Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Kritikák

Ha az olvasó lát valahol kritikát valamelyik művemről-művünkről, esetleg saját maga ír egyet, örömet szerezne, ha elküldené.

Medvebocsok

Lahara, Moly, 2014. április 23.

Hogy miért olvastam el? Egyrészt azért, mert csak úgy találtam, ahogy a surranók szoktak dolgokat találni, amikor a magánkiadásos könyvek közt kutattam. Aztán azért, mert tele van finn nevekkel, harmadszorra pedig azért, mert még senki nem értékelte, és az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valószínűleg azért, mert nekem kell.
  Először is szólok a legeslegelső benyomásról; nem értem a borítót. Mármint nem az a bajom, hogy manga stílusban rajzolt pawkesztyűs gyerekek vannak rajta, hanem, hogy épp csak sikerült helyet szorítani a címnek, és szinte elvész a minta közt. Na, ez az, amiért nem értem a borítót, a többi rész oké.

Két Lotti-sztori kicsit valószerűbben és bonyolultabban. A szöveg olvasása közben végig az volt az érzésem, mintha fülszöveget vagy valami vázlatot olvasnék, pedig ott a hangulat, a részletek meg a leírás, sőt, még zenét találtam, ami valamennyire passzol hozzá, és elképzelni az egészet egy beszéd nélküli zenés rövidfilmen. A kisgyerekek jelenléte sokat dobott az egész hihetőségén, valahogy színesebbé tették.
  Először azt sem tudtam eldönteni, ki a célközönség, a címkék szerint ifjúsági. A nyelvezet szerint ifjúsági, s végül összességében ifjúsági. Tehát kedves ifjúság, ez nektek szól! Cö-cö, mondja a huszonnyóc éves öreg-vénkisasszony

Amit levontam, hogy borzasztó meggondolatlan dolog csak úgy elrohanni egy hatalmas pályaudvaron, tipikus gyerekekre jellemző tulajdonság, de rossz példa, na! És, hogy egészen más élmény a két szemszögből átélni ezt. Ha arra gondolok, hogy egyszer én is világgá mentem a rossz jegyeim miatt, pedig akkor már középiskolás voltam…
  Az meg kicsit idegőrlő, amit az ikrek művelnek, bár tény, hogy hatásos. A vége meg mégis olyan meseszerűvé teszi az egészet.

Három csillag, s nem négy, mert még nem éri el a négycsillagos szintet, de halad, arra tart, úton van abba az irányba.

Sara Royce

Chhaya, Moly, 2016. március

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, éppen ezért értékelést is nehéz írni: alapvetően tetszett, de… sajnos sok a „de”…

Nagyon jó az alap történet: adott egy zseni fizikus család, egy házilag épített időgép, egy véletlen incidens, ami megváltoztatja a jövőt (jelent?), és sok-sok bonyodalom, mire sikerül helyrehozni mindent. Az is oké, hogy ifjúsági könyv révén 12-14 éves gyerekek egyetemi szintű fizikai terminusokkal és elméletekkel dobálóznak, de most jön a DE: az időgép feltalálása nagyon el lett nyújtva és rettenetesen tömény fizika, úgyhogy a bölcsész lelkületű olvasókat könnyen elveszítheti (ahogy nekem is sikerült elveszteni a fonalat jónéhányszor)… Bár tény, hogy szilárdan megalapozza az időgép létjogosultságát és működési elvét. Fizikusok és időmechanikusok előnyben.

Ami kevésbé tetszett, hogy a karakterek elég egysíkúak. Üdítő kivétel 19. századbeli barátjuk, Ebenezer, az ő archaikus beszédmódja nagyon el lett találva. A családtagoknak annyira egy kaptafa a stílusa, mintha egyetlen szereplő lenne. Kedélyes vidám társaság, csak hiányoznak a mélyebb árnyalatok…

Megvallom őszintén, az időutazás és időparadoxon nem minden pontját értettem, de szerintem az egész bonyodalom egy alapvető logikai hibával fejeződik be. Mármint… SPOILER Ezt kárpótolja a tartalom, a temporális detektívek működése: a sok nyomozás, a tervezgetés, a problémák kreatív és sci-fi-be illő megoldása… Mindezek egyedivé és érdekessé teszik a történetet.

Röviden: nem tökéletes, de szórakoztató és élvezhető, jó stílusban megírt könyvecske. Nem utolsó sorban ingyenesen elérhető a MEK honlapján (e-könyves formátumban is). :)