Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Traucējums

Riadalom

Vilis Plūdonis

Zaķu tēvs ar zaķu māti
abi sēd vakarāji.
Zaķu māte zeķi ada
vecais pīpi kūpināja.

Atskrien seši zaķa bērni,
kā lapiņas drebēdami,
„Muksim, muksim, tēvs, māmiņa!
Suņi… zvēri!… lapas čab!”

Zaķa tēvam izkrīt pīpe,
zaķa mātei adīklīts,
visi projām jož, cik kāju,
atpakaļu neskatās.

Vecais zaķis skrej pa priekšu,
vecā pakaļ tuntuļo,
zaķa bērni, rudzziedīši,
cits aiz cita gabalā.

Ko bēgat, bēgulīši?
Nav neviena vajātāja.
Vējiņš lapas pačabina
jūs jau zaķa pastalāsi.
Nyúlpapa és nyúlmama
ülnek este.
Nyúlmama zoknit köt,
az öreg pipázik.

Felugrik a hat nyúlgyerek
mint remegő levélkék:
„Fussunk, fussunk, apu, anyu,
Kutyák… állatok!… Levelek zörögnek!”

Nyúlpapa elejti a pipát,
nyúlmama a kötést,
mind elszalad, mennyi láb,
vissza se néznek.

Az öreg nyúl fut legelöl,
nyúlmama mögötte csörtet,
nyúlgyerekek, mákvirágocskák
egymás hegyén-hátán.

Mit menekültök, menekülőkék?
Nincs semmilyen üldöző.
A szél zörgeti a leveleket,
s ti már nyúlcipőt húztok.


  NANDO, Stradiņa Universitāte, 2012. 3. 24.

NANDO Plūdonis‚ Vilis Traucējums