Katasztrófafilm

Mindig szerettem a jó katasztrófafilmeket (igazán plátói vonzalom, mert katasztrófafilm rengeteg van, de jó katasztrófafilmet nehezen tudnék mondani egyet is), de hiányolok belőlük egy nagyon érdekes változatot. Mert mindig az van, hogy jön egy elemi csapás, például egy hatalmas kisbolygó, ami bele fog csapódni a Földbe, elpusztít minden életet, ráadásul a veszély felfedezése után már csak három nap van az elhárítására – de akkor jön a hős jenki boy, űrhajóra pattan és ízzé-porrá lövi a kisbolygót, ó mondd, látod-e a kora hajnali fénynél, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál, hurrá!
  Szóval mindig a jenki boyok nyernek, nekem pedig hiányérzetem van. Egyszer már nyerhetne a kisbolygó is. Én hiányolok legalább egy olyan filmet, amiben a hős jenki boy kudarcot vall, a kisbolygó teljes átéléssel belecsapódik a Földbe, amitől bolygónk egymilliárd apró miszlire robban szét, amik THE END feliratot formázva szétrepülnek. De valamiért ilyet nem csinál Hollywood, én nem értem, miért, pedig tök jópofa lenne. Mintha nem szeretnének veszíteni.
  De úgy tűnik, most már van megoldás: hogy a Föld is elpusztuljon és mégse legyen vereség.

Belső: az Ovális Iroda. Az ELNÖK ül az íróasztalnál. Szigorú arc, megnyerő mosoly (egyszerre). Belép három ember.
  VÉDELMI MINISZTER (gondterhelten): Elnök úr, engedje meg, hogy bemutassam Star professzor urat a csillagászoktól és Chip professzor urat a számítástechnikusoktól. Feltétlenül beszélniük kell önnel. Van egy rossz hírük, és egy jó.
  CSILLAGÁSZ (gondterhelten): Elnök úr, szörnyű felfedezést tettünk. Egy gigantikus aszteroida közelít a Földhöz, és be fog csapódni. Tévedés nem lehetséges. A becsapódás hatására az egész Föld el fog pusztulni. Egész civilizációnk meg fog semmisülni.
  ELNÖK (gondterhelten): Ez szörnyű. És nincs segítség?
  SZÁMÍTÁSTECHNIKUS (bizakodóan): De van, elnök úr. A Google szerverein az egészről van biztonsági másolat!

»»»»»»