Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.



Kamuoldalt megosztani környezetszennyezés

Méghozzá elég durva. Képzelj el harminc mindenbeleblogos linket egymás alatt. Vannak, akik állandóan ezeket bújják, aztán ha megszólalnak, a negró világít a szájukban, mert amilyen szinten ezek butítanak, hát nem csoda, hogy emberek rászavaznak politikusokra, akikről tudják, hogy lopni fognak. Süt belőlük a butaság. Minden egyes cikkük vagy önmagában a legblődebb butaság, vagy tele van rakva alul-felül-elöl-hátul-balra-jobbra-középen a legblődebb butaságokat reklámozó blikkfangokkal. És most ne gyere nekem azzal, hogy pont olyan cikket osztottál meg, ami igaz. Írnak igazat is, kell ahhoz, hogy az odatévedő áldozat hitelt adjon nekik. Elolvas két cikket, ami szemlátomást igaz – teszem azt valódi hírportálokról lopták –, a harmadikat már el fogja hinni.
  A kamuoldalak teljes listáját itt tartják naprakészen, bár igazából nincs rá szükség, a legtöbbet a domainnevéről föl lehet ismerni, Eztmuszájmegnézned, Nehagydkisehogyse, Föltétlenülkattincsál, Idevigyázz, Mekkoranagycsúcs, és így tovább. Ha a nevéről nem, akkor rákattintva a külalakjáról. Valószínűleg az van, hogy Béluskám írt egy szoftvert, amivel tetszőleges számú domainen lehet karbantartani egy sablont és fölrakni rájuk ugyanazt a cikket, szupermodern technikával, teszem azt a Nehogykihagyd hivatkozhat arra, hogy a Fúvazze már megírta, a Fúvazze közölheti, hogy a hír a Nézdmármilyenjópofa hírportálról van, és az összeset ugyanarról a lepörhedt laptopról üzemeltetik egy lekoccadt savanyapusztai szobából.
  Régebben úgy volt, hogy ezek kényszerlájkoldalak voltak, Béluskám lopott egy videót a jutubliról, vagy csak kirakott egy képet, ami úgy nézett ki, mint egy videó kezdőoldala, rajta a kis háromszöggel, és volt egy script, ugye azt is csak egyszer kellett megírni, ami engedte a videót másfél másodpercig, aztán kivágott egy képet, hogy lájkold az oldalunkat, akkor nézheted meg a videót. És ha lájkoltad az oldalukat, akkor egyrészt vagy megnézhetted az amúgy tök érdektelen és a jutublin amúgy is meglevő videót, vagy nem, másrészt viszont a lájk nem a Bakkermilyennagydurranás pont hunak ment, hanem a putyinistáknak vagy jobbikistáknak vagy mit tudom én, kinek, aki éppen fizetett a kényszerlájkoldalnak a lájkokért. Mert aztán ezek bilevek lettek, amiket föl lehetett mutatni, hogy apámfasza, hárommillió lájkolónk van egyedül Celldömölkről. Mert ugye lájkolták a Behalokmilyencsúcs pont hut, a Leesikazállad pont hut, a Tökfasza pont hut, az Őrületmilyenbaró pont hut, és így tovább. A kényszerlájkoldalakat a Facebook letiltotta, ez most már nincsen. Másképpen fognak palimadarat. Azt muszáj megfogni, mert a megrendelők már kifizették a százmillió megjelenést a csodaszerreklámjuknak.
  Mármost az agyad a tied. Az egyik drogozik, a másik politizál, a harmadik tudásfainfózik, a negyedik ránéz az előző háromra és inkább fölakasztja magát, mindenki azt csinálja az életével, amit akar. Egy bibi van. Amikor ezeket nemcsak olvasod, hanem meg is osztod, akkor az ismerőseid levonnak egy következtetést az értelmi szintedről. Alább száll a hiteled a körükben. Ha nem tervezed, hogy záros határidőn belül végleg távozol a Facebookról, illetve akkor is, ha igen, viszont vannak ismerőseid a valódi világban, akkor javaslom, hogy szorítsd össze a fogad és állj ellen a kísértésnek, hogy ezeket megoszd.
  Jó pár hónapja be- és kijelentettem, hogy aki három darab kamuoldalcikket megoszt, annak lekapcsolom a követését. Aztán ezt elég hamar le kellett szállítanom egy darabra, mert a kamucikkek nem csökkentek, vagy csak minimálisan. Úgyhogy éntőlem akkor már szennyezheted a környezetedet, én nem látom. Mások esetleg igen. Ha látják, akkor esetleg levonják a következtetést, hogy neked el lehet adni valódi aranyrögöt műanyagból, be lehet hozzád esni azzal, hogy a kisunokád bajba került külföldön és azonnal vinni kell neki százezer forintot, lehet nálad házkutatást tartani az otthoni nyomtatón csinált rendőrigazolvánnyal és elvinni a családi ékszereket – ha pedig ők is lekapcsolják a követésedet, akkor nem fogják látni mindazt, amit egyébként megosztasz. Elveszett a kiskutyád, beteg a gyerek és ötlet kellene, vagy csak láttál egy klassz videót, megosztod – én már nem látom, és ha sokat kamuzol, mások se fogják látni. A juhászbojtár is hiába kiáltott farkast, egy idő után rá se hederítettek.
  Ja, és légyszi, tedd meg, hogy nem engem baszol le, amiért szóltam. Azt olvasol, amit akarsz. Csak a környezetedet ne szennyezd.

(A cikkben említett oldalakat a .hu alatt ellenőriztem, a cikk írásakor nem léteztek.)


Láng Attila D., 2017.4.4., 01:33:09 (1 hónapja, 14 napja)

BetűlezserségFokozatok




Gyümölcsközi

Pár napja történt. Felhívom az Interfructot, miután megállapítottam, hogy bőbeszédű honlapjukon az egyetlen megszerezhető információ az, hogy nincs információ.
  – Bözsi vagyok – veszi fel a telefont a Gyümölcsközi. Más nevet mondott, de ez mindegy. Most tehát volt egy információm: tudtam, hogy a vonal másik végén ülőt Bözsinek hívták, de nem tudtam, hogy a Gyümölcsközinél hívják-e Bözsinek vagy a Gumigyárban. Feltételezve, hogy az előbbi, csókot lehelek a kezére és egy árucikk ára felől tudakozódom.
  – Hát azt nem tudom… tessék tartani…
  Tartom.
  – Nem tudom – tér vissza. – Hátra kellene menni és megnézni, itt énnekem nincs meg.
  Gondolkodom egy verset, vajon akkor mit csinált mostanáig, hol és miért, valamint hogy mi közöm nekem ahhoz, hogy őneki hova kell menni. Hát menjen, elvégre belőlem él. De nem megy, én pedig nem unszolom. Elköszönök és leteszem.
  Negyedóra múlva újra hívom őket, azzal, hogy ha Bözsi veszi fel, akkor vidáman érdeklődöm az ár felől, és ha nem tudja, akkor meglepődöm, amiért negyedóra nem volt elég, hogy hátramenjen és megnézze. De nem ő veszi fel, hanem személyesen Interfruct, jó napot kívánok, és kapcsol valahová, ahol úgyszintén Interfruct, jó napot kívánok veszi fel. Fölteszem a kérdésemet. Utánanéz és megmondja. Megköszönöm.
  – Mindazonáltal ha összefutna Bözsivel, lenne kedves megmondani neki egy-két dolgot?
  Elmondom az egy-két dolgot, kicsit zavartan mentegetőzik, elköszönünk, letesszük.

Tetszik tudni, kedves Bözsike, a világon van egy olyan dolog, hogy munkahely. Bizonyos kötelmekkel jár. Például amikor felhívják az embert, akkor meg van mondva, hogy mit kell mondani. Vagy tíz évvel ezelőtt volt egy telefonom, amit azzal vettek föl: „Ír Nagykövetség, Embassy of Ireland, Ambasáid na hÉireann, miben segíthetek?” Ezt egy színmagyar hölgynek így végig kellett mondani, ha naponta százszor vette föl a telefont, akkor százszor, mert – többek között – ez volt a munkája.
  Nem kötelező udvariasan bemondani a telefonba: „Interfruct, jó napot kívánok”, egyáltalán nem, Bözsike. El lehet menni máshova dolgozni, olyan helyre, ahol nincsen telefon, vagy garantáltan valaki más veszi föl.
  Ha viszont mégis felveszi a telefont, akkor viselkedni kell és válaszolni kell, éppen úgy, ahogy a személyesen jelen levő vevővel szemben. Ha ez Magának nem sikerül, akkor lesz még összetűzésünk, mert gyakran járunk oda vásárolni, és még egy ilyen hibát nem nézek el.


Láng Attila D., 2006.11.17. (10 éve, 6 hónapja, 6 napja)

A magyarok AmerikábanLajos morcos




Kérem a Nobel-díjamat

Egy kérdésre válaszolva hirtelen megvilágosodott előttem a Nagy Rejtély.
  Azt kérdezték tőlem, hogyan lehetséges, hogy egy időutazást végző ember találkozik önmagával, hiszen ez ellenkezne az anyagmegmaradás törvényével, nem lehet őbelőle kettő, ha csak egy jött létre. De hát, feleltem, éppen az ellenkezne az anyagmegmaradással, ha a kettő közül az egyik eltűnne minden fizikai törvény ellenére. A kérdező kötötte az ebet a karóhoz:
  A Földön van m molekula, atom, miegymás. Ha a következő pillanatban ezek állapota vagy helyzete megváltozik, számuk nem változhat. Esetleg csak akkor, ha energiává alakulnak, de ott is nyomon követhető. Az időgép „üzemszerű” működése esetén viszont az egyik pillanatban még m részecske egyszerre többszörösére emelkedhet, vagy fordítva – ez azért elgondolkoztató…
  Hozzákezdtem a válaszhoz, de olyan jó lett, hogy áthoztam ide.  
  Ez a dolog szépsége. De ez nem üzemszerű működése az időgépnek, csak egy lehetséges következménye.
  Használjunk matematikai nyelvet. Jelöljük i-vel az idő egy adott pillanatában a Föld egészén megtalálható anyagmennyiséget, k-val pedig azt a mennyiséget, amit az időben mozgatni szándékozunk. Ha ezt a mennyiséget t1 időpontból t2-be visszük, akkor i1 = i–k, hiszen onnan elvittük az anyagot, és i2 = i+k, hiszen oda viszont odavittük. Ez esetben i1+i2 = 2i, ugyanúgy, mint e1+e2 = 2e, ahol e az eredeti anyagmennyiség egy adott időpontban, akkor, ha nem használunk időgépet. Nyilvánvaló, hogy e1 = e2, akármilyen időpontokat választunk ki, hiszen a Föld összes anyagmennyisége nem változik, eltekintve a meteoritok által behozott és az ember által kilőtt csekélyke anyagtól. Ha tehát e1+e2 = 2e, és i1+i2 = 2i, akkor bizonyítottuk, hogy „üzemszerű” időutazásnál semmiféle anyagmegmaradási anomália nem történhet.
  Mi a helyzet „rendellenes” időutazásnál? Ilyenkor t2 időpontban nem i mennyiségű anyagot találunk, amihez hozzátesszük az odavitt k mennyiséget, hanem többet vagy kevesebbet, mert a múltban végrehajtott valóságváltoztatással azt okoztuk, hogy valami nem tűnt el, aminek el kellett volna tűnnie, illetve eltűnt valami, aminek nem lett volna szabad eltűnnie. No de hogyan lehetséges ez? Nézzünk egy példát. Valóságváltoztatást végrehajtani csak a múltban lehet a jövő rovására (vagy javára), tehát a jövőbe kell utazni, hogy lássuk az eredményt. De ha csak elindulunk a jelenből a jövőbe, akkor amit indulás előtt tettünk, az nem valóságváltoztatás, csak sima cselekvés „időotthonunkban”, tehát a valóságot megváltoztatni csak úgy lehet, ha elmegyünk a múltba, csinálunk valamit, majd visszatérünk. Induljunk t2-ből, menjünk t1-be (múlt), hajtsunk végre változtatást, majd térjünk vissza t2-be. Ahhoz, hogy anyagtöbbletet vagy -hiányt tapasztalhassunk, olyan változtatást kell csinálni, ami az időgépen magunkkal vitt k mennyiségű anyagot érinti, például olyan változtatást, aminek segítségével önnön másodpéldányunkra bukkanunk t2-ben. Most lényegtelen, hogy ezt hogyan érjük el, tegyük fel, hogy elértük. Az eredmény: i1 = i–k, elvittük az anyagot, és i2 = i+2k, dupla példányt találunk a többletanyagból. Ez az eredmény? Dehogyis ez az eredmény. T2-be visszaérve a saját k anyagunk másodpéldánya része lesz az eredeti i anyagmennyiségnek, ha hisszük, ha nem, vagyis i2 = i+k, ahogy várjuk.
  Miért? Mert másképp nem lehetséges. A valóságváltoztatás nem csodatétel. Valóságváltoztatói minőségünkben pusztán ugyanolyan dolgokat tehetünk, mint időgép nélkül, halandó emberi minőségünkben. Ezek egyike sem változtatja meg a Föld e anyagmennyiségét. (Hacsak nem ülünk űrhajóra és szállítunk anyagot a Földre vagy onnan el, de akkor a számításokat a földi anyag helyett a Galaxisban vagy a világegyetemben található anyagra kell vonatkoztatni – akkor is, ha nincs is időgép a dologban.) Semmit se tudunk tenni t1 időpontban, ami megváltoztatná az i1 anyagmennyiséget. (Kivéve azt, hogy odavittük a saját k anyagunkat, de azt el is visszük onnan, amikor visszatérünk t2-be.) De ha t1-ben nem tudtuk megváltoztatni a Föld anyagmennyiségét, mitől változna az meg a t1t2 időszakaszban, amikor semmiféle behatást nem gyakorolunk az eseményekre, a Föld élete „hagyományos” módon pereg? Ha tehát t2-be visszatérve megtaláljuk saját magunkat, az időgépünket, a t1-be elvitt és visszahozott holminkat még egy példányban, az azt jelenti, hogy ezek a tárgyak a t1t2 időszakasz valamely pontján, amikor létre kellett jönniük, létrejöttek (megszülettek, legyártották őket), nem pedig azt, hogy több lett a Föld anyagmennyisége.
  Ha a valóságváltoztatással azt okoztuk, hogy az i2 anyagmennyiségben megtalálhatók olyan tárgyak is, amelyek eredetileg nem voltak benne, az azt jelenti, hogy azonos anyagmennyiség logikusan hiányzik valahol a Földön. A matematika elvont szintjén a probléma ezzel megválaszolható. Az már sokkal nehezebb kérdés, hogy konkrétan honnan hiányzik, és miért éppen onnan, és még a konkrét valóságváltoztatás körülményeinek ismeretében sem könnyű válaszolni.
  Egy lehetséges példa. Tegyük fel, hogy t1 időpontban megölök valakit, aki nem az én egyik ősöm, mert most nem az ismert paradoxon titkát kutatjuk. Ezzel azt okozom, hogy nem születnek meg az összes leszármazottai. Tegyük fel, hogy t2-ig bezárólag összesen ötven ember született meg, akik a változtatás következtében mégsem születtek meg. A Föld anyagmennyisége azonban nem lett kevesebb ötven ember testének anyagával, ugyanúgy, ahogy nem lesz kevesebb egy alma anyagával, ha azt megeszem. Az anyag megvan. Az ötven ember anyaga is megvan, csak nem állt össze azzá a konkrét ötven emberré. Egy része más emberek testében található, akik a változtatás következtében születtek meg, az eredeti valóságban nincs helyük; az anyag más része növényekben, állatokban van, amiket ezek az emberek nem ettek meg, mert nem születtek meg; megint más része olyan emberekében, akik ezek helyett az emberek helyett ették meg a növényeket és állatokat. De az anyag megvan.


Láng Attila D., 2006.8.22. (10 éve, 9 hónapja, 3 napja)

A palmtekercsElső győzelmünk az EBH-nál




Pénzből sorsközösség?

Valaki megkérdezte, hogy sorsközös lesz-e velem az az erdélyi magyar, aki pénzt küld a kocsinkra. Ez érdekes gondolat.
  Nyilvánvaló, hogy aki pénzt küld másvalakinek segítségképpen, azért teszi, mert így érzi helyesnek, valamilyen szinten közösséget vállal az illetővel. De nem szabad összetéveszteni az együttérzést a sorsközösséggel. Az együttérzés az, hogy „hát igen, ez velem is előfordulhatna” – a sorsközösség viszont azt jelenti: „hát igen, ez velem is így van.
  Azért ez egy kicsit más. Én nem vállalhatok sorsközösséget az erdélyi magyarokkal, mert én olyan helyen élek, ahol az anyanyelvem az ország hivatalos nyelvével azonos, tehát nemzetiségi szempontból nem vagyok kisebbségi. Ezt egyikünk se választotta, én ide születtem, ők oda születtek. Ugyanígy ők sem vállalhatnak velem sorsközösséget abban, hogy mozgássérült vagyok, ráadásul olyan, akinek a családja ilyenekkel van tele, ezért hatalmas kocsit kellett vennie.
  Együttérzés minden normális emberben van. Együttérzünk a föld színével egyenlővé tett New Orleans lakóival, az erdélyi árvízkárosultakkal, igyekszünk segíteni nekik. De sorsközösek nem vagyunk. Én nem élek sem New Orleansban, sem Erdélyben, a sorsunk nem közös, még csak nem is hasonló. De még ha két embernek hasonló is a sorsa, akkor sem közös. Csak hasonlít. Biztosan lehet találni száz embert a világon, akik egyformán 1950-ben születtek, tizenéves koruktól alkalmi munkákból éltek, húszévesen nősültek, huszonkét éves korukban született egy fiuk, harmincévesen elváltak, harmincöt évesen újra megnősültek és most azon törik a fejüket, hogy mennyi lesz a nyugdíjuk. Lehet, hogy egymillió embert is lehet találni, akire ez a leírás pont ráillik, mert elég tipikus jellemzőket választottam. De ennek az egymilliónak is csak hasonló a sorsa – nem közös. Nem is ismerik egymást.
  Az én sorsom elég speciális. Az erdélyi magyaroké is, abból a szempontból, hogy kisebbségben élnek. A baszkok vagy a finnországi svédek is kisebbségben élnek, de ha a részleteket is megnézzük, akkor már több lesz a különbség, mint az egyezés. Egy ilyen speciális sorsban elég kevesen osztoznak.
  Az a gond mindazonáltal, hogy az erdélyi magyarokkal állandóan sorsközösséget kellene vállalnom bizonyos hangoskodók világképe szerint. Nem együttérzésről beszélnek, hanem sorsközösségről, maga ez a szó is gyakran elhangzik, holott a sorsunk nem közös. Ők kisebbségben élnek, mi nem. Erről sem ők nem tehetnek, sem mi. A sorsunknak vannak elemei, amit mi választunk – azt, hogy hova születünk, nem mi választjuk.
  Visszatérve a kiinduló kérdéshez, természetesen nem sorsközös velem az az erdélyi magyar (vagy bárki), aki pénzt küld a felhívásunkra. Együttérez velem és családommal. Ennek nagyon örülök, megköszönöm, de többet nem várok. A sorsomban nem kell osztoznia, ehhez minimum az kellene, hogy ideköltözzön hozzánk és persze tolókocsis legyen, amit azért mégse szeretnék.


Láng Attila D., 2005.9.9. (11 éve, 8 hónapja, 14 napja)

Megint kettős állampolgárokNem értenek egyet a minimálbérrel




Buszlutri, avagy egy buta kérdés

Megtudtuk, hogy működik a tolókocsisok közlekedése a Tisza Volánnál. Ámbár vannak tolókocsi-emblémás buszok, azok nem rendszerben közlekednek, hanem hol ezen a vonalon, hol amazon, hol ekkor, hol akkor, merthogy nincs rájuk igény. Szerencsére, mondta az igazgatósági munkatárs, majd gyorsan javított: „illetve önnek nyilván sajnos”.
  A LAttilaD.org kiküldött tudósítója, azaz Krisz megkérdezte, hogyan lehet kifejezni ezt az igényt, és akkor mi történik. Konkrétan egy tolókocsis ember utazása végett, ekkor és ekkor, itt és itt. Egy ember miatt nem fogják átrendezni a járatokat, volt a válasz. No de amikor mi hárman akartunk utazni, akkor az volt a válasz, hogy a buszon csak egy tolókocsinak van hely. Akkor hogy van ez?
  Ez egy buta kérdés, felelte a munkatárs, de azt nem mondta meg, hogy miért buta kérdés. Viszont adott egy mobilszámot, ahol feltehetően az ez ügyben illetékessel lehet beszélni.
  Ez csak munkaidőben lehetséges, addig is kikövetkeztettük, hogy működik Szegeden a tolókocsisok utazása busszal.
  – Bréko-bréko, itt Jenő, a Bartók téren vagyok, most jött be a hatvanas, de nincs rajta embléma. Mi a helyzet, vétel?
  – Bréko-bréko, a Brüsszeli körúton most ment el a tizenegyes, de azon sincs embléma. Vétel!
  – Bréko-bréko, itt Ödön, most értem a Szent Rókus térre, állítólag járt itt egy emblémás busz, de nem tudták megmondani a számát. Talán a hetvenkettő ipszilon. Géza, tudsz valamit? Vétel!
  – Bréko-bréko, itt Géza a Tolókocsisok Helikopteres Buszfigyelő Szolgálatától. Szőreg fölött repülünk, az elmúlt tizenhét percben huszonegy buszt láttunk, de egyiken se volt embléma. Átrepülünk Dorozsmára, vétel!


Láng Attila D., 2006.7.23. (10 éve, 10 hónapja, 3 napja)

17 filléres blogbejegyzésGyártsunk bűnöst és büntessük meg azonnal


korábbi cikkek >>