutan%C3%A1zia_-_%C3%BAjra%C3%ADr_%C3%BAjragondol)
  Onnantól néztem az adást, minden hétköznap 20:30-kor.
  Másnap ismét hívott Judit s elmondta, hogy beszéltek és "Gabi nagyon vár, nagyon szeretné, ha ott lennék a felvételen." ..és kérte, hogy küldjek egy amolyan bemutatkozót, melyben magamról és a témáról mondanék egy összefoglalót.
  Ezt meg is tettem.
  Majd a következő beszélgetéskor már azt is pontosítottuk, hogy nem itthonról megyek, tehát nem Kelenföldre kell a taxinak elém jönnie, hanem a IV. kerületbe. Hiszen a felvétel egy hétfői nap -01.28.- s én már előtte szombaton Pesten leszek -BeckZoli szerzői estje miatt- így azután nem másnap megyek haza, hanem ott maradok Zsuzskánál és onnan kellene eljutnom a stúdióba.
  Még egy hét volt a felvételig, tehát nekem volt időm végigondolni, újraolvasni, átrágni a dolgot. Kómástul, klinikai halálostul, pápástul, amnéziástul, kiszolgáltatottságostul, döntésestül...
  Judit mindennap hívott. Minden alkalommal kedvesen, segítőkészen beszélt és éreztetve velem azt, hogy számítanak rám... nem, nem hiszem, hogy ez nekem szóló kitüntetés. Sőt. Egyszerűen erre a feladatra Judit tökéletes, hiszen elhittem, hogy fontosak azok a teljesen szakmaiatlan, amatőr gondolatok, melyeket én megfogalmazok és minderre ők nagyon kíváncsiak. (Köszönöm!)
  Szombatra összeszedtem mindent, amit csak néhai agyam helyén a tágas térben e téma gellert kapva ébreszt s délután indultam a koncertre. (....érdemes volt: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog#b%C3%A1tran_mint_a_vakl%C3%B3)
  Vasárnap Zsuzskával átbeszéltük a témát, segített értelmezni a törvényt és abba beleilleszteni azt, illetve annak fényében értelmezni azt amit én gondolok, s hétfőn jött értem a taxi a megbeszélt időben.
  Amikor indultunk éppen nagy pelyhekben hullott a hó, de egy órával azelőtt ónos eső esett s mire fele úton jártunk átváltott havas esőre, tehát gyakorlatilag lépésben haladtunk. Fogalmam sincs, hogy hol van az ATV -persze, tudom a címet, meg hát nem is nekem kell tudni, de ha tételesen az utcanevet mondom is, tőlem aztán az akárhol is lehet....-, az épületet is csak a "cégérről" ismertem fel, s ahogy befordultunk elé, láttam, hogy cirka négy lépcsős bejárat, korlát nuku, így megkértem a taxist -aki egyébként nagyon szimpatikus úr volt-, hogy segítsen nekem feljutni. Amint készültem a kiszálláshoz, botjaimat s a háromnapos kiruccanásom hátizsákos kellékét a taxis kezébe nyomva küzdöttem ki magam az autóból, amikor odaért egy úr és kérdezte, hogy "Jakupcsek felvételre jön? Segíthetek?". Az előcsarnokból látta, hogy célzottan küzdi magát arra egy öreg rokinéni s -gondolom- megnézve -biztos van valami lista a vendégekről-, kire lehet számítani, azonosított, s jött is segíteni.
  Így taxisnak megköszöntem az utat s elváltunk.
  Benn átadott a kísérőm egy másik úrnak, s ez így ment cirka 5-6 kézen, mire eljutottam a -z asszem- gyártásvezetőig. Ő -is- üdvözölt s átvezetett a stúdiókon -mutatva éppen melyik kulisszában járunk: Egyenes beszéd, Napló, Fórum..-, majd megérkeztünk a sminkbe. Ott lepakoltunk, illetve én levettem a kabátom, sapkám, sálam és a pulóverem, s a -tényleg nagyon kedves- gyártásvezető hölgy pedig lerakta a pakkom s engem beültetett a sminkszékbe.
  A fodrász és a sminkes vett kézbe eztán és szimpla öreg rokinéniből soso színesre festett, rúzsos szájú, széparcú -na jó, a lehetőségekhez képest, de akkor is-, csini hajú -ragaszkodva az ősz tincsem láthatóságához- öreg rokinénit varázsoltak. Piros szemüvegben mentem. (Ez a tartalékom, tehát ebben nincs olvasó, és semmi védelem nincs rajta, ellenben piros. Hehe...)
  Mikor elkészültem, jött ismét a gyártásvezető és kísért tovább, majd leparkoltam a stúdió előtt.
  Ott találkoztam először Judittal, a szerkesztővel, akivel oly sokszor -persze mihez képest, de na- beszéltünk telefonon. Élőben -ha lehet- még kedvesebb volt.
  A fotós -vagy nem tudom, mi a státusza-, megkért, hogy álljak a háttér elé, hogy intrófotót tudjon készíteni, mellyel az aktuális vendégeket felkonferálják. Mert -mint mondta- a botok miatt a besétálás nem lenne könnyen megoldható. Kértem, ha lehet, legyen benne a pár lépés is, ha nem "gáz" a látványa egy rokinak, mert én bírom, hogy botokkal járóképes vagyok. S lám.

Ez csak a műsor logója, de ez az a fal, amely előtt készül a fotó a vendégekről:

jakupcsekplusz_háttér.jpg

Ezután nem sokkal jött egy csomó ember, mint kiderült a műsor/felvétel nézői. Ahogy ültem ott a fotelban s mentek el mellettem, nagyon megnéztek maguknak. Éééérdekes volt.

Majd egyszer csak jött Jakupcsek Gabi, a fotósnak mondott valamit s hozzám is odajött, kezet fogtunk, bemutatkoztunk majd ment is tovább. Kisvártatva jött a gyártásvezető(?) vagy egy újabb valaki(?) bakker, erre nem emlékszem, sőt, az egész lehet, hogy meglehetősen szétcsúszott a történtekhez képest -mármint a kronológia-, de néhai agyam helyén a tágas térben mégis így sorjáznak az események visszhangjai... szóval, bekísértek a stúdióba és ott már biztos, hogy egy új, de a többiekhez hasonlóan kedves hölgy vezetgetett tova. A nézők között mentünk át, fel a pódiumra s át a kulisszák mögé, ahol várnom kellett.
  Erre sem emlékszem pontosan, hogy Juditnak vagy ezen utoljára "megismert" hölgynek szóltam, hogy szeretném kipróbálni a kanapét, amelyre le kell majd ülnöm, mert a tévében nekem meglehetősen kérdésesnek tűnik a számomra alkalmas volta. Hiszen macerás egy öreg rokinéni vagyok s ne a felvételkor derüljön ki, hogy pölö nem alkalmas a magassága nekem, vagy nem fér el a lábam vagy akármi.... szóval, a közönség már a helyén, világítás on, én meg ott balettoztam a kanapék és asztalka között a botjaimmal, kipróbálva -vagy inkább elpróbálva- a minél kevésbé kínos látványú leülésem. És győztem! Mármint a lábamnak is sikerült helyet csinálni, így efelől nyugodt lehettem. Hátra mentem és ott is el kellett még próbálni a cseles lépcsőt, vagyis dobogót, mellyel meg kellett küzdenem amikor szólítanak.
  Érkezett egy idős úr, majd egy tán velem egykorú -vagy fiatalabb??? ezt sose tudom, és végképp nem akarok senkit sem megbántani, csak saccolok...-, akik szintén ehhez a témához érkeztek. Azt mondták, engem hívnak be elsőként, így én ültem az első székre.
  S lám!
  Gabriella kinn elmondta a bevezetőt -fészes nevemen, mármint az ottani regisztráción szereplő formátumban: Márta T. Lencsés- konferált be, ekkor intettek nekem s bementem. Igyekeztem nem hasra esni azon a néhány méteren amíg elértem a helyemre... s ez sikerült is. Leültem, elhelyeztem a botjaimat és a lábam biztonságosan.
  Majd rákérdezett Gabi a történetemre.
  Elmondtam, zanzásítva. Nem részletekbe menően, de még így sem volt rövid.

Majd intettek, hogy nem jó a hang... úgyhogy kezdhettük elölről...
  Kimentem, hallgattam, bejöttem, kérdezett, újra elmondtam az egész letaglózó, posványos, ragacsos, mételyes batyum... nos, ez a részlet nem volt kellemes.... de ez is csak egy mellékfiók a komódban...
  Innentől már minden gebasz nélkül ment a felvétel. Kérdezett, én válaszoltam.
  Aput, azt, hogy mindennap jött hozzám a kórházban töltött hónapok alatt, nem említettem és ezt komoly elbaszásnak érzem azóta is. De legalább azt elmondtam, hogy köszönöm, hogy a gyerekeink biztonságban lehettek Mamáékkal míg én nem voltam.

Majd egy ponton behívta az urat. Kiderült ő a Keresztény Orvosok nemtommijének a nemtommije, bocsánat, és nyugalmazott főorvos, ha jól emlékszem onkológus főorvos. Ő abszolút tagadja az eutanázia létjogosultságát, hiszen, mint mondta s mint az tudott, az isten joga rendelkezni a születés és halál felől... én meg azt mondom, hogy ennyi erővel a három kismalac véleményét is kikérhetnénk, de ezt ott nem hangoztattam. Ellenben rákérdeztem, hogy hogy van az, hogy még ez az alaptörvénynek becézett valami is tartalmazza a méltósághoz való jog meghatározást.

S ez az én olvasatomban nem ér véget ott, ahol mondjuk gépekkel, kezelésekkel ugyan még sejtszinten életben tartható vagyok, de már én magam, nem érzem méltósággal telinek az életem. Érthető ez? Ott nem így hangzott, de arra kitértem, hogy a "méltóság" fogalma meglehetősen szubjektív, ergo: el kell fogadni -nyilván bizonyos "szabvány" opciók után- az érintett efelőli szubjektív ítéletét. S ennek megfelelően folytatni, vagy nem folytatni a kezelést.

Aztán behívta Gabi a harmadik vendéget is, aki -tán- újságíró volt korábban, majd váltva, egész életét a hospice ellátásban végzett önkéntes munkának szenteli. Itt tudtam meg, s nekem ez amellett, hogy újdonság, óriási meglepetést is okozott, hogy a jelen magyar szabályozás csakis daganatos betegségben szenvedőknek engedélyezi a hospice ellátáshoz való hozzájutást. (Tudom, engem minősít, de ez engem annyira megdöbbentett, hogy alig tudtam ott figyelni, mert végig ezen pörgött néhai agyam helyén a tágas térben a még aktív minimális szinapszis...)

Mikor vége lett, Gabi belemélyedt a papírjaiba, minket pedig kivezettek a stúdióból. Ugyanúgy, ahogy bejöttem, a nézők között, s többen is rám köszöntek és tényleg jólesett a sok rám mosolygó tekintet. Egy úr, a kamerák vonalában már, megállított s azt mondta, hogy valami csoda amit velem tettek az orvosok... igen, nagyon egyetértek ezzel, s nem tudom eléggé megköszönni.

Felöltöztünk, hívtak nekünk taxikat, s míg megérkeztek még beszélgettünk mi hárman. Ott is elismételtem amit gondolok: ahogy én, a saját döntésemet nem érzem másra kötelezőnek, úgy a más világlátása diktálta elv se legyen rám nézve kötelező. Tehát a törvénykezésben a döntésképes felnőtt szuverenitásának s így ebbéli döntésének teret kell adni.
  Mert amit lehet, azt nem kötelező. Ugye?

A felvételhez képest cirka három hétre lesz majd adásban ez s előtte hívnak majd telefonon, azt ígérték.
  Nagyon profi a stáb, nagyon.
  Ja, és ahogy kijöttem a stúdiótérből, de még éppen a kulisszák mögött vártam a többieket, egyszer csak megláttam a felvételvezetőt (tán?), és oda is mentem hozzá... (mert ugye bátor vagyok, mint a vakló...) S mondám:
  -Hell??
  SimiczSanyi rám néz, és ezt mondja:
  -Igen.
  Én meg vigyorogva nyújtottam a kezem -ilyenkor is remek, hogy a botjaim rám vannak kötözve-, és mondtam:
  -Amikor Te negyedikes voltál én akkor mentem oda elsőbe. Csak vizsgáztattam maradék agyam, hogy valóban igaz-e a flesh amit most mutat...

Kezet fogtunk és azt mondta, hogy ezzel egy nagyon jó napot csináltam neki.
  (Mégis mi mást mondhatott volna?? De ettől én azóta is vigyorgok...)

2019.02.01., 23:18

döntés eutanázia jakupcsek plusz méltóság talema túlélő

Bátran, mint a vaklóTalema


Bátran, mint a vakló


  A "vakló" egybe írandó. Hiszen ez egy hozzáállást takar, egy életfelfogást, illetve egy eltökéltségi szintet. De ez csak szolg.közl. volt... mert ugye...
  Évek óta nem jutok el múzeumba, mert nincs segítségem, _nincs_ és nem jutok el máshová sem, de ez nem gáz, ha így akkor így*, és éppen ez az, amitől a vakló vaklovasul... ehhh...
  BeckZoli számomra ikonikus figura, érdekel amit és ahogy mond, szeretem a gesztusait, szeretem ahogy az alkarjával "kalimpál" a feje mellett, miközben énekel, szeretem az arca rezdüléseit, ahogy elmondja amit, és egyáltalán. (1.,2.,3.,4.,5.)
  Ahogy mondtam, jó ideje már nincs segítségem -de oly annyira, hogy takarításban sem, de ez egy másik történet-, így elfogadtam, hogy moziba sem, színházba sem és pláne kiállításra sem jutok el, de most egy kiírást megtalálva -BeckZoli Szerzői Est-, újra előkerült konokmárti és kiírtam ott, hogy ha találok segítséget, ott leszek.
  Egy teljesen idegen lány, olvasva eltökéltségem, jelentkezett, hogy segít nekem... én pedig ezen felbuzdulva akkor elkezdtem telefonálgatni a koncert helyére. Gondoltam, rákérdezek, hogy netán van-e kedvezmény fogyatékkal élőnek -ezt ugye mindenhol meg szoktam tenni, mert egy próbát megér.
  Nos, el is értem a -nemtomkit, a hely vezetőjét? tulaját?...- és kezdtem a mondókám, hogy erre és erre a koncertre mennék és... és fel sem tudtam tenni a kérdésem a kedvezményes jegyre vonatkozóan, mert ahogy kimondtam, hogy mozgássérült vagyok, közölte: "Akkor ne jöjjön!"
  Némmámondom!!!
  Tessék? -ezt tényleg kimondtam.
  A válasz: "Ez egy pincehelyiség, ha tűz üt ki, akadályozza a mentést, inkább ne jöjjön!"
  Hát, köpni-nyelni nem tudtam, csak annyit bírtam kinyögni, hoyg ez most komoly???? S erre a határozott válasz ez volt, hogy igen.
  Nos, elmondhatatlanul szarul éreztem magam. Mert nem azt mondta, hogy mondjuk sajnálom, de nem akadálymentes a hely így önnek lenne nagyon rossz, tehát kérem..." vagy valami hasonló, hanem egyszerűen közölte ne menjek. Oszt jónapot.
  A gombóc most is itt van a torkomban ettől.
  Ezt, a belenyugvást és kényszerű elfogadást és a letaglózó csalódottságot le is írtam az oldalon, csak a száraz tényeket. Kérdezték, hogy miért gondoltam meg magam, én pedig leírtam, amit e kapcsán gondolok: "Valóban lassítja a kimenekítést egy kétbottal járó roki, de nem nagyobb mértékben, mint mondjuk egy várandós, egy idősebb vagy csak pocsolyarészeg látogató..."
  Majd erre jött a válasz: "Jaj, rossz volt a vonal, jöjjön nyugodtan!"
  Írtam is, meg gondolom is: "Aha. A vonal. Aha."
  Nos, ezután azt gondoltam, akárhogy is, de ott leszek.
  S lám....
  Köszönet ezért Jónás Adriennek, aki bevállalta a pesztrámat, az odajutásban és a székfoglalóban, no meg a kávéhoz való jutásban...

Mikor odaértünk (az Arany J. utcai metrómegállóba kellett eljutnom, de nem jár a metró most, tehát metrópótló... s onnan kísért e jótét lélek, áldott legyen lába nyoma is...), s leküzdöttem magam a lépcsőn -ami mellett van kapaszkodó s ez ritka és nagyon jó jel- lenn leszólított egy úr, s kiderült, vele beszéltem telefonon, azt mondta -ismét- a rossz vonal miatt nem értett és így azt kéri, hoyg a lépcsőhöz közel üljek le, hoyg ha terror-támadás van, ki tudjak menekülni időben... (hagy ne röhögjek nagyon...) A színpadtól -mely egy néhány négyzetméternyi, tán 30cm-rel megemelt magasságú terület a számomra "kijelölt" sarokhoz képest a terem legtávolabbi pontján... Néztem, s mondtam: "Oké, de akkor ingyen vagyok itt!" (Hát, kurvára nem spórolásilag mondtam, hanem dafke... mert ha mindenki -a pocsolyarészeg is pl...- odamegy és odaül ahová akar a teljes jegyárért, ami 2.500HUF volt, akkor engem ugyan ne különítsen már el, vagy ha igen, akkor ez van... agilis s biztonságért aggódó úr szó bennakad látvánnyal elgondolkodott, de mire válaszolhatott volna, Adri megszólalt, hoyg de már megvan a jegyem... ja, erre én: "Akkor viszont úgy választok, ahogy mindenki más! Ott, az első sorban foglaltak nekem helyet." s híresen ártatlan tekintetem főbácsira szegezve vártam a folytatást. Mely nem is váratott magára: "Rendben, akkor mutatom, ott, ahhoz a székhez képest balra van a konyha és arra ki tud jutni egyszerűen." "Nocsak.", mondám s ezzel be is fejeztük a diskurzust.
  (Konok vagyok? Ez nem újság... nem várok különös elbánást, a feltételeket nem én szabom. Ugye?)

Korán érkeztem, épp azért, hogy minél kevesebb bonyodalmat okozzak, s elfoglaltam a helyem, Adrienn hozott nekem egy kávét és onnantól nyugodt boldogsággal vártam a fejleményeket.

Hangolt és beénekelt Zoli, amit jópáran végignéztünk majd a koncertet magát is.
  A terem egyszerűen dugig tele volt. A földön is ültek, egyszerűen minden talpalatnyi helyen ember állt/ült. És méltán.

"..nem volt isten, hogy meggyógyítson, magamtól meg nem ment..." (Nem kell meggyógyulnom, hisz nem vagyok beteg. És isten nincs.)

Onnan taxival mentem éjfél körül Zsuzskáékhoz és ott is maradtam hétfőig, hiszen már megint fontos dolgom lett.

Köszönöm, hogy ott lehettem!

* plusz, de nem folytatás, csak időben az és a mottóhoz némi adalék... (http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/jakupcsek_plusz)

2019.01.30., 16:56

30y dafke hunnia bisztró kekec konok talema zenema

Eutanázia - újraír, újragondolPlusz


Eutanázia - újraír, újragondol


  "SÜLLYEDÜNK! EMBER AZ ÁGYON!"
  /Mentés innen: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/sullyedunk_ember_az_agyon/

Elfelejtettem, pedig rémlett, mintha valami lenne, de nagyon nem elõször van ilyen, úgyhogy elhessegettem a dolgot, majd Magda hívott, hogy na, akkor holnap mikor hol találkozunk?
  Én meg, naná, marhára nem értettem és eltartott jó ideig, mire elõkotorásztuk nemlétezõ agyállományomból a két hete megbeszélt elõadást.
  Kikerestem a honlapot, majd kotorásztam az emilek között, s felgöngyölítettem a történteket.

Valahol szembe jött velem egy elõadás promója, s én azonmód meg is tudakoltam barátnémtól, hogy vállalja-e a pesztraságot, amennyiben sikerül elrendeznem a jegyet, s mikor ez az elméleti beleegyezés megvolt -mert egyedül képtelen vagyok akár eljutni is bárhová-, írtam is emilt a SZÍNHÁZNAK, s ezzel én meg is nyugodtam. Aztán arra csak ebben a pillanatban, mármint a kereséskor eszméltem rá, hogy választ nem kaptam, de valahogy agyam helyén én mégis úgy raktároztam ezt el, hogy nincs teendõm, de ráadásul a napot is elfelejtettem.
  Szerencsére nem úgy Magda, tehát, mikor hívott én másnap megkerestem amit írtam a színháznak s rájöttem, nem elég, hogy elfelejtettem a dolgot, de még el sem intéztem. Tehát teflon, elõbb honlapon szám keresése és miután kapcsolták a szervezést,elmondtam, hogy mi a helyzet és tudom, az utolsó pillanat van -mert aznap este volt az elõadás-, de ha lenne bármi lehetõség azt nagyon értékelném.
  És lám! Centrál Színház riszpekt!
  Fogyatékossággal élõnek, kerekesszékkel érkezõnek ingyenjegy s a kísérõjének félárú, és ezzel engem levettek a lábamról! Persze nem ez a hely az egyetlen ilyen, mégis különlegesen értékelem ezt a gesztust, mely nekem óriási anyagi könnyebbség.
  Reggel kicsiny hányingerrel ébredtem, de sûrû volt a nap, így elhessegettem, mert ahogy elintéztem az estét, már meg is érkezett értem a Támogató Szolgálat, hiszen jelenésem volt mammográfián Érden. (Mert minek is lenne ez Battán... tehát nekem ehhez szállítás kell, de pláne meg az idõpontot is át kellett íratnom, mert csak márc. 31-re szólt az eredeti, ám akkor én kórházban leszek...) Átmentünk, sose jártam még ott, így kis tébláb után megtaláltam a rendelõt, a megbeszéltek szerint bekopogtam s be is hívott a hölgy. Kikérdezett, elmondta a vizsgálat menetét s az eredményhez való hozzájutás módját,valamint azt, ha most találnak valamit, azt legkésõbb egy héten belül megtudom, ha minden oké, akkor nekem kell bemennem -vagy meghatalmazottamnak- a papírkáért... Majd kinn vártam a másik ajtó elõtt, s hamar be is hívtak. Hát, nem egy nyugis láblógatás ez, de kibírható, egy dolog volt macera, hogy van ugyan kapaszkodó azon a cuccon, de nem minden pozitúrában lehet használni, így lehet, legközelebb kerekesszékkel megyek, mert meglehetõsen billegális vagyok...
  Mikor végeztem, ittam egy kávét a büfében és vártam. Gyönyörûen sütött a nap, így kiültem a bejárat elé, ott rádióztam.
  Aztán már hazamenni nem tudtam, így egyenesen tornára mentem, majd utána már irány Pest, a színház.

Magda a kerekesszékemmel a Deákon várt, kicsiny földalattizás és séta után meg is érkeztünk.
  Többen is elnézést kértek, hogy nem válaszoltak az emilre, én meg azért mert az utolsó pillanatban kaptam észbe -ami nem is rajtam múlt-, szóval kimagaslóan készségesek voltak. Ráadásul aztán nem is a helyünkön ültünk, mert ahová a jegy szólt, ott én épp egy oszlop mögött lettem volna, így elõbb önhatalmúlag -aztán engedélyt kérve rá-,áttettük székhelyünket egy remek rálátást biztosító pontra, ahonnan mindketten jól láttunk s egymás mellett is ülhettünk. Magda szegény így pótszéken ült.
  ....
  Tudtam, hogy nehéz lesz.
  Nem véletlenül akartam látni.

A FILM -én '78-at dédelgettem magamban valamiért, pedig '81-, örök kérdéseket vet fel, amikre nem kell válaszolni, illetve amik fel sem merülnek igazán egy "normális"(-nak hitt) élet során. De az biztos, hogy felmerül rögtön, ha a mezsgyére kerül az ember. Nem egyforma válaszokkal, de abban biztos vagyok, hogy a kérdés maga felmerül.
  Az EUTANÁZIA sosem hagyott hidegen engem és mindig az önrendelkezés mellett tettem voksot, néhányszor le is írtam ezeket. Amit a filmrõl gondolok, azt most sem tudom jobban megfogalmazni, tehát csak másolom:

Még "rendes" leírást sem találtam a filmrõl, hisz a '81 oly régnek tûnhet, hogy ki tartja számon már az akkoriban készült dolgokat... (Pedig akkor én már 11 éves voltam!!:) Tehát, képet nem tudok mellékelni, pedig annyira elõttem van Richard Dreyfuss, amint fekszik az ágyban, csak a szeme... a tekintete...

Én tudom, milyen úgy feküdni hónapokat, hogy tudom, az élet létezik... Tudom, hogy van, tudom, hogy nekem is volt valamikor... De most, ebben a pillanatban csak egy elmosódni látszó emlékkép, mely elbújik a mindent betöltõ KÍN mögött... Csak néha egy varjú ül nyugodtan a kórterem ablakából látszó hatalmas fa ágai között, és néz... Tudom, milyen várni, hogy megmosdassanak, hogy megetessenek, hogy megitassanak... tudom, milyen mikor ezeket megteszik, tudom, hogy rettenetes lesz, iszonyúan fog fájni (az ivás is, bár szívószállal itattak, de a fejem annyira fel kellett emelni, hogy legalább az ne hulljon ki a számból), a mosdatás, az etetés pedig olyan megpróbáltatás, amit még érintõlegesen sem vagyok képes megemlíteni...

Van olyan, mikor dönteni kell.

De soha, senki ne dönthessen az élet végérõl, illetve a nem kért meghosszabbításról, csak az, akit érint a kérdés.

Én nem voltam olyan állapotban 3 hónapon át, hogy bármirõl dönthettem volna... Vagy elõre megteszem ezt, vagy várom, hogy jobbra fordul...nem is, nem fordul magától: vagy én teszek arról (a rengeteg, elmondhatatlanul sok segítséggel), hogy megtaláljam magam.

Minden a döntésen múlik. Élek. Köszönöm!

"
  Más volt, persze, hogy más volt így, ennyire "testközelbõl" látni... .épp olyan ágyon én is feküdtem.. látni, ahogy lecsúszik az ágyról... látni, ahogy a dekubitusz párnákat helyezgetik a sarkai, a karjai a nyaka alatt... ahogy a katétert igazgatják... ahogy akarata ellenére belenyomja a nyugtatót az orvos... vagy ahogy az az eszement szociális munkás ossza az észt, abszolút, láthatóan pusztán egy verklit tekerve s monoton -megtévesztésig ostobán vihogó- hangon darálva a full optimista sablonszöveget...
  A tökéletes kiszolgáltatottság és a tökéletes megaláztatás.
  "SÜLLYEDÜNK! EMBER AZ ÁGYON!"

A végén, ahogy kihunytak a fények -melynek dramaturgiája szintén tökéletesen megoldott- engem letaglózott. Pedig nem lepett meg, hiszen ismertem a történetet, nem errõl volt szó, pusztán a katarzis miatt levegõt venni sem tudtam. Sokszor visszajöttek, méltán, aztán hosszú vastaps után elengedtük a színészeket.

2019.01.23., 15:18

döntés eutanázia felelősség kiszolgáltatottság öngyilkosság önrendelkezés sors talema

Birka vs lemmingBátran, mint a vakló


Birka vs lemming


  Nem, nem újdonság, amit ezzel az emberrel kapcsolatban tapasztalok, de tagadhatatlan, hogy megrendítő az a végtelen, már-már ostobaságig elmenő szervilizmus, amit a minielnök -s bármely a_narancsrendszerrel kapcsolatos történés- kapcsán mutat.
  Igen, sokáig ignorált, melyet eleinte nem értettem -vagyis dehogynem..-, kicsit néha hiányzott is -vagyis dehogy, csak az amit a régi, legalábbis általam, az ÚjÉletem elején megismert "formája" jelentett, nem írom le a nevét, mert azzal megingatnám a FontosEmbereim listát, de ezt rögzítenem kell magamnak, nehogy később ne tudjam azonosítani...-, és fura volt, de én már régóta nem figyelem a megszólalásait és sosem "megyek hozzá", mert tudom, anno mdf-es volt, mára pedig vérfideszes lévén mindent narancsszemüvegen át szemlél és olyan hangnemet enged meg magának velem szemben, amitől... amitől csak állok és toporgok... hogy finom legyek.
  Szóval a minap újra megkerült. Mármint ismét védi a narancsot tőlem, nálam. (:)
  Azt találtam írni, hogy birkák a fidesznyikek. S ebből azt olvasta ki, hogy az életére török, mert a birkákat leölik.
  Ehhh....
  Szót sem érdemelne ez, de ha már kiforgatta... rájöttem, hogy van ennél jobb párhuzam, hiszen a barik aranyosak... -vagyis görények, konok dögök... de édik.... és valóban haszonállatok.
  A fidesznyikek pedig nem hasznosak... jaj, ezt nem bírtam kihagyni... Tehát a pontosabb párhuzam a lemmingek.

Cliff Notes.

Ám van egy kis különbség. Itt a "lemmingvezír" nem veszejti el magát, "csak" millióinkat tesz végletesen esélytelenné, veszi el a felnövő generációk jövőjét, foszt ki mindent, s ugyan osztogat, de csakis egy nagyon-nagyon szűk körnek, a megbízható narancskádereknek, akik többnyire vele állnak valamilyen -rokoni, baráti etc- kapcsolatban.
  De az tény, hogy a végtelenségig nem teheti ezt, tehát előbb-utóbb csak vége lesz... de addig a hívei menetelnek utána, vakon, mantrázva a szájukba adott éppen aktuális ellenségcsoport nevét és terjesztve a vírusukat. (Egy mai fészjáték szerint 7 évem van még e földön, tehát nincs kizárva, hogy én már nem érem meg ezt...)
  Megrontva eközben mindent. Mert semmi sem szent... jut eszembe. Egy szektataghoz hasonlított, mert azt gondolom, hogy orbán bűnös s például mert fontosnak tartom az integrációt. Konkrétan a hátrányos helyzetű térségekben élők felzárkóztatását, és konkrétan a romákra kihegyezve kérdezte: "A kérdés az, hogy akarjuk e a cigányság felemelkedését. Akarjuk e, hogy tanuljanak, dolgozzanak és úgy éljenek, mint egy konszolidált polgár. Akarunk e új utakat, kórházakat, iskolákat, akarunk e növekvő idegenforgalmat?"
  Mintha ezek egymásnak ellentmondó fogalmak lennének. Mintha nem az lenne a helyzet, hoyg ha az elsőt nem teljesítjük baromi gyorsan -s tévedés ne essék, ezt nekünk, a többségi táradalomnak kell_teljesítenünk-, akkor nem lesz a második mondatban foglaltak egyike sem.
  Tényleg annyira nehezen érthető ez a kapcsolat? A dolgok ilyen szintű átlátása tényleg ennyire ellenkezik a párthűséggel? Mert az ki van zárva, hogy nem érti, de azt készséggel elhiszem -akkor is, ha ezért bizony sajnálom, legfőképp a képet, amit róla őrzök magamban-, hogy nem teheti meg, hogy belegondoljon ebbe, mert egyszerűen könnyebb így látni a dolgokat. Könnyebb ha van egy csoport, amelyet mindenért okolni lehet. (S persze ez lehet egy ember is, s a csoport is sokféle lehet.)

Nagyon sajnálom a veszteségem. Nem az első és nem is az utolsó, gondolom.

Szóval, nem birkák a fidesznyikek, hanem lemmingek. Köszönöm, hogy ezt tisztába tehettem!

2019.01.05., 18:03

birka fidesz lemming oori orbán talema

Angyalvakond - könyvma, versmaEutanázia - újraír, újragondol


Angyalvakond - könyvma, versma


  Röhrig Géza: Angyalvakond

Azt akarom, hogy itt legyen letéve a padomon.

A rettenetes, de embertelenségében tökéletesen illeszkedő narancstörvény, mely az "Életvitelszerű közterületen tartózkodás" -http://www.tamogatoweb.hu/index.php/jogszabalyfigyelo/jogszabalyok-2018/237-2018-evi-xliv-tv- témájában rendelkezik, újabb szög a demokrácia, s ezen belül az emberiesség koporsójában. (S persze az is a rettenetet erősíti, hogy általam szimpatikusnak, értelmesnek _embernek_ tartott humanoid is támogathatja ezt... érthetetlen, komolyan és vérfagyasztóan blokkoló...)
  Mostanában, hogy nincs már segítségem és Esztergomba sem járok (...), ritkán utazom Pestre, így nem szoktam találkozni például Imrével -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/megvan- sem, aki Csillagszállót árul a Deákon. (Vajon ott van még? Él még? Rettenetes kérdés, de itt dobol bennem...)
  Fedél Nélkül-t is szoktam venni, általában a Keletinél, ha látom ott is mindig ugyanannál a hölgynél. S most ők árulják kizárólag a címben jegyzett kötetet. (https://zoom.hu/hir/2018/11/06/rohrig-geza-uj-verseskotetet-csak-hajlektalanoktol-lehet-megvasarolni/)
  Elpanaszkodtam a fészen, hogy szeretnék egy példányt, de nem járok Pesten, s szinte azonnal jelentkezett Mária, hogy megveszi nekem s átadja, ha legközelebb arra járok. Nos, ez így is lett, mikor Énonokám (I. Énonokám, hiszen II. Énonokám már boldogan colstokoskodik anyukája pocakjában) negyedik -4. háhá!!- szülinapjára igyekeztem, Kelenföldön villámrandiztunk, és átvehettem tőle az általa megszerzett példányomat. Nagyon köszönöm Juhász Mária!

- A könyv, mint olyan, egyfajta szentség -kimondanom is nehézség ezt, mégis így van-, hiszen Anyu által belém ivódott a tárgy szinte mindenek feletti -legalábbis különös- tisztelete, így amit most tettem minimum érdekes. És finom voltam.

Röhrig Géza számomra a Saul fia által vált ismertté, s személyisége folytán ragadt meg néhai agyam helyén a tágas térben, hiszen egyike a kevés igazán embernek. (http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema:blog:saul_fia_es_egy_kis_mai_rettenet)

Aláhúztam bizonyos sorokat, illetve van ahol egész verseket bejelöltem. (Ceruzával, nem mintha ez "megbocsátható" lenne, de akkor is úgy éreztem, tollal már mégse... egy zöld ceruzát használtam... és Anyura gondoltam, ahogy a könyveit katalogizálta minden nyáron...)
  Van egy vers, ami Sanyiról szól. Az első heteiről. ÚjÉlete első heteiről.

anonymus

mínusz tízben bukkantak rá
  orrát a patkány már perforálta
  magához tért ám nem emlékszik
  sem nevére sem a mennyországra

tojásdobozon habszivacson hevert
  fólia és kátránypapír volt a paplan
  iratai eltűntek
  élővé nyilvánítása folyamatban

a jobbot térd alatt
  a balt rüsztből csonkolták
  reggel kimankózik
  s van benne még boldogság

este már savanyúszag lengi körül
  mint egy feltúrt hangyabolyt
  föltámadásából másnak
  eddig nem sok haszna volt

egy hajszálon múlik egy hajléktalanszállón
  a fiúk golflabdával csocsóznak
  ő akár pezsgőtabletta a mézben
  a nevén gondolkodik egész nap

Nem biztos, hogy meg merem mutatni Sanyinak.

A többi részletet is leteszem ide, mert nekem ez nagyon fontos.

"Története annak van, aki eltört"

"emlékek vettek elő
  meggyűrűzhetetlen komisz emlékek
  mint egy turista az óriási térképet
  próbáltam a múltat visszahajtogatni" /dezső bácsi/

"hisz akár egy dísztárcsa a sztrádán
  én már leváltam valahol
  iszom de nem hat rám az alkohol

van nálam
  ám nincs bennem élet
  mint gyufa mely másnak tud csak tüzet adni" /dezső bácsi/

"háttal élek én már mindenkinek" /peppe/

"pedig voltál erős
  erős mint a damil
  belül oly tiszta
  mint egy mocskos radír

de most hogy lopsz
  bár testi bajod nincsen
  megfulladsz mégis
  mint hal a forralt vízben" /ili/

"a szerelem halott hasbeszélő

eltemethetetlen
  míg valaki szól belőle" /margit/

"téglakerekű roncsautókban
  a kamara-erdőben
  egy csőben
  csókoltam végig vénádon a tűösvényt

félve mindig az utolsó alkalom
  hogy másnap eltűnsz kiugrasz az ablakon
  vagy leszel csak nem lesz pupillád hozzá" /kulcslyukon a holdat/

"esténként leül
  meggyűrűzni emlékeit
  ki tudja mikor
  szállnak erre majd megint
  ...
  szíve már szabad
  szabad s oly tiszta
  mint egy dugihely
  ha meghalt az alkoholista" /lackó/

"magamban ott zsákos ember
  megfogadtam hogyha egyszer
  felnövök majd bárhol is légy
  bosszút állok társaimért
  magamban ott zsákos ember

a lám ötven esztendő múlva
  tőlem bűzlik csámcsog e csúszda
  én zabálok itt szétcsapott fejjel
  én lettem az új zsákos ember
  s lám ötven esztendő múlva" /tibi esküje/

"...
  nézd a dunát e pazar alkonytűzben'

szólt az igazságos a rideg mérlegházban
  s én trágár falfirkák döglött egér helyett
  talján udvarhölgyekkel telt báltermet láttam

egy csúf nap aztán holtan találtuk
  nem szóltunk senkinek
  mi temettük őt el

oda az igazság éreztük rögtön
  s teli a jövőnk
  tatárral-törökkel" /mathias rex/

"itt fekszem
  e hiányoddal kisámfázott világban
" /dávid/

Itt. Meddig még? Mehetek már? Átengedtek?

2018.12.02., 18:30

alma hajléktalan hiány imre narancs röhrig géza sanyi talema vers

Sorozatosan - American GodsBirka vs lemming


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 2101 cikk, 8640293 betű, 1641387 szó