Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Beszélni tanulunk

Beszélni mindenki megtanul egyszer. Kiveszi szájából a cumit, kijelenti, hogy gugu őőő, aztán visszateszi a cumit és elégedett képet vág. Most elmondott valami fontosat. Aztán eljut abba a stádiumba, hogy folyamatosan ki tudja mondani: prcskvna, mert az anyanyelvén így mondják, hogy hámozás, és ezzel beszédtanulását befejezettnek tekinti.
  De van egy második osztály is. A legtöbb ember döbbenten hallgatja az idegen nyelven beszélő turistákat: úristen, én ezt sose tudnám kimondani. Pedig ki tudná, ha kellene, csak némi tanulás árán.
  Amikor megszületünk, hangképző szerveinkben ott van a potenciális képesség, hogy a világ bármely nyelvét tökéletes kiejtéssel megtanulhassuk. Ezután azonban megtanuljuk az anyanyelvünket, ami a beszédszerveket beállítja a nyelv hangrendszerére. Miután ez rögzült, egy másik nyelv hangrendszerét már csak tudatos tanulással sajátíthatjuk el. Gyerekkorban ez még nagyon könnyű; mindenki tudja, hogy a külföldre költöző családok gyerekei villámgyorsan megtanulják az idegen nyelvet, pedig nem is járnak tanfolyamra, mint a szüleik, akik viszont csak kínlódnak vele. (Persze a nyelvtanulás nemcsak a kiejtésből áll, de a gyerekek a nyelvtant és a szókincset is gyorsabban tanulják.)
  E kis írásban nem azt hívom második osztálynak, amikor az ember még egy, két, tíz nyelvet megtanul, hanem amikor hangot képezni megtanul. Tudatosan. Ezt az osztályt nagyon kevesen járják ki, még arról is nagyon kevesen tudnak, hogy egyáltalán létezik. A tudatos hangképzés azt jelenti, hogy tudjuk, milyen beszédhangot hogyan kell képezni; miért éppen úgy kell képezni; mi lesz, ha kicsit másképpen képezzük; szóval mindent, amit tudni lehet.
  Hogy ez mire jó? Például arra, hogy hozzáidomíthatjuk nyelvünket elsőre megtanulhatatlannak tűnő idegen hangokhoz is. De anyanyelvünk hangjait is szebben ejthetjük, ha tudatosan működtetjük beszédszerveinket.
  Azonkívül pedig mert egyszerűen – érdekes.

Fonetikus írások

Először is lássuk, mi az, hogy fonetikus írás. Fonetikus azt jelenti, hogy a kiejtett hangokat tükröző. A világ minden nyelvét többé-kevésbé fonetikusan írják (kivéve a kínait), hiszen a betűk a kiejtett hangokat jelölik. Még az angol helyesírás is fonetikus valamennyire, hiszen get ejtése get, nem pedig mondjuk pöf. Viszont ha összehasonlítjuk a cough és dough szavak kiejtését (kaf, illetve dou), akkor látjuk, hogy azért mégse egészen fonetikus.
  Fonetikus leírás az, amikor minden hangot egy-egy adott jellel jelölünk; egy bizonyos hangot mindig ugyanazzal a jellel jelölünk, és egy bizonyos jelet mindig ugyanannak a hangnak a jeleként használunk. A magyar helyesírás például aránylag „nem rossz”, csak pár dologban tér el egy teljesen fonetikus rendszertől: kétféle jelet használ az egyik hangra (j-t és ly-t), nem jelöli a teljes hasonulást (szétdobál ejtése valójában széddobál), és a kettős betűkből keletkezhetnek zavarok (a g-g-y mást jelent a meggyes és mást a meggyőz szóban). Egy egészen fonetikus rendszerben ilyen zavarok nincsenek.
  Rengeteg ilyen leírási rendszer létezik. Például az uralisztikusok – akik az uráli nyelvekkel foglalkoznak – egy bonyolult rendszert használnak, amiben ilyen szavak keletkeznek: (ami hantiul íjat jelent) vagy (ami nyenyecül halat jelent). Szükségük van erre az átírási rendszerre, mert harminckilenc uráli nyelv létezik, amik közül jó néhánynak nincs is saját helyesírása, vagy csak a legutóbbi időkben kapott. (Oroszországban és a volt Szovjetunió más tagállamaiban rengeteg kisebbségi nyelv van, amik a 19. és 20. század folyamán többféle ábécét is kipróbáltak. Például a jakut nyelv, ami nem az uralisztikusok, hanem a turkológusok érdeklődési körébe tartozik, nyolcvan év alatt négyféle cirill és háromféle latin ábécét „szenvedett el”.) Az uralisztikusok ezért létrehozták ezt az uráli fonetikus ábécé nevű rendszert, és ezzel írnak, hogy megértsék egymást.
  Hasonlót használnak az amerikanisták is, akik az amerikai indián nyelveket tanulmányozzák. S vannak egyetlen nyelvre kitalált fonetikus rendszerek, például a romadzsi, a japán nyelv latin betűs nemzetközi átírása, mert a világ nagy része könnyebben el tudja olvasni azt, hogy Kawasaki, mint azt, hogy .
  A fonetikus rendszereknek se szeri, se száma. Célszerű, hogy legyen egy Nagy Központi Fonetikus Írásrendszer, amivel mindent le lehet írni, akármilyen nyelven van, akárhogyan írják vagy nem írják azt a nyelvet a beszélői, a tanulmányozói vagy akár a régészek – szóval amivel bármiféle emberi nyelv bármiféle beszédhangjait le lehet írni.
  Van ilyen rendszer, és ennek segítségével fogunk beszélni tanulni.

Az IPA

Százhúsz évvel ezelőtt néhány brit és francia nyelvész létrehozta a Nemzetközi Fonetikai Társaságot. Francia neve Association phonétique internationale, angol neve International Phonetic Association. Az írásrendszer nevében a társaságot ábécére (alphabet) szokták cserélni, így lesz a neve rövidítve APhI franciául és IPA angolul.
  
  Ez itt a szótárat jelentő szó angol, francia, német, magyar, feröeri és lengyel nyelven.
  Aki tud magyarul, annak nyilván furcsa, hogy a pénzügyőrséget nek kelljen írni, de ezt aztán a világon mindenhol megértik a nyelvészek, akkor is, ha életükben egy kukkot nem olvastak magyarul.
  A latin ábécé alapbetűi ugyanazt a hangot jelölik, amit általában a nyelvekben szoktak, tehát a v betű v hangot, a k k-t stb. Amúgy nem sok rendszeresség van a betűkben, többnyire különböző korábbi rendszerekből (amilyen az uralisztikusoké) átvett jeleket használnak. Jórészt mindenféle nyúlványokkal megtoldott, fejreállított, elforgatott betűk alkotják a készletet, de van benne néhány görög betű is, egypár egyéb jel, és az említett ékezetek (diakritikusok) a finom különbségek jelölésére. Az itt következő ízelítőből a rendes latin betűket kihagyom.
  
  
  
  

az ipa nem használ sem nagybetűket sem írásjeleket Minden beszédhangnak egy betű felel meg, egyformán, bármilyen nyelv használja. Százhét betűje van, harmincegy ékezetet használ, és tizenkilenc további jelet a beszédhez kapcsolódó járulékos információk számára.
  Persze isten ments ezeket ábécérendben taglalni. Csakis fonetikai rendszerben szabad.

Kategorizálás

Az IPA jeleit hagyományosan a következő csoportokra bontják: pulmonikus mássalhangzók, nem pulmonikus mássalhangzók, magánhangzók, diakritikusok és szupraszegmentálisok. A szakszavaktól ne ijedjen meg az olvasó, lesznek ezeknél még cifrábbak is, de mindig megmagyarázom őket.
  Az első három csoport jelenti a tulajdonképpeni beszédhangokat, amiket szegmensnek is hívunk, innen kapták a nevüket a szupraszegmentálisok: a szegmenseken felüli többletinformációt tartalmazzák. Hangsúlyok, hanghosszúság, szünetek, ilyesmik.
  A beszédhangok három csoportja közül kettő mássalhangzókat tartalmaz: körülbelül kilencvenen vannak a pulmonikusak és alig tizennégyen a nem pulmonikusak. A harmadik csoport huszonnyolc magánhangzót számlál.
  De hogy mi a különbség pulmonikus és nem pulmonikus, magán- és mássalhangzó között, az már a következő cikk tárgya lesz.


Láng Attila D., 2008.6.7.

! fonetika nyelvészet


  
A beszéd hangszereA toldalékcső

 

A csodabillentyűzet

Van egy réges-régi programötletem, évek óta csiszolgatom, sokszor meg is próbáltam megírni, de mindig kudarcot vallok vele – végül úgy döntöttem, közreadom. Hátha akad egy jobb programozó, akit megihlet.
  Az ötlet azon a tényen alapul, hogy Windowsra nincsen tisztességes billentyűzetprogram. Valaha volt nem is egy, csak aztán eljött a Unicode kora, és senkinek nem tűnt föl, hogy a billentyűzetek lemaradtak a fejlesztésben. Mindenki arra koncentrált, hogy legyenek fontok. Kétségtelen, hogy amíg nincsenek fontok, addig billentyűzeteket gyártani nincs sok értelme, de hát ma már elég szépen vannak fontok, szóval itt lenne az ideje, hogy a billentyűzeteknél is lépjünk.

Először is nézzük meg, hogy miért kellenek billentyűzetprogramok, és miért mondom, hogy nincsenek, ha egyszer vannak.
  Igen, kétségtelenül vannak. Egy boldog korban élünk: az összes nyelvhez, aminek a jelkészlete megvan a Unicode-ban, vannak unicode-os tyűzetek, az ember csak letölti és installálja őket, kiválaszt egy alkalmas fontot, és már jöhetnek is a gondolatok. Csak két bibi van.
  Bibi Numero 1: A legtöbb nyelvnél nincsen választék. Ha az olvasó magyar, a magyar billezethez szokott és mondjuk törökül akar írni, akkor az úgynevezett F típusú török kiosztást (balról) aligha fogja kultiválni, tehát a Q típusút választja (jobbról). De tessék megnézni: a vessző helyén az Ö betű van. A magyar is használ vesszőt is, Ö betűt is, az ember már megszokta, hogy adott helyen keresse őket, és most máshová kerülnek. Szokja meg vagy pusztuljon, ez a programozók elve.

F G Ğ I O D R N H P Q W   Q W E R T Y U I O P Ğ Ü
 U İ E A Ü T K M L Y Ş X   A S D F G H J K L Ş İ 
  J Ö V C Ç Z S B . ,       Z X C V B N M Ö Ç .

Bibi Numero 2: A nyelvek nem keverhetők. Ha az olvasó japánul akar írni, ahhoz olyan speciális célprogram kell, ami teljesen lehetetlenné teszi mondjuk egy magyar kiosztás egyidejű használatát. A kettő közötti ide-oda kapcsolgatás nem lehetséges, vagy ha mégis, akkor az a maximum. Egy harmadik nyelvet már lehetetlen felvenni.
  Ez azért van, mert amint számtalanszor megállapítottam, a fejlesztők kizárólag kétféle embert ismernek: „nemzetközit” és „helyit”. A nemzetközi ember angolul beszél, a helyi valami más nyelven (úgy is hívják, hogy locale). Ez voltaképpen annak a továbbélése, amikor az európai gyarmatosítók primitívnek tekintették a bennszülöttek nyelveit, és nem voltak hajlandóak megtanulni, a sajátjukat erőltették rájuk. Ma eljutottunk odáig, hogy a gyarmatosítók már segítenek abban, hogy a bennszülöttek is használhassák a gépeket anyanyelvükön, de egy tapodtat se tovább. Minden gyarmatnak megvan a maga nyelve, és mindenhol kétféle nyelv létezik: a locale és az angol. Egyes gyarmatokon esetleg több helyi nyelv van, mindenesetre minden bennszülött ezek közül választhat.
  Ez nemcsak a billentyűkiosztásokkal van így. Átgondolta már az olvasó, vajon miért árulják az összes nagyobb programot sokféle nemzeti változatban, egyetlen többnyelvű helyett, ahogy a kisebb programoknál van? Nyilván nem azért, mert így többet lehet eladni. Minden gépre legfeljebb egy Windowst fognak megvenni. Szerintem azért vannak nemzeti nyelvű Windowsok, mert ők lusták kitermelni a stringeket egypár nyelvi file-ba, amiket aztán váltogatni lehetne. Megsúgom: az XP terjedelme mellett észre se vennénk azt a kis többletet, ami abból eredne, hogy az összes nyelvi verzió összes szövege rákerülne a lemezre. Ha meglátogatnám németországi rokonaimat és leülnék a gép elé, egy Irfanview-t vagy Commandert fél pillanat alatt átkapcsolhatok angolra vagy akár magyarra. Aber Fenstern schreibt deutsch! Nur deutsch! Alles deutsch!
  Ugyanez van a billentyűzetekkel. Spanyolországban a bennszülöttek spanyolul beszélnek, ezt a programozó kapásból megmondja, hisz most nézte meg a Wikipédiában. Tehát spanyol billentyűzetre van szükségük. Nem, másmilyenek nem élnek ott. Olyanok se, akik spanyolok ugyan, de esetleg más nyelven is értenek.
  De persze ha mégis más nyelven akar írni, nem a neki kiutalt bennszülött nyelven és nem is angolul, akkor sincsen semmi gond. Letölthet egyet a kívánt nyelvhez való rengeteg keyboard layout közül, installálja és kész, very easy!

Kedvenc példáim egyike az az ember, akinek kevés szövegre van szüksége, de néhány szónál azért többre. Néhány szót az ember akár betűnként is kikeresgél a karaktertáblázatból. (Ha már letöltött egy erre alkalmas programot, mert a Windows még az ócska, primitív charmap.exét se rakja föl, ha külön nem kérjük.) Akinek sok szövegre van szüksége, annak nem probléma, hogy keressen a neten egy megfelelő programot, még akár fizetőst is megérheti neki venni.
  De aki csak néhány orosz mondattal szeretné üdvözölni orosz barátját, akivel egyébként angolul leveleznek, az hülyét kap, mire a karaktertáblából beütögeti, ha meg le kell töltenie hozzá egy orosz drivert, az a pár mondat leírása után jó esetben csak a helyet foglalja (rossz esetben pedig soha többé nem lehet tőle megszabadulni). Ráadásul aki nem ismeri a rendes orosz írógépkiosztást (balra), a puska nélkül egy szót se tud leírni vele, és puskával is csigalassan (hiszen a billentyűket nem fogja ezért fölmatricázni oroszra), úgyhogy sikító titkárnővé változik.

Й Ц У К Е Н Г Ш Щ З Х Ъ  Ш Щ Е Р Т Ь У И О П Ж Ю 
 Ф Ы В А П Р О Л Д Ж Э   А С Д Ф Г Х Й К Л Я Э Ы 
  Я Ч С М И Т Ь Б Ю /      З Ч Ц В Б Н М , . -

Milyen jó lenne egy olyan orosz kiosztás, ahol az А betű az A gombon van, a Б a B-n, a Ц a C-n, gondolja emberünk (egy példa van jobbra). A Ж-t meg a többieket előbb-utóbb már megtalálná. A valódi oroszok hülyét kapnának tőle, de nekik nem kellene használniuk, ez az ő saját orosz kiosztása lenne. Ilyennel esetleg gyakrabban is írna a barátjának oroszul.
  Másik kedvenc példám az amatőr nyelvész. A profi ugyanis ebből él, ő be tud ruházni egy komoly, fizetős programra. Az amatőr nem. De ő is szeretne írni sokféle nyelvül, és nem tud. Ez a helyzet itt, a LAttilaD.orgon is. Én amatőr nyelvész vagyok és sokféléül szeretnék írni. De – nem tudok.
  Harmadik példám pedig a hétköznapi ember, aki egyszer az életben ír egy történetet, magyarul, señor Muñoz és monsieur D’Angoulême kalandjairól, és egyszer a történelemben szüksége van egy olyan magyar billentyűzetre, amin van ñ és ê betű és aposztróf. Legközelebb esetleg arról ír, hogy milyen kalandokat élt át Švejk České Budějovicében, és cseh betűkre van szüksége. Egy-két óra hosszára, de hozzájuk akar férni. Lehetőleg kényelmesebben, mint egy karaktertábla útján.

Egy régebbi cikkünkben már tárgyaltuk, hogy mire van szükség a különféle nyelvű szövegekhez; ott komplett szövegszerkesztőt tárgyaltunk, de most beérjük egy billentyűkiosztással, amit bármilyen szövegszerkesztőhöz lehet használni. Természetesen a program, amit elképzeltem, az összes nyelvet tudja. Éppenséggel megírtam jó párszor és tudta, csak nem működött (mindig túl lassú volt a billentyűlenyomások rendes feldolgozásához).
  Amit ezen kívül tudnia kell, az a réteges billentyűzet. Ez az én találmányom, az olvasó sehol máshol nem fogja megtalálni. Ezzel a technológiával egyszerre több billentyűkiosztást lehet használni, átkapcsolás nélkül. (Átkapcsolással persze még többet.)
  A módszer lényege, hogy egyszerre több kiosztást kapcsolhatunk be, amik egymás fölé rétegezve használhatók. A legfelső réteg takarja a többit. Ha egy adott billentyűt a legfelső rétegen nem definiáltunk, akkor ott az alatta levő réteg definíciója él; ha ott se definiáltuk, akkor az azalatt levő rétegé, és így tovább. „Billentyű” itt kombinációt jelent, például az A, a Shift-A és a Ctrl-A három különböző billentyű.
  Lássuk a gyakorlatban. Legyen a legfelső réteg egy magyar billentyűzet. Ezen definíciót kaptak a betűbillentyűk (két okból, erről később), az írásjelek billentyűi, amik a magyar ékezetes betűket adják, és a shiftelt számok, amik az írógép-kiosztásnak megfelelő írásjeleket. Az összes többi jelentés nélkül marad.
  Ha a következő réteg egy orosz kiosztás, azon szintén a betűk, az írásjelek és a shiftelt számok fognak jelentést kapni, ezt a kiosztást a magyar teljes egészében takarja. Vagyis amikor magyarul írunk, nem fognak orosz betűk megjelenni. Az orosz viszont ugyanígy takarja a magyart, tehát ha az orosz van felül, akkor nem jönnek magyar betűk.
  A két réteg megcserélésére persze külön parancs van, amit egy tetszés szerinti billentyűre lehet rátenni. A csere gyorsabb, mint egy kiosztást file-ból betölteni, és koncepcionálisan is más.
  A harmadik réteg viszont tartalmazhat speciális írásjeleket, amik a magyarhoz és az oroszhoz egyformán kellenek: gondolatjelet, nyomdai idézőjeleket és hasonlókat. Ezek viszont kilátszanak a magyar és az orosz réteg alól, mert mondjuk ctrl-shiftes kombinációkra vannak definiálva, és azok se a magyar, se az orosz rétegen nem kapnak jelentést. Vagyis ha például a cirill billentyűzet van felül, és lenyomom az F-et, akkor egy ф betűt kapok, ha viszont a Ctrl-Shift-F-et nyomom le, akkor például egy € jelet, mert a harmadik rétegen az van erre a kombinációra definiálva, és a fölötte levő két rétegen a Ctrl-Shift-F „lyukas”.
  Feltehetően általában két réteg billentyűit fogjuk egyszerre használni: egy nyelvi réteget, ami az írógép-billentyűzet nagy részét lefoglalja, és egy kiegészítő réteget, ami minden nyelvhez egyforma. Tehát csak egyszer kell létrehozni, egyszer kell tárolni. De lehetnek további kiegészítő rétegek matematikai jelekkel, egyéb ákombákomokkal, bármivel. Egy zenész, teszem azt, örömmel veheti, ha írhat egypár nyelven, és egy gombnyomással hozzáfér a kottajelekhez is.
  A rétegekhez néhány parancs tartozik, amiket billentyűkre tehetünk: a két felső réteg megcserélése, adott réteg felülre hozása, visszasüllyesztése, réteg ki- és bekapcsolása, ilyesfélék. És persze egy párbeszédablak, ahol áttekinthetjük és átrendezhetjük a betöltött rétegeket, a jelenlegi állapotot adott névvel kimenthetjük és visszatölthetjük.
  Az előbb azt mondtam, hogy a magyar billentyűzeten a betűk is át vannak definiálva. Ez így van abban a kis scriptben is, amit jelenleg használok, ámbár az fényévekre van az ötletemtől (csak magyarul tud). Mind a huszonhat betűbillentyű ugyanazt a betűt adja, ami rá van írva, de automata nagybetűvel. A rétegzett változaton nemcsak ezért kell definíciót adni nekik, hanem azért is, mert így takarják az alsóbb rétegeket. (Ha a második réteg orosz, akkor enélkül ékezet nélküli latin betűt nem lehetne kapni.)
  Azt is meg lehet csinálni, hogy az ékezet nélküli betűk egy teljesen külön rétegre kerülnek, ami fixen marad, amikor mondjuk magyarról átváltunk németre, de elbújik, amikor oroszra vagy görögre kapcsolunk.
  A rétegtechnika legfontosabb előnye az, hogy nem kell minden nyelvi kiosztásra külön-külön rátenni például az € vagy √ jelet, ami rendkívül macerás, ha sok nyelvünk és/vagy sok kiegészítő jelünk van. És ha nem kell őket egyenként rátenni, akkor nem kell egyenként megváltoztatni őket, ha rájövünk, hogy mondjuk a Ctrl-Shift-E-re mégsem az ∈ jelet akarjuk tenni, hanem az ∃-t.
  Nem kell külön csinálni olyanokat, hogy „magyar kiosztás nyomdai írásjelekkel”, „magyar kiosztás fonetikai jelekkel”, „magyar kiosztás matematikai jelekkel”, aztán ugyanezek némettel, orosszal és göröggel, ami eddig már tizenkét kombináció, hanem van magyar, német, orosz és görög, plusz vannak az írás-, a fonetikai és a matematikai jelek, öt változatot máris megtakarítottunk, pedig még el se kezdtük.

Az igazi csodabillentyűzet természetesen makrózható. Azzal kezdődik a dolog, hogy nemcsak egy jelet adhatunk meg eredmény gyanánt, hanem karaktersorozatot is. Ebben lehetnek vezérlőkarakterek, például két zárójel és utána egy kurzor balra sorozattal kaphatunk olyan zárójelpárt, ami közé csak be kell írni a tartalmat. Ugyanezt lehet programnyelvi struktúrákkal, HTML-címkékkel stb.
  De igazából a teljes programozhatóság a végcél. Ezzel lehet olyan trükköket csinálni, mint hogy a görög szigma először lenyomva σ, de ha utána szó vége következik, akkor átváltozik a ς szóvégi alakká. Vagy olyat (aminek nagy hasznát venném), hogy a magyar kiosztás általában unicode-os (ő, ű), de ha éppen egy régebbi program aktív, akkor ANSI (õ, û). Kijelölt szövegrészeket át lehetne alakítani különféle dolgokból másfélékbe (magyar szöveget Unicode és ANSI között, idegen írásrendszereket fonetikus átírásba és vissza, hiraganát és katakanát, sőt akár kandzsik mellé oda lehet tenni a furiganát meg hanzik mellé a pinyint, hisz tudhat nagyobb adatbázisokat is kezelni).
  A fontosabb programokat most is billentyűkombinációkkal indítom, nincs is kézügyben az ikonjuk, én nem kattintgatok. Lehet egy erre szakosított réteg a sok között, olyan kombinációkkal, amik programok indítására szolgálnak, esetleg némely programokban funkciókat érünk el velük (amiknek nincs beépített hotkeyjük) és hasonlókkal.

Hiszen az egésznek az a lényege, hogy személyre szabott rendszert csinálhassunk vele. A programhoz lehet adni kétszázféle előregyártott billentyűkiosztást, de ez csak kiindulásul szolgál. Ha a felhasználónak olyan kiosztás kell, ami nincs a programban, akkor csinálhassa meg magának, könnyen, gyorsan, egyszerűen. Ha a meglevő kiosztásra rá akar tenni egy-két jelet (cikk señor Muñozról és monsieur D’Angoulême-ről), akkor kapjon egy ablakot, amiben ezt hipp-hopp megcsinálhatja, és onnantól működik. Nála. Másnak nincs szüksége ugyanerre. De persze az elkészített kiosztásokat aztán meg lehet osztani a neten.
  Az alapelv: a lehető legkevesebb fölösleges vacakolás. A Windows beépített billentyűzetkezelőjének lényege a minél több fölösleges vacakolás. Egy alapértelmezett beállításokkal installált angol Windowson, ami nem tartalmaz third-party alkalmazásokat, a lehetetlennel határos feladat leírni azt az agyonkomplikált multikódos bizarrmányt, hogy ház. Mert alapértelmezésben angol billezet van, Character Map viszont nincs. Vagy ezt, vagy a francia billezet föl kell hozzá installálni.
  Az én alapelvem az, hogy a billentyűzetnek azt kell tudnia, amire éppen annak a felhasználónak éppen akkor szüksége van. Nem többet és nem kevesebbet. De ahhoz, hogy ezt tudhassa, rengeteg képességgel kell fölruházni.

Az ötlet persze copyrightos. Ha valakit megihlet, keressen meg, segítek a fejlesztésben.


Láng Attila D., 2010.8.18.

billentyűzet cirill ékezetes betű makró programozás számtech Unicode Windows XP


  
Átlagos csajokVáltozatok Süsüre

 

Néha kérdeznek nehezeket is

Találkoztam gyerekekkel, akik mindenféle érdekeset kérdeztek tőlem. Például hogy hogy találom ki, amiket írok. Erre könnyű felelni, megmutatom a kisujjamat, innen. Nem tudom. Addig agyalok, amíg valami kijön, azt beleírom a könyvbe, és akkor ott van. De volt nehezebb is. Csak gyerekeknek írok-e?
  Hát ez nehéz kérdés. Mondjuk a szakkönyveim nyilván azokat érdeklik, akik az adott tárgy iránt érdeklődnek, akármilyen korúak; az ismeretterjesztő könyvek feltehetően inkább a gyerekeket, mert a felnőttek már nagyrészt tudják, ami bennük van; de a lényeg a regények.
  Kimondottan felnőttregényt nem írtam és nem is akarok, többek között azért, mert nem hiszek a létezésükben. Egész csomó irodalmi műfaj létezésében nem hiszek, főleg a lányregényekében, mert én nagyrészt azokat írok, látnám, ha létezne ilyen műfaj.
  Hogy mi van helyettük? Irodalom. Persze hogy műfajokra, sőt műfajcsoportokra oszlik, de ezeket tematikusan kell elkülöníteni, nem a megcélzott olvasókör kora, neme alapján. Éspedig onnan tudom, hogy gyerekkoromban rengeteg úgynevezett felnőttregényt olvastam, és akkor is, azóta is rengeteg úgynevezett lányregényt.
  Nézzünk egy-két példát. Létezik egyfajta amerikai déli irodalom, aminek legismertebb példánya a Ne bántsátok a feketerigót!, de tudom említeni az Eredendő bűnöket is Lisa Althertől, az nemrég volt a kezemben. Elég bonyolult, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Ha azt tetszenek hinni, hogy ettől a gyerekeket nem érdekli, óriási tévedés. Vannak gyerekek, akiket nem érdekel, és ez minden könyvre és minden műfajra érvényes. Persze ha a tizenkilencedik századból tetszettek érkezni és sikítva tetszenek a gyerek kezéből kitépni Alther könyvét, mert rengeteget beszél a szexről, akkor már se szóltam, de akkor mit tetszenek keresni az én blogomon? A gyerekek abban a korban, amikor egy hatszáz oldalas könyvbe egyáltalán belevágnak, már nem fognak nyüszítve szaladni anyucihoz. („Kislányom, tizenhárom éves lettél, itt az ideje, hogy elbeszélgessünk a szexről.” „Rendben, anya, mit akarsz tudni?”) A gyerekeket érdekli a világ, mert meglehetősen helyes ösztönnel fölmérik, hogy abban fognak élni, és érdeklik őket az élet dolgai. Akár az is, hogy a büszke szabad Egyesült Államokban hogy bántak a feketékkel még néhány évtizeddel ezelőtt is – az amerikai gyerekeket azért, mert amerikaiak, a nem amerikaiakat azért, mert nem azok. De persze egy bizonyos könyv egy bizonyos gyereket nem feltétlenül érdekel.
  A másik műfaj, amitől valaha kergették a gyerekeket, a horror. Én ugyan kutyába se veszem, de tény, hogy ők falják, és semmi bajuk se lesz tőle. Hogy miért nem veszem kutyába? Mert nem műfaj és nem irodalom. Mármint irodalom, de nem azért, mert ő horror, hanem mert anélkül is szólna valamiről. Hogy készül a horror? Vegyünk egy alaptörténetet: „Éjszaka volt. Egy nő belépett a szobába és leült az asztalhoz.” Most alakítsuk horrorrá. „Hátborzongató éjszaka volt. Egy hátborzongató nő belépett a hátborzongató szobába és leült a hátborzongató asztalhoz.” Kész a horror. Hát ez nulla, kérem. Egy hathetes kiskutya jobbat ír.
  Persze vannak regények, amiket a legtöbb gyerek hamar megun, mert olyan problémákat tárgyalnak, amik az ő szemszögükből elvontak és érdektelenek. Mondjuk Kafka vagy Čapek. De ez sem „felnőtteknek való”, csak nem érdekli őket. Mondjuk Čapek már sok éve engem sem igazán, Kafka meg aztán végképp nem, úgyhogy ezt meg tudom érteni.

Ami a lányregényt illeti, én egy pasi vagyok. És olvastam egy halom úgynevezett lányregényt – tetszettek. Ismerek több más pasit, illetve felnőtt nőket, akik szintén olvastak lányregényeket, és tetszettek nekik. Fiúktól konkrétan nem kérdeztem effélét, mármint magamat leszámítva, mert nagyon sok lányregényt még gyerekkoromban olvastam. Akkor mi az, hogy lányregény? Ja persze. „Az ifjúsági irodalom műfaja; a serdülőkorú lányok sajátos igényeihez igazodó regénytípus.” Hát itt már tartottunk. Azóta nem változott semmi, én ugyanígy látom, húsz éve is ugyanígy láttam, én már ilyen maradok, emberek, ez van.
  És az én lányregényeimet, mint untalan elmondom, mindenféle korú és nemű emberek olvassák, és általában tetszenek nekik.
  Akkor ez a válasz. Igen, csak gyerekeknek és csak felnőtteknek írok, konkrétan mindenkinek, aki elolvassa.


Láng Attila D., 2016.7.3., 22:39:48

Alther‚ Lisa Čapek‚ Karel Eredendő bűnök horror ifjúsági irodalom irodalom Kafka‚ Franz lányregény Lee‚ Harper Ne bántsátok a feketerigót! szex


  
KépességAkadálypálya

 

És ha betiltanánk a politikát?

Szegény kis hülye Hitler. Mit össze kellett hajszolnia a csillogó szemű árja munkásokat meg addigra már alighanem zsidó rabszolgákat is, hogy annyi tankja, repülőgépe, tengeralattjárója, puskája és golyója legyen, amennyivel meg tudja támadni a szomszédait, egész Európát, az egész világot. Fogalma se volt róla, hogy hetven évvel azután, hogy ő végre saját kezével is kilőtt egy golyót, már bármekkora kárt tudnak okozni a politikusok – pusztán azzal, hogy megszavaztatják. Ha Hitler ismerte volna ezt az eljárást, egyszerűen megszavaztatja a csillogó szemű árjákkal, hogy a világ el van foglalva, a zsidók ki vannak irtva, kész, az akta mehet az elintézettbe.
  De hát nem ismerte.
  Még meg se száradtak a zsebkendők, amiket a britek telesírtak bánatukban, a nacionalisták pedig a visszanyert szuverén ezeréves birodalom fölötti kábult boldogságukban, és szavakban máris megindult a birodalom széthullása. Ha II. Erzsébet él még egy-két évet, ő lehet Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának utolsó uralkodója. Mert az adminisztratív vacakolás persze időbe telik, először föl kell tüzelni a népet, hogy ők ezt akarják, azt akarják, hozni törvényt a népszavazásról – az igazából félóra, csak adni kell a látszatra, hogy mennyi munka –, megszavaztatni a népet, mert úgy kell látszania, mintha ők döntöttek volna, szóval ez azért idő. Ha a királynő (Isten óvja) ezt már nem várja ki, mert hát mégiscsak nagyon öreg már, akkor az unokája lehet az Egyesült Királyság utolsó uralkodója. És a maradék fölött az első. Skócia kiválik, nyilván Wales is, Észak-Írország annyi vérmocsok után egyetlen kis szavazással visszatér Írországhoz, ahova amúgy is tartozik, Spanyolország visszaveszi Gibraltárt. Marad Anglia, Man és a Csatorna-szigetek. Ha ugyan marad. De mi akadályozza mondjuk Surrey megye vagy akármelyik falucska lakóit – azaz valójában: politikusait – abban, hogy kijelentsék: ők a maradásra szavaztak, hát Isten óvja a királynőt, de ők biza visszatérnek?
  Ha lesz hová, persze, mert a brit precedens után akármelyik tagállam politikusai vérszemet kaphatnak és vihetik az országot. A magyar kormány eddig is úgy beszélt az EU-ról, mint egy ellenséges idegen hatalomról, Magyarország tehát kilép, mert ez kell a mélyzengésű vérmagyar szárnyaláshoz, de egy cseles trükkel mégis marad, hogy föl lehessen nyalni az uniós pénzeket. Majd kitalálják a módját, lesz kooperatív társult állam vagy joint venture társaság, ne tessék őket félteni, kimeríthetetlen készletük van hangzatos elnevezésekből. És ez így megy végig. Mondjuk Bajorország kilép, mert megválasztottak egy politikust, akinek ez a vágya, a Kalinyingrádi terület viszont belép, mert egy ottani politikusnak meg ez tetszik. Belgium széthullik Flandriára és Vallóniára, de perszonáluniót alkotnak, mert egyetlen királyi család mégiscsak olcsóbb. Svédország kilép, kivéve Malmőt, mert az ottani polgármesternek üzleti érdekeltségei vannak, ezért a város átigazol Dániába. De aztán Dánia is kilép, mert valami bűzlik ott, és Malmö saját jogú hercegségként lép vissza az unióba. Lengyelországból még egészen sok rész maradt az unióban, a Pomerán Köztársaság, a Łódźi Grófság és a Podlaskai Hercegség, valamint két tucat korábbi megye és falu, most független köztársaságok, királyságok, igazgatóságok, meg egy mazúriai falucska, amelynek polgármestere jelenleg I. Witold főpraclimátus, és senki nem mer neki szólni, hogy ilyen szó nincs is.
  Katalónia természetesen kilép Spanyolországból és önálló tagállam lesz, kivéve Gironát, mert ők hűségesek a hercegnőjükhöz, ezért belépnek az unióba, amikor Katalónia mégis kilép, Spanyolország meg megint belép, Bordeaux-val együtt, amely időközben kilépett a Délnyugat-Francia Őrgrófságból és kérte felvételét a Spanyol Királyságba, akár annak fővárosa is lehet, amióta Madrid független köztársaság.
  Görögország, Németország, Oroszország és Ukrajna városállamokra esik szét, amik mind abszolút demokratikusan megszavazzák, amit az ügyeletes vezérürü kíván, belépnek, kilépnek, mikor mit, az Európai Unióba, az Észak-Európai Unióba, a Délkelet-Európai és Bornholm Szigete Unióba, a Pánszláv Unióba, a Pánliechtensteini Unióba, és végül hatvankét ilyen unió nagy egyesüléséből jön létre a Nagy Európai Unió, amiből mindenki azonnal kilép.
  A nagyobb városok központi negyedeiben a közparkok megtelnek furcsán hadonászó, értelmetlenül motyogó, zilált hajzatú egyénekkel. Ezek térképészek, akik nem bírták az iramot.
  A kiutat végül a Kelet-Tiranai Fáraóság egyik fiatal állampolgára találja meg, Leon Parte, a korzikai Ajaccióból. Ő írja meg az Európa Emulátort, amely bármilyen választást, népszavazást, referendumot megrendez, a kívánt területen és a kívánt eredménnyel, kampányokkal, ünneplő tömegekkel, újságcikkekkel és tévériportokkal. Éjjel Európa minden részében összefogdossák a több százezerre szaporodott politikustömeget, elnököket, miniszterelnököket, királyokat, országfelelősöket, apostolokat és százezredeseket, azonnal elszállítják őket Elba szigetére, ahol már várja mindet a saját, névre szóló Európa Emulátora – és senki sem marad, aki eltörölje az országhatárokat, amikből ekkorra már minden négyzetkilométerre jut, de nem érdekelnek többé senkit, mert eddig is csak a politikusoknak voltak szívügye. Mindenki más úgy mászkál keresztül rajtuk, mintha ott se lennének, és ettől tényleg nincsenek is ott.
  Európa, először az írott történelemben, valóban egységes lesz, egyetlen – többé nem államalakulat, csak földterület, merre lengnek szárnyai…
  …kivéve Svájcot, akik az egészből kimaradtak, és amíg körülöttük minden faluban határzár- és sorompógyártó kisvállalkozások nyíltak, ők továbbra is minden reggel fölkeltek, kimentek pisilni, megreggeliztek és bementek a munkahelyükre.


Láng Attila D., 2016.6.24., 14:30:12

Erzsébet‚ II. Európai Unió Hitler‚ Adolf politika


  
Meg még egy szempontCsók, nagyanyu

 

Keybee

Nice to see we aren’t the only ones who believe in the Hexagonal Idea. Nice to see we have a competitor who published a beta sooner than us, it works and knows four languages (most remappers know only one, others can be downloaded as plugins). Nice to see it has a lovely name: Keybee. And nice to see the ours to know much more…
  Keybee (the current beta, of course) suffers in the old illness that begun by the old DOS command keyb, the I-must-arrange-it-users-cannot-decide. I read on the Play page this will change, so let’s hope.
  The little program has four language optimized layouts (English, German, Italian and Spanish), a numeric and a symbol layout. Unfortunately, continuous typing needs frequent switching to numeric and back, since there’s no comma, period, any punctuation on the main layout. Typing on it is also slow because the touch recognition is not perfect, and/or the keys are too tiny to not to touch the wrong key. On the largest size, of course.
  Obviously it’s written for phones, but this makes it a pain on tablets where there’s a huge empty area aside it, enough for complete alphabets, while the keyboard lacks a comma, thus needing three keypresses for it.
  Hope this is going to be changed, but – I can’t forget how disappointed I was when, some 3 or 4 years ago, Mulitiling Keyboard received a DIY mode where you are able to create your own layout, and I wanted to recreate my Kinesa layout I loved so much on Palm… but couldn’t. It needs five rows of keys and DIY mode knew only four. I asked the developer. “To redefine the bottom row where space, Shift, Delete is located?” “No, to add a complete fifth row. ” “Oh, I’m afraid that’s not possible.” So, I hope the current flaws of Keybee will really be changed.
  A limited keyboard is a limited computer. An old, wise saying, I invented it just now. I’m writing a lot of things on handheld computers for nearly ten years, first on Palm, now on Android, that’s why I say a keyboard must know everything. And I mean it.
  Of course, Best’s Board is still far from knowing everything, but we’re on the way. Let me tell you what does it know now, not to discourage Marco Papalia from developing, on the contrary, to encourage him to post a competition for us and let’s present two great keyboards to the public.
  So, Best uses a descriptive language called Coat (because it has buttons) to create keyboard package. Change to another package and you have something completely different. In a single package, you can have any number of boards and layouts (the two are different but related), each having a theoretically unlimited number of buttons; in practice, of course, either or both the size of screen real estate and/or the size of memory is the limit. Each button can type characters or strings, or can have functions like Delete or Enter, switching to another layout, acting as a modifier and so on. There are a lot of little useful things, like Space Travel, Edge Travel, Auto Caps, Auto Space, Erase Space and so on.
  The layout I’m using now contains Kinesa with a lot of symbols and modifiers (some 1700 characters can be reached by them), Greek, Cyrillic, three experimental English layouts and much more.
  But there’s a lot to do, we have a long list.
  Of course, this is not a comparison. Unfinished programs can’t be compared, with a different initial approach, a different amount of effort invested, everything is different, and both authors are far from reaching their goal. I’m only showing ways.
  


Láng Attila D., 2016.4.29., 18:10:17

Android BestBoard Best’s Board Best’s Keyboard billentyűzet DOS in English Keybee Kinesa Multiling Keyboard Palm Papalia‚ Marco


  
Biztosan nem mi nyerünkSoha még

 

<< újabb cikkek | korábbi cikkek >>