Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.

Lajos morcos

Azt mondja a híradóban: soha senki nem mutatta meg, hol vannak azok a visszaélések, ki élt vissza, hogyan élt vissza, mivel élt vissza.
  Ez így persze nem teljesen pontos, tudunk esetekről, amikor lelepleztek és börtönbe zártak embereket, de egyébként Lajosnak igaza van. Amiről az ország tud, az annyi, hogy Celldömölk-alsón egy háziorvos tíz botot írt föl egyetlen néninek, Sárbogárd-felsőn egy másik háziorvos öt tolókocsit egy bácsinak, és persze hogy hétszer született a muki meg hasonlók.
  No de ezek egyrészt inkább legendák, mint tények, másrészt úgy fest a dolog, hogy inkább szenvedjen egymillió ártatlan, semhogy fél bűnös megmeneküljön. Igen, nagyon csúf dolog, hogy egy beteg révén 28 millió forint kárt okoztak az államnak, és mi készséggel el is hisszük neki (mármint az államnak), hogy ez csakugyan így is volt, mi mindent elhiszünk, a húsvéti nyuszit is. De ha ez százszor előfordult, akkor is „csak” száz visszaélés okozott közel hárommilliárd forint kárt. Csinos összeg, nem mondom, de egyrészt az államkasszában nem egy gigantikus tétel, másrészt úgy fest a dolog, mintha a kárt, bármekkora lenne is, velünk fizettetnék meg. Ez nekem nem szimpatikus. Én nem okoztam kárt az államnak, de ha ő másképpen gondolja, akkor szóljon és fizettesse meg velem. Velem, mert én okoztam a kárt. Ne Hegedüs Lajossal. Majd ha Lajos okoz kárt, azt fizettesse meg ővele. És ha Tyutymák doktor Külső-Ciberefalváról tízmilliárd forint kárt okoz az államnak, amit az életben nem tudnak visszafizettetni vele, akkor könyvelje el, hogy így járt, ez van, Kulcsár Attilák az egészségügyben is vannak. (Mármint ha Kulcsár kárt okozott az államnak, mert nekem már évtizedek óta fogalmam sincs, hogy mivel vádolják és tudják-e bizonyítani.) Miért nem ellenőrzött jobban, az ő baja.

Amikor fölírták a tolókocsimat, kijött két orvos a tébétől és ellenőriztek. Az ellenőrzés módja alkalmas volt arra, hogy a következő dolgokról az állam megbizonyosodhasson:
  – az adott címen tényleg lakik egy ember,
  – az tényleg hímnemű.
  Mert se egy személyi igazolványt nem kértek, se egy tébékártyát, se egy káró bubit, azóta is mondogatjuk, hogy a szomszédot is idefektethettük volna az ágyba. (Hajnalok hajnalán jöttek, mint rendesen.)
  Miután átvettem a kocsit, betegelégedettségi vizsgálatot tartottak, elköltve rá egy vagon pénzt, megháborítva négy ember életét, és a dolog megközelítőleg annak ellenőrzésére volt alkalmas, hogy a tolókocsi kiadásának foganatosításra történő kerülése annak figyelembe vételével került meg történő valósításra, miszerint. De még mindig kitöltetlen munkalapokat íratnak alá a beteggel! A cégek még mindig kiszámláznak tételeket a tébének, amiket nem csináltak meg. Akartok bizonyítékot, elvtársak? Kérem alássan. Kétéves a kocsim, meg a reszt, új aksiakat írattam fel. Ehhez két recept kell: egy szól az aksiakról magukról, egy pedig „elektromos kerekesszék elektromos felülvizsgálata és javítása”, vagy valami ilyesmi. Két pár aksit hoztak a házba egyazon napon, két kocsihoz, mindkettőhöz kellett egy ilyen recept. A törvény ezt parancsolja, ilyen recept nélkül aksit fölíratni márpedig nem lehet. De ők semmit nem vizsgáltak felül és semmit nem javítottak, különösképpen azért, mert a Tinapardnál összevissza hegesztettek és forrasztottak mindent, én ezt a kocsit nem adhatom egy rehabos kezébe, aki arra van kitanítva, hogy kihúzza, kinyitja, kiveszi, beteszi, becsukja, bedugja. Az állam meg lett károsítva két átvizsgálással és javítással… pillanatnyilag nehezen tudom megmondani, ki károsította meg, mert a GYSGY szíves örömest elvégezte volna, ha hagyják neki, én nem tartottam rá igényt, a receptet az állam követelte ki a saját pénztárcájából. Persze ellenszolgáltatást is kaptam érte, mert ha ez a recept nincsen, akkor a GYSGY nem hozza ki az aksiakat, be lehet menni és átvenni ott. De az a gyanúm, hogy az állam nem a benzin árát meg a sofőr munkáját fizette a recept ellenében. Gyanú csupán, mert miközben az állam arról sikoltozik, hogy mennyi a visszaélés, és ezért mennyire meg fog engemet büntetni, nem teszi lehetővé, hogy bármiféle adatot megismerjek erről.

Egy búbánatos fa nyelvlapocot csak úgy lehet eljuttatni a gyártótól a felhasználóig, hogy kötetnyi dokumentáció készül, bizonyítandó, hogy A pontosan ellenőrizte B tevékenységét, akinek feladata a C-t ellenőrző D ellenőrzése volt, és csak a pecsétekre elhasznált tinta többe kerül, mint a nyelvlapoc. És mégsincs ellenőrzés! Úgy lopnak, mint a szarka, a mi helyzetünk is ugyanilyen, csak -ka nélkül, mert mi bűnhődünk az ő lopásaik miatt.
  Mindenki tudja, hogy visszaélések vannak. Pillanatok alatt meg lehetne nevezni több száz konkrét visszaélést, konkrét összegekkel, és látnánk, hogy mik a visszaélések csakugyan. A kettő között – tudni visszaélésekről és tudni a visszaélésekről – annyi a különbség, mint tudni, hogy Amerika létezik, és elmenni oda, hogy az ember megnézze saját szemével. De nem. Állam bácsi nem nevez meg visszaéléseket, csak ortályozik, hogy mennyit élnek valakik vissza, és énnekem, a polgárnak ez milyen rossz, és meg is büntet engem, a polgárt.
  A vizitdíjat már elfogadtam; jó darabig ágáltam ellene, nem látva, hogy mi a célja és értelme, de a Fidesz végül meggyőzött, hogy ez igenis jó dolog és szükség van rá. Érdeklődéssel várom, hogy ez sikerülni fog-e a jövőre várható több tízezer forintos pluszkiadásainkkal kapcsolatban is, amiket állam bácsi okoz, a Fidesz pedig jóváhagy, de nem térít meg.
  Ja, egyébként állítólag van nekünk egy érdekvédő pártunk is. Kémeim jelentése szerint életben vannak, de arról nem szól a fáma, hogy a Goldner ápolási díja miatti hisztin kívül bármi érdekelné őket.


Láng Attila D., 2006.11.27.

tagpage


  
GyümölcsköziCsaládregény

 

Vers Szepessy Zsoltról

…és ragaszkodik a véleményéhez konokon
  és polgármester Monokon
  és fájón.


Láng Attila D., 2009.12.8.

tagpage


  
Csepke és a kis kétéltűekElőre a lenézésért

 

Településnévi értelemhiány

Az írja az Index: „Magyarországon nincs egyetlen település sem, amelynek értelmes neve lenne.”
  Akkor lássuk a Wikipédiát, a Magyarország településeiről készített adatbázist. Határozzuk meg szigorúan az „értelmes név” fogalmát: értelmes név az, amelynek minden része értelmes magyar szó, a közöttük levő nyelvtani és szemantikai kapcsolat érthető, és egyik részlet se személynév (mint például Jánoshalma), pusztán azért, hogy csökkentsük a létszámot. Tehát kiesik például rögtön az ábécé elejéről Ágfalva, mert nekem első ránézésre nem világos, hogy mi az összefüggés az ág és a falva között. És kiesnek az olyan nevek, amiknek egy része más földrajzi név, például a Balaton- és Duna- kezdetű nevek. Ismertebb tájnyelvi szóalakok maradhatnak, úgysincsen sok.
  Ez marad:

Ács. Acsa. Ág. Aggtelek. Ajak. Ajka. Akasztó. Alap. Alsóújlak. Apátfalva. Árpás. Ásotthalom. Aszaló. Baj. Baja. Bak. Bálványos. Bánd. Bár. Bátor. Bátya. Békás. Békés. Beled. Bér. Bojt. Bokor. Boldog. Bolhás. Borsfa. Bő. Bugyi. Bürüs. Center (idegen szó, de meghonosodott, tehát a magyarban is értelmes). Csákány. Csapod. Császár. Császártöltés. Csatár. Cserépfalu. Cserépváralja. Csesznek (már bocsánat). Csór. Csorna. Csömör. Csörög. Csősz. Csurgó. Darvas. Doboz. Dombóvár. Ebes. Ecséd. Egyed. Egyek. Egyházasfalu. Érd. Erdőkertes. Erdőtelek. Érpatak. Érsekhalma. Érsekvadkert. Fácánkert. Fáj. Farkaslyuk. Farmos. Fegyvernek. Fiad. Folyás. Fonó. Forráskút. Forró. Fót. Földes. Füle. Füzér. Fűzvölgy. Galambok. Gátér. Geszt. Gomba. Gór. Gödre. Gyarmat. Gyöngyös. Gyúró. Gyűrűs. Hajós. Halastó. Háromfa. Harsány. Hatvan. Hegyeshalom. Hegyfalu. Hegykő. Hegymagas. Hercegszántó. Heréd. Hét. Hetes. Heves. Hévíz. Hidas. Hidegkút. Hidegség. Hosszúvölgy. Járdánháza. Jobbágyi. Juta. Kánya. Kápolna. Kárász. Kardos. Karos. Kásád. Káva. Kávás. Kecskéd. Kék. Kéked. Kékkút. Kemence. Kenderes. Kenéz. Kengyel. Kertészsziget. Keszeg. Kincsesbánya. Kisbér. Kistelek. Komló. Korlát. Kórós. Kökény. Kőkút. Kölked. Köröm. Kulcs. Kupa. Kutas. Lábatlan. Lak. Lánycsók. Leányfalu. Lengyel. Lenti. Levél. Levelek. Liget. Lókút. Lórév. Lovas. Lövő. Ludas. Madaras. Magyarföld. Magyarlak. Magyartelek. Mélykút. Mérges. Mesteri. Meszes. Mezőlak. Mogyoród. Moha. Mór. Nagyér. Nagytőke. Napkor. Négyes. Németfalu. Nőtincs. Nyalka. Nyúl. Olasz. Olaszfalu. Ordas. Oroszlány. Ostoros. Öcs. Öcsöd. Őr. Öreglak. Őrhalom. Örményes. Ősi. Palotás. Pap. Pápa. Patak. Pitvaros. Pogány. Polgár. Poroszló. Pusztafalu. Rád. Rózsafa. Rum. Sáp. Sarkad. Sarud. Sáska. Seregélyes. Sikátor. Sima. Simaság. Som. Somberek. Sonkád. Szabás. Szálka. Szalonna. Szántód. Szár. Szarvas. Szátok. Szava. Szedres. Szeged. Székely. Szellő. Szentes. Szigethalom. Szigetvár. Szil. Szilvás. Szorgalmatos. Szőke. Szőkéd. Szűr. Táp. Tar. Táska. Téglás. Tengeri. Terem. Tét. Told. Tolna. Tompa. Tormás. Torony. Tök. Tököl. Udvar. Udvari. Újtelek. Ura. Úri. Üröm. Vág. Vaja. Várad. Váralja. Varga. Városföld. Varsád. Vasad. Vásárosfalu. Vatta. Velem. Vének. Visz. Visznek. Vizslás.

Akad köztük, amiknél valószínűtlen, hogy csakugyan abból a szóból származnának, amit kiértünk belőlük (például Bánd aligha a bánni ige felszólító módjából van, sokkal inkább a bán méltóságnév -d kicsinyítő képzős alakja lehet – Borsfa is világos, csak aligha vannak azon a helyen virágzó borsligetek), de értelmesnek azok is értelmesek.
  Persze sok ezek közül teljesen ismeretlen. De a cikk említ más településeket is, amik éppoly ismeretlenek, és ilyen cikket csak némi utánajárással lehet írni. Elvileg. A gyakorlat azt mutatja, hogy a túl sok információ inkább csak árt, megakadályozza az embert abban, hogy frappáns hülyeségeket írjon le.


Láng Attila D., 2010.5.6.

etimológia földrajz magyar


  
Interjú Dadeus GringsszelApró dolgaink

 

Aranyos

Emlékeztek még 1976-ra? Kilépett az ember második emeleti lakásából, hívta a liftet, de mire az fölért, már kirohant a szomszéd és az ember nyakába borult, összecsókolta. „Hallottad, testvér? Aranyérem! Aranyérem!” És becsöngetett a harmadik szomszédhoz, hogy annak is a nyakába ugorjon.
  Az ember lement a lifttel, kinyitotta a kaput, de már ott is volt a gyerek osztálytársának apja, akivel amúgy ki nem állhattuk egymást, és ölelte-csókolta az embert, aranyérem, aranyérem!
  A közértig az embert még hatan ölelték át (aranyérem, aranyérem!), négy ismerős, akikkel máskor alig köszöntünk, és két tősgyökeres vadidegen. Bent a közértben a Himnuszt játszották és mindenkin nemzetiszínű kokárda volt, azt ingyen adták, valaki vett egy üveg szovjet pezsgőt és közprédára bocsátotta, és mindenki azt kiabálta, aranyérem, aranyérem!
  Hazafelé még nyolcan öleltek át (aranyérem! el tudod ezt képzelni, édes öcsém, aranyérem!), nagyrészt tősgyökeres vadidegenek. Aztán hazaérkeztünk, lepakoltuk a tejet meg a vajat, a ruhánkra tűzött rengeteg kokárdát beszórtuk a szemétbe, és előbb azon tűnődtünk el, hogy ugyan ki szerezhetett aranyérmet milyen sportágban, mert azt senki sem árulta el, minket meg már akkor sem érdekelt az egész, és csak azután fedeztük fel, hogy a nagy ünneplésben elfelejtettünk kiflit venni.
  Emlékeztek, ugye?
  Hát nem. Nem emlékezhettek, mert nem így volt. Nemcsak akkor, később sem, a híreket még tíz évvel ezelőtt is a tévéből tudta meg az ember, és ha nem volt rájuk kíváncsi, kikapcsolta. A Facebooknak mint hírközlő médiának általában rengeteg előnye van a tévével szemben, de van egy hátránya. Egyének továbbítják a híreket. Ez módot ad arra is, hogy véleményt fűzzenek hozzájuk, és politikai tárgyú hírnél meg is teszik, de amikor a Hosszú Katinka hetvenkettedik aranyérméről tizenöt különböző hírportálon megjelenő cikkek közül az ember kétszáz magyar ismerőse átlagosan tizennyolcat továbbít, és a végeredmény több ezer tök egyforma cikk egyedül a Hosszú Katinka aranyérmeiről – hát akkor nekem lesz aranyérem.


Láng Attila D., 2016.8.11., 00:23:51

Facebook Hosszú Katinka olimpia sport


  
És sose fogjuk megtudniOlimpiai eszme

 



Jutkátlanság

Csörög. Fölveszem.
  – Én! – mondom, mert tényleg én vagyok.
  Kis csend. Aztán:
  – Szia – mondja egy ismeretlen, éltes női hang bizonytalanul.
  – Szia! – vágom rá, hiszen a hölgy határozza meg a nexust.
  Kis csend. Aztán egy vizsgálóbíró számonkérő hangján:
  – Te ki vagy? Jutka vagy?
  – Nem – felelem indignálódottan. Részben sértve érzem magamat, amiért le kell mondanom a lehetőségről, hogy én lehessek Jutka, még inkább pedig mert valamikor, amikor én még nem is éltem, a hölgyet a jó édes szülei elmulasztották megtanítani, hogy a hívó fél először is bemutatkozik, és aztán érdeklődik a hívott kiléte iránt.
  – Ja, akkor tévedés, elnézést – mondja lemondóan, amiért én még csak Jutka sem vagyok, és leteszi.


Láng Attila D., 2020.2.16., 17:58:47

telefon


  
A második spirálFacebook-hozzászólások

 

korábbi cikkek >>