Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bloglottó

Ez az oldal a blog sorsolásos változata. Öt véletlenszerűen kiválasztott cikkünk jelenik meg minden alkalommal. Ha az oldal alján levő lapozót használja az olvasó, mindig újabb öt cikket sorsolunk ki.



Kaland hajnalban

Kakas harsan, hajnal hasad. A szalmakazalban hat macska csapatban, alszanak. A kanyarban talpal a magas, nyalka, barna Magyar Antal alhadnagy. Van kardja, lampasza, bajsza, farka. Anna, az ara az almafa alatt. Aranyhaja van, angyalarca. Nagy darab sajtja, almahalma az asztalra rakva, vajas babbal, hallal. Antal nagy garral caplat, Anna arca bamba. Az asztal alatt agarak nyalakszanak.
  – Baj van, Antal?
  – Hartmann, az az aljas alak – vakkantja az alhadnagy halat falva. – Sanyargat! Kanada, Ankara, Santa Barbara… hat nap alatt!
  – Az anyja!
  – Parancsba kaptam. Tavasszal hatvan napra Ramallahba rak, vagy maradtam csak alhadnagy.
  – Tavasszal?! Azzal baj van, Antal, hasamban baba van!
  Az alhadnagy abbahagyja, a halat az asztalra rakja, hallgat.
  – Baba?…
  – Aha… baba… tavaszra apa vagy.
  – Apa?! – csattan az alhadnagy hangja. – Nana! Kazal Sanya, az a ganaj malac, azzal csalsz, aljas cafka! Halljam! Vallasz? Hallgatsz. Karddal szabdallak hatvanhat darabra, csalfa banya!
  – Jaj, Antal! Hasamban magzattal? Szavamra, magad vagy az apja! Kazallal csak tavaly kavartam, nyamvadt alak az, jaj, szamaram!
  Hallgatnak. Az asztal alatt agarakat vakargatnak. Az agarak sanda arca a szalmakazalra tapad, arra macskaszag van. Anna agara halkan Antalba harap. Az alhadnagy magasra pattanva vakkantja:
  – Jaj! Anna! Vadkant tartasz az asztal alatt?!
  – Az agaram harap?
  – Vad haraggal a sarkamba, nagy agyarakkal!
  – A gazda haragja sarkallja. Hagyd abba, agaram! Szaladj a kazalba, zargasd a macskahadat, harapj farkakat, csak Antalt hagyd!
  Az agarak szaladnak. Az alhadnagy s az ara hallgat.
  – Hasadban baba van…
  – Az. Baba. S az apja magad vagy.
  – Haj-haj…
  – Aha…
  – Maradjak tavasszal? Hartmann a nyakamba harap. Ramallahba akar hatvan napra.
  Hajnal van, a nap alant baktat. A szalmakazalban halk macskahajsza. Az almafa alatt Anna Antallal. Tanakszanak.


Láng Attila D., 2014.9.26.

! irodalom

Elvették a közgyógyomatA First Taste of Our Keyboard




Emmi mámeg?

Napvilágra került, naná, majd nem, az EMMI nevű valamilyen intézménynek az újbeszél szótára, amiből kiderül, hogy is kell beszélni mostantól a felelős főbeszélnöknek a kommunikáció megvalósításának folyamatba tételének alkalmazása során. Én arra gondoltam, hogy az idős isten basszon meg benneteket, mert most már nagyon várandósak vagytok ennek az országnak. A strukturális átalakítás korszakában Kazinczynak, Aranynak, Vörösmartynak szabad volt új szavakat kreálniuk akár a semmiből, mert azok magyarul voltak, értitek a különbséget? Ugyan már, lónak a faszát értitek, sajnálom, átnéztem a szótárat, a trágárságok még az ágazati kommunikációban sincsenek betiltva, én meg még ágazati se vagyok, bár a hajam speciel tényleg ágazati, égnek.
  Megnéztem, mi a faszom az az EMMI. Nézzünk címeket a honlapon. Eredményes tárgyalások a KLIK SZMSZ-éről. Hogy mi a picsa van?! Aszongya, A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) Szervezeti és Működési Szabályzatáról egyeztetett az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetősége a Pedagógusok Szakszervezetével majd a Nemzeti Pedagógus Karral. Fúbazmeg. Hét főnév van a kurva mondatban, de abból az egy szem vezetőséget kivéve mind dagályosságtani túlterjengészet megvalósítása folytán lett akkora baromi kövér, mint egy államtitkár. Rövidítsük le, faszt érdekli a Roppant Fontosságú Intézmények Rendkívül Pontos Megnevezésének Elmekórtani Szabályozása. A központ szabályzatáról egyeztetett az államtitkárság és a központ vezetősége a szakszervezettel, majd a karral. Szinte már érthető! Akkor most fordítsuk magyarra. A központ szabályzatáról egyeztetett a vezetőség az államtitkársággal, a szakszervezettel és a karral. Baszod?! Eleve ha a központnak szerepel a szabályzata is meg a vezetősége is, akkor nem kell kétszer megnevezni, pláne hogy ez a kurva hosszú neve van azzal a Kreblesbreglebre… menjetek a fenébe, nyelvkitörő fószerrel a nevében, baszd meg, Ortutay Gyulát mindenki ki tudja mondani, ő mér nem volt jó?!
  Na menjünk tovább. A kormány elkötelezett az önálló életvitelt segítő szolgáltatások támogatásában. Mit kötelezett el, kispofám? Nem a kormány kötelezett el valamit, hanem ő van elkötelezve. Így mondják magyarul, érteni enyém csinálás beszéd? Ez tötö nyelv, amit használsz, tessék könyv róla, keress rá a szövegkeresővel arra, hogy „tötö”. Olvassuk. A kormány elkötelezett a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét, autonómiáját segítő szolgáltatások támogatásában – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára egy szerdai budapesti szakmai konferencián. A rendezvényen ismertették a 70 ezer magyar siket és nagyothalló számára egy éve elindított videó alapú távjeltolmács-szolgáltatás tesztidőszakának eredményeit. Te ezeket a mondatokat teljesen egyedül csinálod, farpofám, vagy a konyhai robot besegít?! Próbáljuk lefordítani magyarra. A kormány el van kötelezve a fogyatékos emberek – idáig megvan? Nem élünk a fogyatékossággal, hanem fogyatékosok vagyunk, felfogod, aranyalmafa? Főnöki utasítás mint közalkalmazottnak, ide szépen bejövöl, előszoba közepén megállol, kocka alakú, üres fejedet körbeforgatod, vizslatol. Látni fogol minket, de fogyatékosságot, aki itt élne mivelünk, nem fogol látni. Az az embernek tulajdonsága, nem lakótársa, érted már, szögletes gondolkodás társaságában élő idióta? Lépjünk tovább. Önálló életvitel és autonómia között mi a különbség? Semmi. Tehát töröljük az életvitelt és az autonómiát, mert lehet, hogy téged szótagszámra fizetnek, amiért megírod, de minket nem, hogy elolvassuk, tehát önállóságát segítő szolgáltatások támogatásában – ez még mindig túl hosszú, de eleve a szolgáltatás nem kell bele, mert mitől lesznek a fogyatékosok önállóak? úgy van, szolgáltatásoktól, egyáltalán nem kell bele, önállóságának támogatásában, kész, még mindig két hatszótagos szó, vissza se merek lapozni, hogy eredetileg mennyi volt. Az, hogy kinek az államtitkára, totálisan nem kell a saját honlaptokon, még jó, hogy a sajátotok, illetve gyanítom, hogy szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára nincsen mondjuk a Nehézipari, Nehézkedés-megszüntető és Nehézfejűségi Minisztériumnak, csak ennek az egy minisztériumnak, az EMMI-nek van ilyen államtitkára, tehát tök fölösleges kiírni. Mármost az, hogy mi a rossebnek az államtitkára, sajnos önmagában is kurva terjengős, ezt be kellene szüntetni, különben azzal lesztek büntetve, hogy minden egyes alkalommal teljes címkórságilag kell egymást aposztrofálni:
  – Jó napot kívánok, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár úr, hogy van?
  – Köszönöm szépen, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke úr, jól. Hát ön hogy van, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke úr?
  – Köszönöm kérdését, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár úr, javult a köhögésem. Jöjjön gyorsan, tűnjünk el, ott jön a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Közgazdasági Szabályozási Főosztály Hírközlési Költségelemző és Frekvencia-módszertani Osztály osztályvezetője, ha köszönni kell neki, az egész napunk rámegy!
  Szóval legyen simán szociális államtitkár, oké? A pöcsöd legyen hosszú, ne a rangod. Menjünk tovább. A szöveg maradékában a kispórolt vesszőkön kívül minden rendben van, kivéve a távjeltolmács-szolgáltatást. Én értem, hogy amikor kicsi voltál, te is imádtad a Mézga családot, de ott ez jól állt, neked meg nem. Aerodinamikus-elektrotermikus humánszőrzethumiditás-evaporizátor helyett általában hajszárítót szoktunk mondani, és ezeknek a rohadt slampos magyaroknak a temporált mechanikus ejekciójú elektrotermikus Saccharomyces cerevisiae-szuszpendált sülttritikumtésztaszelet-karbonifikátor helyett is megteszi a kenyérpirító, úgyhogy tessék rövidíteni szépen. Mindent megrövidítünk, ezt mondta Maryška is Gruntorád doktornak, á, én se vagyok normális, hogy irodalmi példát hozok az államokrácia műveletlen tacskainak.
  Elég is ennyi a honlapotokról, két hír címe és rövid összefoglalója totál nincsen magyarul, és akkor ti adtok ki nagyképűsködészeti nyelvi tanácsadó magazint? Értem én, hogy akik ezt elolvassák, azoknak szabályrendeleti előírmányozás terhe mellett kötelességük a szabálykörülhatárolászati kommunikációs formák előírásos megtartásával nyújtani a tájékoztatást, csak tudod, vadalmafa, a cső másik végén egy ember van, igazi, nem paragrafusból kivágott, aki ezt az egész baszodmányt kurvára nem érti! Mondjuk meg se is nem lehet ezt így valósítani, ahogy leírtad, mert a tandíj helyett nem lehet azt mondani, hogy tandíjmentes felsőoktatás, mondjuk egy olyan mondatban, hogy „de kedves Kovácsné, én értem, hogy semmije se marad, miután befizette a rezsit és a gyerek tandíjmentes felsőoktatására a havi kétszázezret, de nekünk itt a minisztériumban új Audikat kell vennünk, mert a régiekből kifogyott a benzin”, szóval a tandíj olyasmi, amit befizetnek, a tandíjmentes felsőoktatás meg olyasmi, amiről humbugolnak. Alma helyett se mondhatsz gyümölcsfeldolgozó ágazatot, bugyibuci, mondjuk egy olyan mondatban, hogy „anyám sütött finom gyümölcsfeldolgozóágazatosrétest”.
  Aztán ilyenek jönnek, hogy reform helyett intézkedés, strukturális átalakítás, finomhangolás. Mármost itt ezen a szent helyen változzon Orbán Viktor a faszommá, úgyis csak méretnövekedést jelentene neki, ha értem, hogy mi baj van a reformmal. Nem magyar szó? A strukturális sem az, viszont kétszer olyan hosszú. Ezek a szavak mást jelentenek, dutyidili, ez velük a baj. Azt mondhatod, hogy intézkedést hozunk, ahelyett hogy megreformáljuk, mind a kettő pontosan ugyanazt jelenti, továbbra is ültök a valagatokon és nem csináltok semmit. Viszont amikor a nép követeli a strukturális átalakítást, akkor reform lesz. Itt van a lónak a fasza.
  Szolgálja helyett se jó az, hogy támogatja. Aránylag nem lenne gond, ha emberek olvasnák az útmatatódat, de konyhai robotok olvassák, akik ennek láttán a kiskutyájuknak is csak azt merik majd mondani: „Támogat! Pitizik!”
  Látod, a spórolás helyett a megtakarítás az tökre rendben van, de hogy felnőtt magyar embereknek a nímöt szó helyett a magyart parancselőírásilag kelljen ukazítani, az nincsen rendben. Inkább vennél föl olyan embereket, akik saját agyúlag tudnak gondolkodni, és nem lesz szükség a nyelvi idomításukra. Mellékhatásként hirtelen elindulnának az ország ügyei a végeérhetetlen aktatologatás helyett.
  Tudósok helyett szakírók, azon mondjuk besír az ember, a leghalványabb sült lila dunsztod nincsen, mi az a tudós és mi a szakíró, ami nem lenne baj, mert senki se tudhat mindent, de te büszkén előállsz és dagadó mellel barmasz a világba: nézzétek, mekkora marha vagyok!
  De mindent ver, hogy közmunka helyett, illetve tulajdonképpen tökmindegy, mi helyett, olyat szólsz, hogy kötelező önkéntes szolgálat. Ez kész, faszom. Itt az író csak annyit tehet, hogy leteszi a tollat. Ekkora faszfejet nem lehet überolni.


Láng Attila D., 2015.2.19.

Arany János bikkfa Emmi Gruntorád doktor Kazinczy Ferenc Klebelsberg Kunó Klik kormányzás Maryška Mézga család nyelvészet nyelvhelyesség Nyelvi babonák nyelvtan Orbán Viktor Ortutay Gyula politika Sörgyári capriccio stílus tötö nyelv trágár hangnem Vörösmarty Mihály

ÁtlátszóAz Andrassew–Bächer betű




A magyar King Kong

Amikor a magyar hajó megérkezett a felfedezetlen, ködbe burkolózó szigetre, még senki sem sejtette, mennyi bonyodalomnak néznek elébe. Ám a kapitány lányát már másnap elrabolták a bennszülöttek. Három hét múlva, amikor a törzsfőnöknek küldött tértivevényes levél kézbesíthetetlenség miatt visszajött, a kapitány expedíciót vezetett a szigetre.
  A törzsfőnök kijelentette, hogy a lányt hatalmas majomistenüknek, Kongnak áldozták fel, ilyenformán a kérdés a kultuszminisztérium hatásköre. A törzs varázslója azonban elhatárolódott az emberrablástól, ő csak a készen átvett lány feláldozását végezte. A kapitány hazája nevében birtokba vette a szigetet, a legmagasabb hegycsúcsra kitűzte Magyarország, az Európai Unió és az expedíciót szponzoráló cégek zászlait, és mint az államhatalom helyi képviselője őrizetbe vette a két bennszülöttet.
  Az előzetes letartóztatás még szinte meg sem kezdődött, amikor máris tiltakozó levelek özöne árasztotta el a Sziget Megyei Önkormányzatot. A megyei közgyűlés, amely a kapitányból és a szponzorcégek egy-egy képviselőjéből állt, megállapította, hogy a szigetnek 3600 nagykorú lakosa van, ám 3601 tiltakozó levelet számláltak. Mivel nem lehetett megállapítani, hogy melyik polgár követett el visszaélést, egyetlen levelet se vettek figyelembe. A szigetlakóknak be kellett érniük azzal, hogy tüntetéseket rendeztek a hátsó fedélzeten.
  Mivel emberéletről volt szó, gyorsított eljárásban tárgyalták mindenekelőtt az előzetes letartóztatás jogosságát. Az Európai Unió emberjogi szakértőiből álló bizottság alig félórás tárgyalással jogosnak ítélte a kapitány lépését, tekintettel a szükséghelyzetre. Azonnal hoztak egy újabb határozatot is, amelyben a fellebbezést elutasítják, arra az esetre, ha a törzsfőnök és a varázsló fellebbezést nyújtana be, amit azok néhány nappal később meg is tettek.
  Az ügy már Pesten került bírósági szakaszba, de mindkét törzsi vezetőt felmentették, mert a cselekmény elkövetésének időpontjában a szigeten a törzsi törvények voltak hatályban, amelyek nem tiltották, sőt kimondottan előírták a lányrablást. Ők már nem tértek vissza a szigetre, mert az ítélethirdetésig öt év telt el, amit szabadlábon töltöttek Budapesten, és megszokták a várost. Mindketten megmaradtak az eredeti szakmájukban: a törzsfőnök indult a parlamenti választásokon, a varázsló pedig tévés időjárás-jelentésekben vált ismertté.
  Mindennek azonban már nem volt köze az elrabolt lányhoz, akinek ügyében a helyszínen peregtek tovább az események. Miután az unió jogosnak minősítette a sziget elfoglalását és a magyar törvénykezés bevezetését, a kapitány megindult csapatával a lány kiszabadítására. A faluban azonban közölték velük, hogy a falut és King Kong területét elválasztó fal magántulajdon, így a rajta levő kapu is. Az egész építmény az építkezést végző törzsi ács tulajdona. Az ács nem járult hozzá a kapu kinyitásához. A kapitány beperelte és megnyerte a pert. A kaput kinyitották, de a lány nem volt a mögötte levő oltáron. A kapitány expedíciót szervezett a felkutatására, de ekkor előállt hetvenkét bennszülött, akik okmányokkal igazolták, hogy a kapu mögött levő terület egyes részei az ő tulajdonukat képezik. Az ezt követő perekben a bíróságok nagy része a kapitány javára ítélt, de néhány bennszülött megnyerte a pert, így a lánymentő expedíciónak kissé kacskaringós útvonalon kellett haladnia. Néhány nap alatt azonban megtalálták a majmot. Egy fa tövében ült és banánt evett, bennszülött magánterületen, így csak a telekhatárról kiabáltak be hozzá:
  – Hol van a láááááány?
  A majom hatalmas volt, dünnyögnie is elég volt, hogy tisztán hallják több száz méterről:
  – Tíz éve hazament vízibusszal.


Láng Attila D., 2010.7.18.

! Európai Unió irodalom King Kong ügyintézés

A kínai írás költőiségeFélálom




…se tolószék vagy szekértoló…

Odáig már eljutottunk, hogy se széket, se tolót nem akarunk a névben. De akkor mi legyen?
  Néhány évvel ezelőtt, egy könnyed pillanatomban autónak becéztem a nemtoló nemszékemet; amúgy is szokásom a dolgokat alternatív neveken emlegetni, a hajszárítót például tudományos nevén, elektrotermikus-aerodinamikus humánszőrzethumiditás-evaporizátorként, az olvasónak is tudom ajánlani.
  Milyen névre is van szükségünk járművünkhöz?
  – Ne legyen sértő, mint az emberek egyik fele szerint a toló, másik fele szerint a szék.
  – Ne legyen hosszú, mint a kerekesszék vagy pláne a rendeletekben olvasható villamos meghajtású szobai kerekesszék meg használó által működtetett kerekesszék.
  – Fejezze ki a készülék jellegét: azt, hogy ez egy jármű. Azért ezt és nem azt, hogy ülnek benne, mert ez a jellemző tulajdonsága. Mint láttuk, minden járműben ülnek, tehát ha kifejeztük azt, hogy jármű, akkor ezzel már tudattuk azt is, hogy ülnek benne.

Egyre inkább úgy látom, hogy az először csak poénból alkalmazott autó az a szó, ami ezekre a motoros szerkentyűkre ráillik. Állj! Hova rohan az olvasó? Tessék visszaülni és szépen végigolvasni, utána is ráér berohanni az Akadémiára és követelni, hogy engem kitüntessenek. Köszönöm.
  Tehát autó. Nézzük a fenti szempontokat.
  – Nem sértő. Persze bárki kitalálhatja, hogy őt precizírt az autó sérti, de ezt mindenféle névvel meg lehet csinálni.
  – Nem hosszú, sőt kimondottan rövid.
  – Azt fejezi ki, hogy ez egy jármű.
  Most vizsgáljuk meg, hogy az autó szónak a magyar nyelvben ismert jelentése lehetővé teszi-e, hogy erre a célra használjuk a szót. Mit hívunk autónak?
  – Jármű, aminek beépített motorja van,
  – kerekei vannak,
  – úton haladásra szolgál.
  Ha ebből bármi nem teljesül, már nem autó. Ha nincs beépített motorja, akkor lehet hintó, utánfutó, talicska, szekér – autó nem lehet. Hiszen ez a szó a görög–latin automobil rövidítése, ami magától mozgót jelent. Ha nem mozog magától, nem autó. Ha nincs kereke, hanem mondjuk sítalpa van, akkor sem autó. És ha nem úton mennek vele, hanem sínen, vízen vagy levegőben, akkor sem autó.

Márpedig a mi gépünk úton, kerekekkel, beépített motorral megy, tehát az autó név igenis ráillik. Hogy nem benzin hajtja? Ez nem kritérium, az első autókat gőz meg alkohol hajtotta, rövid távolságokra elektromos autókat használnak, senki nem vitatja el tőlük a nevet. Hogy nincs karosszériája, nyitott? Ez se kritérium, van olyan sport, amiben kerekeken rohangáló alvázakkal versenyeznek, azok is autók. Hogy egyszemélyes? A versenyautó és sok sportkocsi is. Hogy nem általános célra készült, hanem kifejezetten mozgássérültek számára? Hát aztán! A mentőautó kifejezetten mentősök, a kamion fuvarozó vállalatok, a versenyautó pedig autóversenyzők, sőt egy bizonyos autóversenyző számára készül.
  Gondolom, olyat senki nem hisz, hogy a mozgássérültek járműve ne viselhetné az épek járművének nevét. A vakok botja is bot, akárcsak a horgászoké. Csak az épületekben van szegregáció, nekünk a cselédbejárón kell bemenni, a nyelvben egyenlőek vagyunk.

A legkomolyabb ellenérv, amire számítok, az, hogy hogyan lehet megkülönböztetni az autót az autótól, azazhogy a B–4220-ast a Ford Tourneo Connecttől. Erre két remek válaszom is van.
  Az első válasz: sehogy. Minek? A világ egyetlen nyelve se vacakol azzal, hogy a rengetegféle autót mind megkülönböztesse. Autó. The car, das Auto, l’automobile, el áuto, авто és kész. Ha kell, van márkanév, rendszám, minden.
  A második válasz: azért mégiscsak megkülönböztetjük őket, különféle elő- vagy utótagokkal, amikkel összetett szavakat csinálunk. Teherautó, rendőrautó, mentőautó, tűzoltóautó, személyautó, autóbusz, autómentő, versenyautó, kukásautó. (Persze egy részüket autó helyett kocsival is szoktuk mondani, más összetételekben pedig csak a kocsi járja: gépkocsi.) Hát akkor találjunk ki egy összetételt, amivel szükség esetén egyértelműen megkülönböztethetjük az autónkat.
  A mutattam összetételek egy része arra utal, hogy kik használják az autót (rendőrök, mentők stb.), másik részük arra, hogy mit szállítanak vele (teherautó). Némelyik mindkét kategóriába beleillik: a személyautót személyek használják és személyeket szállítanak vele. (Olyan is van, ahol más a név alapja, például a taxi régi neve, a bérautó.) Ha tehát a mozgássérültet mint akár használót, akár „szállítmányt” jelöljük meg, akkor olyan összetétel jön létre, ami gondolatvilágában illeszkedik a felsoroltak közé.
  Olyanról persze szó sincs, hogy „mozgássérültautó”. Nemcsak hosszú – márpedig ugye kerülni akarjuk a hosszú neveket –, hanem arra is alkalmat ad, hogy fölelevenítsük a mozgássérült, mozgáskorlátozott vagy mozgásfogyatékos vitát. Viszont megjelent már a rövidített alternatíva, ami ellen eddig még tudtommal senki sem tiltakozott. Mozgi. A mozgás- kezdetű elnevezések mindegyikének alkalmas rövidítése, áthidalja a köztük levő különbséget, ugyanakkor rövid és kedves szó. Én szívesebben vagyok mozgi, mint mozgáskorlátozott.
  

mozgiautó

  Éppen olyan szóösszetétel, mint a mozifilm: az előtagja egy becézett szó, mi több, ugyanannak a mozog igének a becézése, csak máshogyan.

Javaslatom tehát: egyértelmű esetben autó, ha pedig szükség van a különbségtételre, akkor mozgiautó.
  Az olvasó mit szól hozzá?


Láng Attila D., 2007.5.16.

tagpage

Se tolókocsi, se kerekesszékÍgy is lehetne




Láng Attila D.: Private

Szóval egy kicsit morcos lettem. Értesítettek, hogy bekerültem egy bestsellerlistába, több művel is, amiket szemlátomást jó régen válogattak össze:
  Láng Attila D. - Hyperion.zip
  Láng Attila D. - Játékvilág.zip
  Láng Attila D. - Könyvdigitalizálás - html.zip
  Láng Attila D. - Nicky - sci-fi regény - doc.zip
  Láng Attila D. - Novellák scifi.zip
  Láng Attila D. - Novellák.zip
  Láng Attila D. - Private.zip
  Láng Attila D. - Sophie - ifjúsági regény.zip
  Láng Attila D. - Uránia.zip

  Így szólt a lista. Mármost ez rendben van, azért írok könyveket, hogy terjesszék őket, de mi a csoda lehet az a Private? Lehet, hogy tudtomon kívül írtam egy remek regényt?
  Letöltöttem a csomagot, kibontottam.

LÁNG ATTILA D.: PRIVATE

Vakok Elektronikus Könyvtára
   Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

Itt szeretett üldögélni a legjobban, ez volt a legeldugottabb hely az egész
  parton. Felülrõl semmi sem látszott belõle, a kiugró sziklák eltakarták nemcsak
  a kis bemélyedést,
  de a hozzá vezetõ utat is. A partról nézve se láttak belõle semmit. Ha
  felmászott ide a sziklafal nyaktörõ, zegzugos ösvényein, elláthatott egészen
  messzire, még a
  nemzetközi hajójáratokat is látni lehetett tiszta idõben, pedig azok nagyon
  messze járnak a parttól. Ugy tûnt, innen belátja az egész óceánt, s különös
  volt a gondolat, hogy
  még ez a hatalmas vízfelület is csak töredéke az egésznek.

Ez elgondolkodtatott. Én mindig is nagyon toleráns voltam a vakok speciális számítástechnikai igényeivel szemben. Az, hogy a könyvből ki vannak irtva a gondolatjelek és idézőjelek, rendben van. A felolvasóprogram bizonyára rosszul boldogul velük. Semmi akadálya speciális vakos példány készítésének, akár én magam is elkészítem őket szívesen.
  De a francia ékezetes betűk helyén szemét van, ami elrontja a felolvasást. A szöveg tele van kihagyott szavakkal, félmondatokkal, a helyükre és máshová bedobált szeméttel. Helyesírási hibák kerültek bele, egy látszik a fenti idézetben is, mert én természetesen hosszú ú-val írtam, hogy úgy. A sorok szó közepén érnek véget, ami persze lehet, hogy nem zavarja a felolvasóprogramot – de akkor mit jelent az elején az, hogy „javította, tördelte”? Mi van ebben a szemétrakásban javítva meg tördelve? Széttördelve, az igen! Cafatokra. Alig ismerek rá a saját könyvemre.
  A könyv címe pedig nem „Private”, amiről nem tudom, hogy közlegénynek tekintsem vagy vécének, vagy egyáltalán hogy milyen nyelven van. Mert franciául nincs ilyen szó, privé van vagy personnel. A könyv pedig Franciaországban játszódik. Ez ugyanis a Sophie című regényem 1999-ből. Innen le lehet tölteni az eredetit, nem vakos verzióban, de értelmes szöveggel, és tudok csinálni vakosat is, ha megmondják, milyen legyen.

Én nem állok most neki megkeresni dr. Kiss Istvánt vagy aki így nevezi magát, és megkérdezni, hogy kilenc évvel ezelőtt miért barmolt bele a könyvembe. Jó esetben csak nem emlékezne, rosszabb esetben elküldene a jó anyámba, és még neki állna följebb. Ehelyett következik egy kis infó, miheztartás végett.
  Elektronikusan megjelent műveim ingyenesek, de nem köztulajdonok. Ez óriási különbség. A köztulajdonnal az ember azt csinál, amit akar. Az ingyenes művel nem. A köztulajdont fölhasználhatja részeire szedve, beépítheti a saját munkájába, az égvilágon bármit megtehet vele. Az ingyenessel mindössze két dolgot tehet. Ingyen megszerezheti, és korlátlanul teszi. De ezt is csak akkor, ha nem keletkezik belőle anyagi haszna, még közvetetten sem.
  Tehát a játékszabályok a következők.
  1. A könyvem az enyém. Ingyen le lehet tölteni innen és más helyekről is, és szabadon terjeszthetők, de ettől még az enyém. A magyar és nemzetközi jog által védett alkotások.
  2. Szabadon feltehető weboldalakra, kivéve a profitorientált oldalakat. (Ezt azért mondom, mert egy ilyen tárgyú pert már kellett indítanom; megnyertem.) Feltehető file-letöltőkre, önállóan vagy csoportban, mások műveivel együtt, bárhogyan, mindaddig, amíg a feltöltőnek és/vagy a site tulajdonosának nem származik ebből haszna. Abból ugyanis nekem ez esetben arányos rész jár.
  3. Mindeközben azonban, mivel a könyvem az enyém, nem szabad megváltoztatni. Ez a következőket jelenti:
  – A könyvbe általam beletett minden egyes betűt, írásjelet, számjegyet, ékezetet, szóközt és Enter jelet változatlanul meg kell hagyni, az eredeti sorrendben.
  – A formázásokat (például dőlt betű) szintén változatlanul meg kell hagyni.
  – A könyv első és utolsó betűje közé egyéb szöveget, mint például a közzétevő nevét, cégnevet, reklámszöveget, megjegyzést beiktatni tilos.
  Ugyanakkor viszont a formátumváltoztatásokat maximálisan tolerálom, hiszen ezek elektronikus könyvek, és a könyvolvasók, szövegnézésre szolgáló hardver- és szoftvereszközök korában akkor se tudnám a könyveimet minden elterjedt formátumra átalakítani, ha akarnám. Tehát szabad őket áttenni PDF-be, DJVU-ba, EPUB-ba, és így tovább, feltéve, hogy a könyv tartalma a fentiek értelmében változatlan marad, ha a megfelelő nézőprogrammal szemléljük.
  Ha az átalakítás okvetlenül szükségessé teszi, szabad a könyvön bizonyos változtatásokat is végezni, amilyen például a formázások, speciális karakterek, illusztrációk eltávolítása vagy hasonló értelművel helyettesítése; feltéve, hogy az adott szoftverkörnyezetben a könyv ábrázolása másképp nem oldható meg, és a mondanivaló így sem sérül.
  Változtatás alapjául az sem szolgálhat, ha gyűjteményben szerepeltetik a könyvet, és a gyűjtemény darabjait egységes formára kívánják hozni. Ne hozzák.
  4. A könyv szerzőjének vagy társszerzőinek nevét vagy a név írásmódját megváltoztatni, a társszerzők nevét más sorrendbe tenni, az asszonynevet lánykori névre vagy a lánykorit asszonynévre cserélni tilos. A könyv címét, a cím írásmódját megváltoztatni tilos. (Írásmód alatt nem a betűtípust vagy betűméretet értem, hanem a nevet, címet alkotó betűket, egyéb jeleket és azok sorrendjét. Tehát nem Láng D. Attila, hanem Láng Attila D., mert engem így hívnak, és nem Szofi, hanem Sophie, mert ezt a címet adtam a könyvemnek.)
  Ez a pont olyan esetekre is vonatkozik, amikor csak említést teszünk a könyvről, de magát a könyvet nem tesszük közzé, esetleg máshol vagy máskor. Vonatkozik tehát könyvlistákra, adatbázisokra stb. Természetesen szabad a szerző vagy szerzők nevét a címtől elválasztva kezelni, akár az adatbázis formátuma miatt, akár azért, mert élő nyelvi mondatban ezek nem okvetlenül szerepelnek közvetlenül egymás után (hanem például „elolvastam Láng Attila D. regényét, a Sophie-t”). Ami alapvetően tilos, az az, hogy olyan benyomást keltsen valaki, mintha az én művemet valaki más írta volna, avagy mintha én olyan címmel írtam volna művet, amivel a valóságban nem.
  A file-nevet azonban meg szabad változtatni, mindaddig, amíg a név világossá teszi, hogy mi van a dokumentumban.
  5. A könyvemet csak letölthető állapotban szabad továbbadni. Online olvasásra nem. Majd én közzéteszem, ha akarom, és hozzám jöjjön, aki el akarja olvasni.
  6. A könyvem nem szorul javításra. Én vagyok az ország egyik legjobb szedője, kitűnő helyesírástudással, és sajtóhibából is minimális mennyiségűt csinálok. Ha azonban mégis nyomdahiba mutatkozik, akkor automatikusan életbe lép a harmadik pont. Nem szabad kijavítani, viszont szabad helyette szólni nekem, hogy javítsam ki. Ha az tényleg hiba, akkor ki fogom javítani.
  Tördelésre sem szorul. Majd én betördelem, ha akarom.

Természetesen az összes szabály alól van egy kivétel: kivéve, ha én írásban engedélyt adok rá.
  A fenti szabályok be nem tartása alól nem mentesít, ha valaki nem olvasta ezt a cikket. Ezeket a szabályokat ugyanis nem én találtam ki, hanem a törvény. Én csak gyakorlati formában adtam elő őket. Mindazonáltal a mai naptól ez a cikk fönt van a neten, és nem lehet hivatkozási alap az sem, ha valaki nem olvasta. Ha hozzányúl a könyvemhez, akkor ismeri a nevemet. Ha ismeri a nevemet, beírhatja a gugliba, és meg fogja találni a LAttilaD.orgot, illetve konkrétan ezt a cikket.
  A szabályok be nem tartásáért szerzői jogi per következhet (nem okvetlenül, de előfordulhat, ha a jogsértés elég nagy), ami a nyertesnek is nagyon kellemetlen procedúra. Tudom, mert végigcsináltam. Utáltam, de ha perelni kell, legközelebb is perelek. Nyerni természetesen én fogok, ami a kellemetlen procedúrának véget vet ugyan, de akkor jön a feketeleves: a kártérítés.

Ha az olvasó netán azért lyukadt ki ennél a cikknél, mert tett vagy tenni szándékozik valamit egy könyvemmel, és növekvő aggodalommal olvassa ezeket a sorokat, akkor a következőt javaslom. Kérdezzen. Ott a Postahivatal, írja meg, hogy mi az, amit „elkövetett” vagy szándékában áll, és kérdezze meg, hogy megengedem-e. Ezt már eddig is sokan megtették, és kétféle választ kaptak. Vagy azt, hogy ehhez nem kell engedély, mert a törvény szerint megteheti, vagy pedig megadtam az engedélyt.
  De aki olyat tesz, amit a törvény szerint nem szabad, és én sem kívánok engedélyezni, annak se harapom le a fejét, ha belátja hibáját és közreműködésemmel helyrehozza.


Láng Attila D., 2012.1.17.

ékezetes betű formátum freeware Hyperion irodalom Játékvilág jog Könyvdigitalizálás könyvek Nicky nyomda per public domain Sophie szedés tördelés törvény Urania vakok

Antik drámaBaleseti adó és népirtás


korábbi cikkek >>